Tüzér tűz 12.rész (2.évad)

Mint éhes grizzlimedve, kinek orvul megzavarják rogyadozó áfonyabokrokról szőtt téli álmát, tombol kezdő centerem védőtérfelünk palánkja alatt. Stefán Dávid, aki civilben az elektronok, neutronok, protonok atomvilág útvesztőiben keres összefüggéseket, humanoid mivoltjáról teljesen megfeledkezve őrjöng. Ő, akinek kétajtós-szekrénnyi hátán nagyobb falvak tüzifakészletét fel lehet darabolni, most olyan ámokfutásba kezd, ami láttán az új-zélandi Haka-táncosok is szűkölve menekülnének szerte, meg szana. Komolyan benne van a pakliban, hogy Stefiről Hulk-szerűen leszakad a Honvéd-mez, átmegy zöldbe és lendületből felfalja a legközelebbi hurkást vagy szürkét. Eddig bírta és ne tovább!  Ami addig történt vele és körülötte, az számára szürreálisan kaotikus volt. Racionális, az élet fejleményeit, összefüggéseit matematikai vagy kémiai egyenlettel bármikor alátámasztó beállítottsága megelégelte az aznapi megpróbáltatásokat...

"Tűrte Dávid, tűrte, ameddig tűrhette.." ám a sokadik, kiszabadító átadás keresés közbeni manuális testi átvizsgálás után a gyógyszeres fiola elgurult...

A vereség rossz. Igaz sportembernek rettenetes fájdalom. Viszont ha edzőként kell átélned, akkor valami ilyesmi jusson osztályrészedül. Amikor a csapatod csúszik-mászik, fejjel előre vetődik bele a parkettába egy szabad labdánál, a kispad együtt robban minden jó megmozdulásnál. Ekkor érzed úgy, van egy közösséged, amely egyet akar, azonos célért küzd, megalkuvást nem tűr.

Ahhoz azonban, hogy DEAC szintű ellenfeleket legyőzhess, többre van szükség a szívnél. Kiegyensúlyozott játék, taktikai fegyelem, kiemelkedő egyéni teljesítmények és higgadt fej. Az elsővel nem volt különösebb gond. Drámai hullámvölgy nélkül, elosztva a dobott pontokat negyedenként (18-18-16-16), megfelelő dobáskiválasztással (42 dupla és 23 triplakísérlet) játszottunk elöl, míg védekezésben 41%-os mezőnyszázalékra és 14 eladott labdára kényszerítettük őket. Taktikailag fegyelmezettek voltunk a napi speciális stratégiánkat illetően. Maximum nyolc kapott tripla és tíz támadólepattanónál húztuk meg a határt. Kipipálva. A B-csoport Szuper Törperombolóját (Nagy Botond) nullás indexre hoztuk. Egyéni extra sajnos kevés akadt. Két duplatüdejű kullancsom kiválóan játszott. Sinkovits Dani és Szollár Geri eltűntette Bobit védekezésben, mellette szereztek 20 pontot (8/12 mezőny) és 23 VAL-t. A jók közé sorolható még Angyal Tomi (7-7 pont és lepattanó, 13 VAL, 14 perc alatt), ám a többiek maximum erős közepest hoztak.

Még ezt is elbírtuk volna, ha a négy összetevőből nem nélkülözzük a sokszor legfontosabbat, a "hideg fejet". Beszéltünk róla, hogy kemény, a durvaságtól sem megrettenő, a verbális kizökkentés minden technikáját bevető ellenfél lesz a hajdúsági. Ismételten kihangsúlyoztam a bírók ténykedésének kizárását, az ettől való függetlenítést. Sajnos nem sikerült. A túlzott tekintély(?) vagy az 5-ből 5 győzelem okozta megkülönböztetett bánásmódból adódó konfliktusok a bevezetőben említett kirohanásban csúcsosodtak ki. Az ezt követő kiállítás miatt képtelenek voltunk uralkodni az idegeinken. Ez megengedhetetlen! Tanulnunk kell ebből, hiszen hihetetlenül komoly csapatmelót annuláltunk ezzel. Kövessék egymást bármilyen hajmeresztő események, legyen akár 25-15 a fault és 7-23 a büntetőkísérletek aránya, nekünk ki kell tartanunk. Mentális sziklaszilárdságot, töretlen lelkesedést és megingathatatlan önbizalmat sugározva. 

Jövő kedden fárasztó sorozatot kezdünk. Ezen a négy összecsapáson sok minden eldől. Kergethetünk-e rózsaszín álmokat januártól vagy a parkettára huppanunk és onnan felállva indulunk egy reálisabb, már a jövőbe mutató úton tovább?

Kiderül. Addig is:

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!