Ruják András naplója - 5. rész
Több mint egy hete jelentkeztem utoljára, azóta eseménydúsabban teltek a napok, mint az alapozás többi részénél. A mai írásban összefoglalom a csapatunk marosvásárhelyi útját!
Három éve egyszer már jártam ott, az U20-as válogatottal B-Divíziós Európa-bajnokságon. Az akkori szereplésünk miatt persze nincsenek szép emlékeim a meccsekről, pedig a helyi közönség kifejezetten nekünk drukkolt, és a hangulat tetszett. A mostani utunk sokkal szebb élményem lett.
Csütörtökön 6-kor volt találkozó, busszal fel Ferihegyre, és a 11 órás járattal repültünk Romániába. Fél óra késéssel indultunk, de ettől eltekintve zökkenőmentes utunk volt. Leszállás után a helyi csapat busza várt minket, és egyből a szállásra mentünk, ahol megebédeltünk.
Egy óra pihenőt kaptunk és már indultunk is az első meccsre. Mi játszottunk a Maros Kupa nyitót a Csíkszereda ellen. Találkoztunk tavalyi centerünkkel Manny Dies-szal, aki persze széles vigyorral az arcán fogadott mindenkit.
Az első félidőben igen fásultak voltunk mindannyian. Sok mindent elárul a félidei állás, 24-30 volt az ellenfélnek két negyed játék után. A szünet után aztán jobban belelendültünk. Míg az első félidőben körbelőttük a gyűrűt (15/1 tripla), addig a másodikban egyre többször betaláltunk. Fepunak köszönhetően el is jutottunk végül 9 bedobott hármasig, amiből ő egyedül 6-ot vállalt. Így tízpontos siker lett a vége.
Zuhanyzás után megnéztük a Marosvásárhely-Ploiesti első félidejét. Helyi rangadóhoz méltóan majdnem telt ház előtt játszottak, felkészülésihez képest jó kis hangulat volt. Végül a vendégeké lett a meccs.
Egy jó alvás után másnap fél 10-kor reggeli, azután szabad délelőtt. Volt aki sétált egyet a városban, páran elmentünk pénzt váltani. Ebéd után a szokásos pihenő, és jöhetett az újabb meccs. Az előző napi győztes, az utóbbi hét év hatszoros román bajnoka, a tavalyi ezüstérmes Asesoft Ploiesti következett.
Ez már egy nagyobb iramú meccs lett. Számomra különösen tanulságos volt, mert az ellenfél irányítója nagy nyomást helyezett mindkettőnkre Dejannal, ebből adódóan több hibát is elkövettünk. De kellenek ezek, mert a hibákból nagyon sokat lehet tanulni! Az első két negyedben szorosan alakult a meccs, a harmadikban sikerült 14 ponttal is meglépnünk, de később visszajöttek, így a végjáték izgalmas lett.
Pár perc volt vissza, Townes zsákolt egyet az ellenfél centere, Burlacu felett, aki nem mert odaütni mert már 4 hibája volt. Majd védekezésnél Darian megemlítette a játékvezetőnek, hogy a center karja vérzik. Ezen az úgy felháborodott, hogy kiprovokálta a kiállítást. Ekkora már megérkezett a következő meccsre kíváncsi nézők egy része, akik nagy tapssal fogadták az incidenst, majd a Ploiesti vereségét.
Az este ezután hasonló volt az előzőhöz, meccsnézés (utolsó másodperces kosárral nyert a Marosvásárhely), szállás, vacsora, alvás.
A torna utolsó mérkőzését a házigazda Marosvásárhely ellen játszottuk. Ez mindvégig még szorosabbra sikeredett mint az előző napi, és csak egyetlen ponton múlt az egész. Viszont ezúttal sajnos nem mi nyertük a találkozót, és így a Maros Kupát sem.
A vasárnap a pihenésé volt. Vendéglátóink egy nagyon szép helyre vitték el minket. Szovátára utaztunk, itt található heliotermikus Medve-tó! Gyönyörű hely. Lebegtünk kicsit a sós vízben, napoztunk, majd elbeszélgettünk kis sörözés közben. Pár órával később vendégül láttak minket egy finom ebédre a tölgyerdőben, aztán pokrócokra leheveredtünk a patak mellé pihenni, páran még egy jót is aludtunk.
Este volt egy nagyon „komoly” bemutató meccsünk a helyi amatőr csapat ellen. Cseh Gyuri remekül irányította a csapatot, nekem annyira nem sikerült ráéreznem a 4-es posztra!
Hétfőre maradt még egy plusz összecsapás a házigazdák ellen. Hétvégén kicsit megfogyatkoztunk. Béci és Rashad megbetegedett, viszont Dávid Geri, aki első nap lett rosszul, felépült. Emiatt aztán több felállást is kipróbáltunk. Darian is keveset játszott, Cseh Gyuri volt centerben amikor Geri ült, én tolódtam 2-esbe amikor Dejan is fenn volt a pályán. Söminek és Csapinak is jutott idő.
Három negyeden keresztül kiegyensúlyozott volt a találkozó, és csak a negyedik negyedben billent a marosvásárhelyiek javára pedig ők teljes csapattal, sőt, a Maros Kupához képest erősödve, az új amerikai emberükkel kiegészülve játszottak. Úgy tudom Jason Forte-ot Sabiék is kiszemelték, de nem sikerült Körmendre hozni. Irdatlan izomzatú fickó, úgy néz ki, mint egy amerikai futball játékos. Először játszott megérkezése óta, de voltak jó villanásai.
Este még meghívtak minket egy finom vacsorára, ahol a két csapat együtt ült le enni.
Mindannyiunk nevében mondhatom, jól éreztük magunkat, a csapategységnek is jót tett a túra, sokat hülyültünk együtt. Jó meccseket játszottunk, sok mindent tudtunk gyakorolni.
Most már itthon készülünk a hétvégi Mogyorósy Szilárd Emléktornára, de miközben ezeket a sorokat írom, egy hihetetlen izgalmas meccsen Litvánia sajnos nem jutott négye az EB-n, pedig szívesen néztem volna Jasikevicius játékát még.
Fotó(1, slide): vasnepe.hu
Fotó(2.): westindex.hu