Te csodás Budapest!

Pedig utánpótlás vonalon a legnagyobb bázisa Budapestnek van, igaz, ez nem egy, hanem több (száz – kis költői túlzás) klubra terjed ki. Lehetne válogatni a tehetségekből bőven, ha lenne egy élvonalbeli klub, amelyik felkarolja őket. Az országos döntők rendszeres résztvevői a fővárosi egyesületek, elég csak egy pillantást vetni a két legmagasabb korcsoportra: az idei junior döntőn három pesti csapat is vitézkedett, míg a B-csoport U20-as bajnoki címéről két budai alakulat döntött. Egy másik szempont, hogy nem áll rosszul a főváros a tehetségekkel: gyakorlatilag nem lehet olyan utánpótlás válogatottat mutatni, amelyben ne szerepelne egy-két, vagy akár több budapesti srác.

Most játszunk el egy kicsit a gondolattal, hogy mi lenne ha…? Mi lenne, ha lenne egy olyan fővárosi egyesület, amely felkarolná és lehetőséget adna ezeknek a tehetségeknek? Mi lenne, ha a fővárosból indult vagy itt nevelkedett srácok nem özönlenének vidékre, hanem itt tudnának kész játékossá válni? Milyen csapata lenne akkor MOST Budapestnek?

Játékra hívtam hát szerkesztőségünk tagjait, hogy állítsuk össze Budapest csapatát, az innen indult, itt nevelkedett vagy hosszabb távon a fővároshoz kötődő játékosokból. A szavazás után összeállt a gárda, mondhatom nem rossz erőkből…

(A játékosok neve után a jelenlegi klubjuk, zárójelben pedig, hogy melyik fővárosi egyesületben fordultak meg.)

Báder Márton – Szolnoki Olaj (MAFC, Bp. Honvéd)

A válogatott alapembere, a ”nagy visszatérő” nevelő együttese a MAFC volt, de lehúzott két szezont az ősi rivális Honvédban is mielőtt Fehérvárra szerződött. Ezután igazi vándormadár lett belőle - szerencsére külföldön -, megjárta az Euroligát is a Krka Novo Mesto és a Cibona Zagreb csapataival. Tavaly hazatért és egyből kupát és bajnoki címet nyert a Szolnokkal, jelenleg pedig az EB részvételért küzd a nemzeti együttesben.

Horváth Ákos – Szolnoki Olaj (Honvéd, MAFC)

Nem közvetlenül Pesten, hanem amellett, Dunakeszin, a helyi gimnázium csapatában kezdett kosárlabdázni, majd egy gödi kitérővel a Honvédban és a MAFC-ban kapta meg a megfelelő technikai képzést. Innen lépett tovább aztán Sopronba, majd sorrendben a Kecskemét, az Albacomp és a Paks gárdáját erősítette, mielőtt tavaly a Szolnok elcsábította. Báder Marcival karöltve mindent megnyertek tavaly a tiszapartiakkal, a nyáron pedig a válogatott EB szerepléséért küzdenek újra együtt. Az egyéni elismerések sem maradtak el Ákos karrierjében: 2010-ben őt választották Magyarország Legjobb Játékosának.

Lóránt Péter – még nem tudjuk (Budafok, Honvéd, Diana)

Kilenc évesen Budafokon ismerkedett meg a kosárlabda alapjaival, majd ő is megjárta a nagy múltú Honvédot, mielőtt a Dianától Patonay Imre Körmendre nem csábította volna egy fényesebb karrier reményében. Neki lett igaza, Lóri felnőtt bajnoki címet nyert a vasiakkal, majd egy sikeres debreceni kitérővel megkezdte légiós karrierjét. Tavaly már a spanyol másodosztályban a feljutásért küzdő Ford Burgos legjobb játékosa volt, jelenleg nem tudni még hol folytatja pályafutását. Elképzelhetetlen nélküle a válogatott kezdő ötöse és egy pesti csapaté sem.

