Tiszta szívvel

 

Ilyen körítés mellett nem csoda, hogy mikrofonnal a kézben szökdécseltünk a közvetítőállásban, miután a magyar fiúk heroikus küzdelemben kerekedtek felül az elkényeztetett grúzokon. Tették mindezt gürcölve, brusztolva, vérrel-verejtékkel, sokszor szemet gyönyörködtető akciókat vezetve, olyan ellenszélben, ami láttán attól féltem Rádonyi Kristóf barátom vitriolba itatott, kellően ízes káromkodás lavinát üvölt az éterbe...

Kristóf profizmusa kiállta a próbát, nem kevésbé a férfi válogatottunk, akiket nem lehetett megtörni. Sem a hisztis, minden vélt és valós sérelmüket teátrális koreográfiával megspékelt nagyjelenettel lereagáló grúzok, sem a sportdiplomáciai nyomásnak sunyin behódoló játékvezető ("lengyel-magyar jó barát", meghiszem azt! Janusz vagy történelemből kuka vagy létezik ilyen lengyel-grúz variációban is...) nem tudta megingatni a győzelembe vetett hitünket.

Hosszú idő után az első, komoly téttel bíró kosárlabda mérkőzést sikerült megnyernünk. Mert a magyar játékosok bíztak magukban, egymásban, az edzőjükben, a stratégiában. Az első perctől az utolsóig. Elléphetett Grúzia kétszámjegyű különbséggel, Szent Tehenük bemutathatott nyakfojtással megspékelt csípődobást Tóth Ádin, Faltörő Shengelia szabadon kaszabolhatta szilánkosra Dénes Gabi vállcsontját, Viktyor, a Lemony Snicket: a balszerencse áradása Olaf Gróf hasonmás-versenyének vitathatatlan győztese pedig többet kommentált, mint mi Kristóffal összesen egy Euroliga szezon alatt.

Felemelő érzés volt egyikének lenni annak a közel kétezer magyar kosárlabda szeretőnek, akik felállva, nemtől, kortól, társadalmi, földrajzi és klubhovatartozástól függetlenül űzték-hajtották fiainkat. Vojvoda Dávidék energiája, eltökéltsége, csapatszelleme magával ragadott mindenkit, aki ott volt Kecskeméten. Dörzsölt ex-kosarasok, gyakorló edzők, évek hosszú sora óta újra és újra csalódni kénytelen szurkolók valamint sok száz, a meccsre kilátogató ifjú kosaras palánta szíve dobbant együtt a CSAPATéval, életre szóló élménnyel gazdagítva mindannyiunkat.

Sokan féltek ettől a meccstől. A cinikusabbak legyintettek, az óvatos duhajok kételkedve ingatták fejüket a portugáliai gyalulás után. Szép győzelem, meghökkentően eredményes védekezés, de a grúz ütközet, az más lesz. Kijutottak a legutóbbi két EB-re, vagyonokat invesztálnak a sportágba. 7500 fanatikus előtt verték a bivalyerős cseh válogatottat bemutatkozásképp.

Felemelő érzés volt látni mekkora erővel bír az egységes célba vetett hit és a mindenre képes együtt harcolás összefonódása. Magasabbak, nehezebbek voltak a grúzok, félelmetes lepattanózókkal a keretükben? Igen. Na és! Pótoltuk sebességgel, helyezkedéssel, a szabad labdákért oroszlánként harcolva. Három sztárjuk egy hónap alatt keres annyi zöldhasút, mint a teljes nemzeti csapatunk egy évben? Igen. Kit érdekel?! A dollárkötegek még nem dobnak kosarat, nem futnak vissza védekezni. Csak számok. A CSAPAT, az eltökélt, a magában bízó CSAPAT azonban egységként képes lehet legyűrni az individuumokat.

Mindig akadt valaki, ki a sereg élére állva cipelte a lobogót. Voja ismét tarthatatlan volt, bolondot csinált az összes szembejövőből. Krisztián bravúros kosarak mellett öt labdát csent. Ákos, Buddy és Milán folyamatosan adta a kőkemény elzárásokat, helyet csinálva kinti tüzéreinknek, míg hátul Pachulia életét keserítették. Norbi hatékonyságát nehéz szavakkal kifejezni, a 4/4 tripla önmagáért beszél. DG és Ruji minőségi perceket hozott, stabil védekezéssel a padról beszállva. JT ismét bebizonyította, döntéshozatalban nincs párja. Fepu pedig két olyan trojkát emelt be az utolsó percekben a semmiből, amelyekről még sokat sztorizunk…

Schwechat és Besztercebánya lélekölő frusztrációja után összehasonlíthatatlan különbség a Grúzia elleni eufória megtapasztalása. Remélem a Srácok és a Stáb képes tovább építkezni ebből az élményből. Vasárnap Csehországba utazunk, nyílt sisakkal, tiszta szívvel!

Ja, majd elfelejtettem! Nekünk jó lesz a jéghideg csapvíz…

 

Fotó: Hegedűs Róbert (Kezdő5.hu)