Ruják András naplója - 7. rész

Említettem legutóbb, hogy a Paks elleni meccs utáni három napban hármat játszottunk. Pénteken a Sopron ellen jött a következő meccs. Nyertünk ugyan (ezzel eldőlt, hogy csoportelsők leszünk, és vasárnap mindenképp a döntőben lépünk pályára) de már az előző naphoz képest is gyengébben játszottunk. Szerintem ez a tendencia folytatódott a következőekben is.

Szombaton, hazai pályán a Révkomárom ellen igazából pár percnyi jó védekezésnek köszönhetjük a győzelmet, de a játékunk akkor se volt túl fényes. Egy igen pocsék első félidő után sikerült a másodikban már jól játszanom, tíz pont felett dobtam és a meccs összefoglalókban nagy betűvel szerepelt a nevem.

Ezt most okkal említem meg. A blogban nem szoktam magamat elemezni, és talán keveset írok a saját játékomról. Ezért hozom most fel szándékosan ezt a témát, vagyis az értékelést.

Ez a nagybetűs-kisbetűs dolog sokszor fura, különösen egy irányító esetében. Van úgy, hogy megdicsérnek egy cikkben vagy bejegyzésben, mert sok pontot dobtam, de én tudom, hogy közben miket hibáztam nem látványos dolgokban. Máskor meg lehet, hogy azt mondják, nem ment a játék vagy nem villogtam, mert esetleg nem dobtam sokat. Pedig lehet, hogy éppen nagyon jó meccsem volt, mert pontosan, jó ütemben játszottam, jó döntéseket hoztam. Sokszor megesik, hogy asziszt sem jelenik meg a statisztikámban, mert a helyzet egy háromszögből jön ki, amit viszont esetleg én indítok jó ütemben. De ezt kevesen látják, pedig rendkívül fontos dolog ez is. Szóval egy iránytó esetében fura dolog, hogy mi a jó játék.

Sok NBA-t nézek, persze főleg az irányítókat próbálom figyelni. Nagyon eltérő stílusokat látni a különböző csapatokban. Most csak egy valakit említek meg, akire szerintem nagyon jellemző az a bizonyos sokszor "láthatatlan" jó játék. Szerintem Jason Kidd a valaha játszott irányítók közül az egyik legjobb. Rengeteg tripla-duplája volt karrierje során, de nem erre az időszakára gondolok. Most, a pályafutása vége felé Dallasban, főleg a rájátszásban több meccsüket is végignéztem. Olykor, ha nem is jelenik meg semmi a statisztikájában, mégis jelentős befolyása van a játékra. Mostanában nem tripla-duplázik már, de a csapata bajnok lett, amiben főszerepet játszott. Ezeket szeretem figyelni és tanulni. Ez persze nem azt jelenti, hogy „láthatatlan” akarok lenni a pályán! De nem az a fontos, hogy nagybetűkkel szedjék a nevem, hanem az, hogy gördülékenyen játsszon a csapat és főleg, hogy nyerjünk!

Visszatérve a Kupára, egy ilyen döntőről (csúfos vereség a Falcotól) nem szívesen ír az ember. Sokan mondják, hogy szégyenljük magunkat, meg miért volt ez, és rossz volt nézni. De kérem. higgye el mindenki, hogy az ilyen gyatra produkciónk minket magunkat érint a legrosszabbul! Minden nap azért dolgozunk és hajtunk az edzésen, hogy jók legyünk a pályán és örömet szerezzünk a játékunkkal. Igazán rossz egy ilyet átélni, és mindenki a csapatban átérzi ennek a súlyát. Elnézést is kérünk a szurkolóktól, főleg azoktól. akik erre áldozták az idejüket és eljöttek buzdítani minket. És ez nem marketingduma, komolyan így gondoljuk mindannyian. Többet ilyen nem fordul elő! Szerencsére ez még a felkészülési időszakban történt. 22 nap alatt 11 meccset játszottunk, biztosan elfáradtunk, és akármennyire akartuk is, az istennek se ment semelyikünknek se. De kivétel nélkül! Csak azzal vigasztalom magam, hogy az Európa-bajnokságon még a spanyolok is tudtak 2 pontos negyedet produkálni, amikor kikaptak a törököktől, mégis bajnokok lettek…

A héten edzésekkel teltek a napok, hétvégére egy edzőmeccset terveztünk, ám ez most ellenfél hiányában elmaradt. Így legközelebb a bajnoki rajt után jelentkezem, amikor már a Kaposvár elleni első meccsünkön túl leszünk!

Fotó (1.) - vasnepe.hu

Fotó (slide) - bb1.hu - Unger Tamás