Stop. Tekerés. Play!
A május 27-i MKOSZ elnökségi ülésen döntés született arról, hogy a következő évadtól a felsőházi rájátszásban (mivel alsóházi nem is lesz…) bevezetésre kerül a videóbíró. A vidéki fellegvárakban amúgy is élesen kritizált játékvezetők így egy kis segítséget kapnak, de vajon csak a nyugat majmolásáról van szó vagy tényleg fontos szerepe lesz eme remek technológiának kedvenc szürke mezeseink munkájában?
Az elmúlt szezon egyik legnagyobb port kavart mérkőzése a bajnok Szolnok szombathelyi vendégeskedése volt. Akkor 2.8 másodperccel a vége előtt még a tiszapartiak álltak nyerésre, ám Pankár utolsó másodperces tempójával végül a Falco nevethetett a végén. Nevethetett? Kisebb huzavona indult a lefújást követően: óvjon a Szolnok vagy ne? Van megfelelő felvétel a végjátékról? Időben indult az óra? Szegény ember vízzel főz, így döntésképpen fogták a szombathelyi tv egykamerás felvételét és egy youtube-ra feltöltött videó alapján stopperpárbajra hívták az országot, hogy vajon mennyi idő alatt jutott el Szanatitól Pankárig a laszti…
Így utólag már mondhatjuk, hogy csak alapszakasz meccsről beszélünk és, hogy igazi tétje nem volt, mivel ha érvénytelenítik is az utolsó kosarat, akkor a Falco annyit veszített volna, hogy nem Fehérvárig, hanem a Tiszaligetig kellett volna utaznia kizúgni az első körben. Mégis az eset kapcsán érdemes kicsit elgondolkodni, hogy szükségünk van-e fejlettebb technológiára az “igazságosabb” végeredményeket illetően.
Észrevehető tendencia, hogy a tengerentúli liga szép lassan az egész világot bekebelezi. Nem csak a marketingre gondolok itt, hanem szabályaiban is egyre jobban közeledünk az NBA-hez. Két félidőről négy negyedre váltottunk, 30-ról 24-re csökkent a támadóidő, kettő helyett egyre többször vezeti három bíró a mérkőzéseket, megjelent a “no charging fault area” (nincs támadóhiba) és ki tudja hol a vége ennek a felsorolásnak. A videóbíró is a hamburgerzabálók fejéből pattant ki először, miután (sok korábbi helyzethez hasonlóan) Reggie Miller időntúli hármassal mentette hosszabbításra a Nets elleni párharc mindent eldöntő ötödik mérkőzését 2002-ben. Sternék erre léptek, és a megfelelő anyagi és technikai háttérrel felszerelkezve segítő jobbot nyújtottak, az amúgy profi játékvezetőknek, csökkentve az emberi tévedés lehetőségét.
Márpedig a bíró is csak ember, így hibázhat. Vajon kis hazánknak tényleg szüksége van a “negyedik szürke mezesre“? Mint aktív játékos és így a sípot fújok ősi ellenfele meglepően hangozhat az én számból, hogy bizony valamelyest emelkedett a játékvezetés színvonala az elmúlt esztendőben. Azt nem állítom, hogy mindenki megdolgozott a - nem túl kevés - pénzéért, de ha csak a bajnoki döntő bírói ténykedését nézzük, akkor bizton állíthatjuk, hogy videóbíró nélkül is korrektül segítették a párharcot, hogy tényleg a pályán dőljön el melyik csapat a jobb 2011-ben. Ha maradna ez a játékvezetői színvonal, vagy netalántán még emelkedne is, akkor csak fölösleges pénzkidobás lenne egy ilyen (amúgy bravúros) technológia bevezetése.
Tévedni emberi dolog, már pedig az eredményjelző, az óra, a síp mind-mind a mi kezünkben van, akik néha hibázunk. Bosszankodunk, szentségelünk ha a mi kárunkra történik tévedés, de valahogy csak túllépünk ezeken és pár nappal később már legyintve meséljük, hogy hát ilyen a sport. Viszont ott a másik oldal is, hogy a videóbíróval már nem lehetne oka panaszra egyik oldalnak sem, hiszen ott van mindig a perdöntő bizonyíték minden egyes vitatott szituációban. Csakhogy ehhez nem ártana a megfelelő technológia sem, amit nem biztos, hogy minden csapat képes lesz előteremteni, mind anyagi, mind technikai szempontból.
Először is kellene megfelelő számú kamera és hozzáértőszemélyzet, akik nem az öltönyét igazító Dzunicsot veszik a legizgalmasabb pillanatokban. Szükség van megfelelő berendezésre ahhoz, hogy egyből, akár másodperceken belül is vissza tudják nézni a vitatott esetet, hisz egy kosárlabda mérkőzésen nem állhat a játék percekig. Kellenének olyan segédeszközök, amik segítik a pontos idő mérését a pálya bármely pontján, mivel egy félpályáról eleresztett dobás közben nem biztos, hogy látszik a hátralévő időt mutató óra. Erre lehet megfelelő az NBA meccseken is látott “piros csík” effekt, ami jelzi az idő lejártát, így segítve a játékvezetők dolgát a kényes szituációkban. Ám valószínűleg ezek nem kis pénzbe kerülnének, ami ismerve a honi klubok helyzetét, nem biztos, hogy megvalósítható lesz. Sokaknál egyáltalán az is kérdés, hogy be tudják-e fejezni teljes anyagi csőd nélkül a bajnokságot, nem, hogy még ilyen berendezésekre költsenek ha netán egy jó idénykezdetre építve szépen beevickélnek a rájátszásba.
Persze ha az ötlet kitalálója anyagi támogatást is nyújtana a csapatoknak, akkor mindjárt lehetne az erre szánt pénzt az utánpótlásba fektetni és jó magyar játékosokat kinevelni, hogy ne csak Hangáért szoríthassunk az NBA drafton. Talán így lehetne egy színvonalas, jó magyar bajnokságot létrehozni, ahonnan nem csak szökő évente kerülne ki egy-egy tehetség az európai top ligákba.
A videóbíró remek dolog és támogatnám a bevezetését, ha a Szövetség is támogatná a klubokat ennek beüzemelésében. De nem hiszem, hogy eme bámulatos tengerentúlról (sőt még az Óperencián túlról) jövő találmány oly sok problémát oldana meg a magyar kosárlabda rákfenéjéből, amire most sokkal nagyobb szükség lenne…
Fotó (1.) - origo.hu
Az ominózus Pankár kosár:
{youtubejw width="100%" height="325"}0R105C8BbVM{/youtubejw}
Forrás: Rázd meg a bikát