Hanga Ádám – Basquet Manresa (BLF)

Hazánk jelenlegi első számú kosarasa, a spanyol első osztályú Manresa játékosa, a Spurs draftoltja, a válogatott húzóembere. Négyrészes sorozatunkban részletesebben is bemutattuk pesti éveit, hogy Ádám miként ismerkedett meg Zuglóban a kosárlabdával és vált utánpótlás szinten ismert játékossá a BLF színeiben. Egy kadett korúként nyert junior országos bajnoki cím után vitte őt el az Albacomp, a sztori innentől pedig már ismert. A tavalyi szezonban az Év Játékosa lett, jövőre Európa legerősebb ligájában pattogtat, ezekben a napokban pedig Bükön készül a válogatottal az EB selejtezőkre.

Ruják András - MJUS-Fortress Körmend (MAFC, Budafok)

A MAFC Kosársuli növendéke a köztudatba igazán Körmenden berobbanó Ruji. A MAFC-os évek után két szezont húzott le a Budafok NB1/B-s gárdájában. Azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják magukról, hogy élvonalbeli fővárosi gárda tagjai voltak: a 2008-2009-es szezonban a Hegyvidék csapatát erősítette és bontogatta szárnyait. Fel is figyelt rá a Pécs, majd egy év után Vas megyében kötött ki, ahol mára igazi közönségkedvenc lett.

Medve Máté – csapat nélkül (Honvéd, BLF)

Újabb játékos, aki megfordult a rekordbajnoknál, sőt Máté itt is kezdte a karrierjét. Aztán váltott a XV. kerületi BLF-hez, ahol már országos sikerekben is volt része. Közben szinte folyamatosan benne volt a korosztályos válogatottakban, járta a kontinenstornákat. A sors úgy hozta, hogy visszatért nevelő együtteséhez, ahol bemutatkozhatott a felnőttek között is az NB1/B-ben. A Paks lecsapott rá, de nem kapott túl sok lehetőséget az Atomnál, így tavaly váltott és Kaposváron próbált szerencsét, ahonnan az év végén ismét távoznia kellett.

Tóth Norbert - Pécsi VSK-PANNONPOWER (Honvéd, Diana, MAFC)

Korosztályának meghatározó játékosa volt, kirobbanthatatlan az UP válogatottakból, de az idősebbek között sem vallott szégyent soha. A tragikus sorsra jutott Dianában érte el legszebb eredményeit, itt is mutatkozott be még az NB1/B-ben, aztán egy kényszermegoldás után a MAFC-ba került. A következő állomás Pécs volt (no meg egy évig T-licenc-el az NB1/B-s Baja), ahonnan csak egy rövid kecskeméti kitérőt tett eddigi pályafutásában. Jelenleg ő a pécsi alakulat csapatkapitánya.

Hajmásy Péter – csapat nélkül (BLF, Honvéd)

Újabb BLF növendék a listán, illetve a csapatban. Fizikai erejével mindig is a korosztálya előtt járt, a válogatottakból sem maradhatott ki, de jó kéz is párosult hozzá, a hárompontosok már igen korán a fő fegyverének számítottak. Korosztályos sikerekben volt része bőven, országos bajnoki címek, dobogós helyezések, a felnőttek mezőnyében ő is a B csoportban mutatkozott be, a Honvédnál. Ő is tagja volt az eddigi utolsó budapesti élcsapatnak (Hegyvidék), az utóbbi két esztendőben Szombathelyen pattogtatott.

Hartvich Tamás - KONECRANES-Salgótarján (Honvéd, Csepel, OSC, Eurostar, MAFC)

A rutin (egyik) képviselője, számos budapesti klubban megfordult, igazi vándormadár. Tagja volt a 2001-2002-as szezonban feljutó MAFC gárdájának, utána viszont váltott és vidéki fellegvárakban próbált szerencsét. Megjárta Szolnokot, Dombóvárt, tagja volt az egykoron A csoportot kiharcoló Egernek, az elmúlt szezonban pedig Salgótarján sikereiért küzdött, mint a csapat kapitánya. A munka mellett kosarazó Hartvich – a tiszavirág életű külföldieket leszámítva – mind pontszerzésben, mind VAL-pontokban csapata második legeredményesebbje volt a tavalyi szezonban.

Supola Zoltán – Albacomp (BLF)

Supi anno együtt került le Hangával Fehérvárra a BLF-től, és hasonlóan Ádámhoz, ő is szép eredményekkel büszkélkedhet UP szinten. A középsuli után ösztöndíjat nyert Leeds-be, ahol a tanulás mellett kosarazott is az egyetem csapatában, 2009-ben országos bajnok is lett velük. Idén megválasztották Nagy-Britanniában az Év Európai Unión belüli játékosának. A következő szezontól újra Fehérváron pattogtat, kíváncsian várjuk, mire lesz képes a honi mezőnyben.

Allen Rosco – Bishop Gorman High School (MAFC)

Ezután a fiatalember után a legnagyobb amerikai egyetemek érdeklődnek, de mi itthon nem tudunk róla semmit. A 18 éves Rosco Budapesten született, (magyar) édesanyja révén kettős állampolgár, a kosárlabdába is itt szeretett bele, a MAFC ifjú titánja volt, jelenleg Las Vegasban játszik egy ottani gimiben. 207 cm-es magasságával a periméteren is nagyon jól mozog, jól dobja a hármasokat, fekszik neki a gyors, futós, indításos játék, de a palánk közelében sem jön zavarba. A játéka leginkább Nowitzkiéhoz hasonlítható, de hosszú út áll még előtte, hogy ő is olyan szintre juthasson, mint a Wunderkid.

Sitku Ernő - Marso-Vagép NYKK (Honvéd)

Kakukktojás a listán, mivel nem Budapesten nevelkedett, de itt tanult meg mindent, amit tudni kell a sportágról. Zsoldos Bandi kezei alatt csiszolódott játékossá, többszörös bajnok és kupagyőztes a Honvéddal. Az aktív játékosok közül (bár még nem tudni, hogy folytatja-e jövőre) ő az egyetlen, aki még a pályán élte meg, hogy a főváros bajnoki címet ünnepelhet. Többszörös válogatott bedobó, jelenleg a Nyírsuli szakmai vezetője Nyíregyházán.

+1 Puskás Artúr – Jászberény (Ganz-MÁVAG, Tungsram, MAFC)

Most mondhatjátok, hogy hazabeszélünk, de a ”jó az öreg a háznál” traktus most is áll. Ráadásul Artúr tősgyökeres pesti srác, és bár idén szögre akasztotta a cipőit, egy ilyen összetételű csapat biztos, hogy maradásra tudná bírni, ha máshogy nem játékos-edzőként eldirigálná a gárdát. Bár a Ganz-MÁVAG-ban kezdett kosarazni, a Tungsramot tekinti nevelő együttesének, itt érte el első nagy sikerét is, országos ifjúsági kupát nyert velük. Karrierje során megjárt több vidéki fellegvárat (szinte mindenhol csapatkapitányként), de visszatért még a fővárosba is, a MAFC-ban együtt játszott a Budapest Csapatában szintén helyet kapó Horváth Ákossal is. A Debrecennel az akkoriban Európa második legerősebb sorozatának számító ULEB-kupában is vitzékedett.

Mielőtt zúgolódni kezdenétek, gyorsan szögezzük le, hogy abban nem lehet vita, egy ilyen játékosokat felvonultató csapat simán ott lenne a végső győzelemért folytatott harcokban, mint az aranyérem legfőbb várományosa. A kérdés tehát újra adódik: miért nem lehet a fővárosban összefogni, teret adni a tehetségeknek és csinálni egy jó élvonalbeli csapatot? Miért ne lehetne itt tartani, maradásra bírni ezeket a srácokat, hogy legyen (újra) egy jó fővárosi alakulat, aki nem bukdácsolna az A csoportban, és amely esetleg még egy rangosabb európai kupában is elindulhatna…

Talán unokáink még látni fogják…

Fotó (1.): Erdei Katalin - nol.hu

Fotó (2.): facebook.com/lorantpeteronline

Fotó (3.): m.lasvegassun.com

Fotó (slide): msnletoltesek.com

Forrás: Rázd meg a bikát