Tüzér-tűz - 11.rész

Ismét beigazolódott, nincsenek véletlenek. A Hódmezővásárhely azért áll felsőházi rájátszást érő helyen, mert jó csapat. Mi pedig azért nem, mert (még) nem vagyunk azok. Ennyi. A többi csak mellébeszélés...

Van abban valami modern aszkéta felhang, mikor egyes egyedül száguldasz hazánk kísértet autópályáján a festői Pécs városa felé. Közel-távol nincs élő organizmus. A Digis verda falja a kilómétereket, te pedig erőltetetten próbálsz a Szolnok-Sopron Magyar Kupa döntőjére fókuszálni. Szinte lehetetlen feladat, miután néhány perccel ezelőtt lélekfacsaró, hidegzuhanyként ható tapasztalattal sokkolt szeretett csapatod...

Fantasztikus skalpokkal az övünkön fogadtuk dr. Elek András gárdáját. Jó formában, lelkileg kiegyensúlyozottan. Legalábbis dőre módon azt hittem. Én naív. A fiúk azonban ismét tanubizonyságát adták, szélsőségesebben képesek viselkedni, mint a legszeszélyesebb női csapatok. (Elnézést Hölgyeim, nem személyes, csak a helyzet érzékeltetése végett..)

Az első félidőt nehéz szavakkal leírni. Úgy gyalogolt keresztül rajtunk ellenfelünk, mint Uma Thurman az öltönyös japán tinédzsereken a Kill Bill klasszikus éttermi jelentében. Annyi különbséggel, hogy ők legalább egymást nem szúrták hátba a szamurájkardforgatás koronázatlan királynője ellen...

Félszáz pontot sikerült kapnunk, holott a terv a fojtogató védekezés lett volna. Ehelyett példás módon hoztuk az "előzékeny vendéglátó" szerepét, amit Vas Petiék köszöntek szépen, különversenyt rendezve a "Ki tud több üres dobást elvállalni" házi-vetélkedő keretein belül.

Ha nem látom, nem hiszem el. Majd minden, a nyári felkészülési időszakban burjánzó hibánk előjött: egyénieskedés, a másik iránt mutatott közöny illetve tiszteletlenség, nyakon löttyintve egy merőkanálnyi zabszem effektussal. 35-50 két negyed után. Totális betli, főképp morálisan. Lehorgasztott fejek, hófehér arcok, duzzogó óvódás ábrázatok. Most légy okos, Szakértőkém!

A lehetőségek: 1. ordenáré üvöltözés, ízes magyar nyelvünk varázslatosan széles palettán mozgó káromkodásainak felvonultatásával, hozzá egy emberes  mágnestábla miszlikbetörés (lehetőleg az egyik keményfejű spílerem koponyáján...).

2. Ijesztően higgadt, sztoikus nyugalmat sugárzó, hatásszünetekkel megspékelt lelkiterror, hosszú szemkontaktus a lényegretörő megállapítások közben.

Utóbbira szavaztam, bízva a srácok maradék jóérzésében és felidézve saját játékoskorom hasonló szituációit. A terv bevált. Az öltözőből kijőve elképesztő kaparásba kezdtünk. Behúzódó területvédekezésünkkel -eleinte- képtelen volt bármit is kezdeni a Vásárhely. Lépésről-lépésre farigcsáltuk tetemes hátrányunkat, alig több, mint öt perc alatt 52-52-nél utolértük őket.

Szollár Geri (9 pont, 4 szerzett) felpörgött és ment vele a csapat. A szép és persze szomorú ebben annyi, hogy semmi extra nem történt, "mindössze" elkezdtünk csapatként játszani, harcolni. Nem téptük szét a gyűrűt zsákolásokkal, nem pörköltünk félpályás triplákat emberről, nem osztogattunk demoralizáló kötött sapkákat. Sőt, mégcsak kiemelkedő egyéni teljesítményt sem tudtunk felmutatni. Számolatlanul adtuk el a játékszert (18) és pocsék százalékkal lövöldöztünk mezőnyből (39). Mégis képesek voltunk meccset csinálni a kilátástalanból...

Természetesen a nagy rohanások nem tartanak örökké. Sajnos, az elkerülhetetlen hullámvölgyünk alatt rendezte sorait szívósan küzdő Csongrád megyei ellenfelünk. Megint elléptek tőlünk, nagyban a Kukla-Varga centerpáros dominanciájának és Mócsai fojtogató védekezésének köszönhetően. Még egyszer képesek voltunk egalizálni három perccel a vége előtt, de ezzel el is lőttük minden puskaporunkat.

A higgadtabb, a lehetőségeivel jobban sáfárkodó és (bár fájó ezt leírnom, de nem fogok mellébeszélni) csapatként egységesebben teljesítő vendégeink megérdemelten győzedelmeskedhettek.

Extra adalékként néhány adat a statisztikából. Tanulságként, elgondolkodtatásként. Miután a tavalyi évben minősíthetetlen összteljesítményt produkált a Honvéd két sarkallatos mutatóban (lepattanózás és büntető dobószázalék), idén fokozott figyelmet fordítunk ezekre. Nesze neked! Ennyit érnek sokszor a számok:  39-33 ide és 23/26, 88% csapatilag. Ment a levesbe...

Perverz módon örülök neki. Ismét beigazolódott, a kosárlabda sokkal több, mint száraz számhalmazok kupaca. Viríthatnak kiemelkedő adatok a vonatkozó rublikákban, ha a lelkesedés-alázat-fegyelmezettség trió az öltözőben marad...

 

 

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus