Tüzér-tűz - 12.rész
Nehéz szülésen túl. A Tiszaújváros nem adta könnyen a bőrét. Ahogy az várható volt. Folyamatosan kapartak, küzdöttek, a nyakunkban lihegtek. A csapategység azonban komoly tényező. Erőt ad és átsegít a kritikus periódusokon...
Kötelező győzelemként aposztrofálni a borsodi kirándulásunkat erősen nagyképű kijelentés lenne. Közel sem vagyunk olyan szinten, hogy ezt megtehessük. Ráadásul házigazdánk mérlege (3-12) nem altat el. Ismerem Brunyánszky István vezetőedzőt. Alapos, felkészült, versenyző alkat. Mint anno játékosként. Megannyi szívfacsaró vereség, megspékelve a Nyugati csoport kirakatcsapatának - Bonyhád - legyőzésével a Hepp Kupa bronzmérkőzésén. Sitku Ernő elvesztését nincs gárda mely ne érezné meg...
Langyosan kezdünk, kosáresős nyitó percek. Amit elvállanak bemegy, még jó, hogy ezt mi is tudjuk. Szalay Ákos (15/9 pont, 6 lepattanó, 2 gólpassz) nyitva felejtette a triplazsákot, "háromból-három-hárompontossal" kezd. A második negyedben komolyodik a védekezésünk, van lepattanó, tudunk száguldozni. Máté Márk és Szollár Geri (8-8 pont) fontos egységekkel egészíti ki a napi kirakósunkat, az öltözőbe cammogva kerek tízes a fór. Lélektanilag talán a legideálisabb részeredmény: önbizalom építésre kiváló, elbizakodottságra csekély.
Ettől függetlenül mi persze azt gondoljuk ez utóbbi megcáfolható. Fittyfenét! A hazaiak ördögként ugranak nekünk, pikk-pakk elolvad a vezetésünk. Ébresztő jellegű, "nem megmondtam nektek, hogy nincs még vége?!" hegyi beszédes időkérés és rendezzük a sorokat. Kovács Doma precíz (6/8 mezőny, 15p-7lp-2gp), mint a svájci óra, Szeleczki Pilu (12 pont) rafináltan hozza a kötelezőt.
A negyedik negyedben a Phoenix utolsó, elkeseredett rohamra indul. Lajsz és Pöstényi szezonja legjobbját hozza, veszélyben a vezetés. 3 perc, egyetlen pontocska ide. Nézzünk meg egy zónát. Mikor, ha nem most?! Talán túlzás a "dupla vagy semmi", de emberfogással kínlódunk, így izgalmas is lehet a védekezésváltás. Mészáros "Lujó" István sokatlátott ábrázatán a csendes beletörődés és a láthatóan mélyülő barázdák. Fiaink jól reagálnak, az ellen kizökken, a fergeteges felzárkózás megtorpan. Igen ám, de elöl is virítani kellene..
Eljött Kwame Robert (29 pont, 10/17 mezőny, 7/10 büntető, 5 lepattanó, 7 kiharcolt, 31 VAL) ideje. Addig szépen, mondhatni suttyomban pöttyintgette a pontokat, hogy aztán az utolsó 45 másodpercet sokáig emlékezetes módon zárja le. Előbb pörkölt egy nyolcméteres, rá és aláeső védős, eldőlve trojkát a támadóidő lejártának pillanatában, majd hidegvérrel helyére küldött két büntetőt, stílusosan zárva le a színvonalas derbit.
Szép volt, fontos volt, derék férfi munka volt, de ünnepelni nincs idő. Szerdán utazunk Szolnokra, szombaton fogadjuk a Kaszások csapatát. Harcra fel!
Szép napot és lelki békét Mindenkinek!
Hajrá Honvéd!