Soha többé megnyitó
Bocsássatok, bocsássanak meg a kissé személyes hangvételű kezdésért, de terveim szerint nem megyek többet sportesemények megnyitójára.A nemzetek képviselői sportolóstól vezetőstől stábtagostól kivonultak. Aztán vártak. Nem keveset - rengeteget. A két nyitó ünnepség egy kaptafára zajlott. Odarendelték - biztos a biztonság kedvéért - jó korán sportolókat - akik a versenyen vásárra viszik a bőrüket, akikről a történetnek szólni kellene - váratták őket vagy másfél két órán át, hogy aztán az öltönyös "fejesek" megérkezzenek, elmondják 5-10 perces köszöntő beszédjüket, egymásnak megköszönve mindent s üdvözölve a sportolókat.
A mostani spliti rendezvényben az volt az igazán "szép", hogy a megnyitó helyszínére, az amúgy impozáns sétány s kikötő közelébe 8-ra kirendelt sportolóknak benne volt a lábukban a napi meccs. Nos, közel egy óra a környéken történő őgyelgés után már egy szűk területre irányították a hölgyeket-urakat...hogy aztán újabb, legalább fél órát várakoztassák őket.
Szóval 3/4 8-ra kiértünk s úgy negyed 10 tájban már meg is kezdődött az ünnepség a küldöttségek bevonulásával. A 28 csapat részéről azért ez is volt összesen vagy jó 40-45 perc.
S ekkor - amikor már mindenki kellően fáradt, ideges, s nyűgös és - fontos - szomjas volt, akkor kezdődött a fontos emberek beszédeinek végeláthatatlannak tűnő sorozata...
Eközben a szomjasabbak - ez az állapot jelentősen növeli a találékonyságot, kreativitást - a sorok mögötti árkádok alatt kisuhantak az utcára - sörért. Természetesen találtak is.
Nagyon csúnya lesz, amit most leírok, de az kell mondjam, azok tükrében ahogyan (el)bántak velük, ahogyan egyszerűen eszközeivé tették őket néhány pozícióban lévő fontos ember a rivaldafényben való tündöklésének - igazuk volt. Egészségükre!
Az egész kicsit a régi május elsejei ünnepségekre emlékeztetett, a kikelet és a hazaszeretet ünnepére. Mert ugye oda is mindenkinek ki kellett vonulni, de mindenki haza szeretett volna menni...