Tüzér-tűz - 14.rész
Mit tegyen egy kosárlabda edző, ha elsőszámú centere ezzel a profán mondattal okoz általános meglepetést a rendkívül fontos, idegenbeli fellépés előtt bő félórával:
"- Artúr, a Honvéd öltözőben maradt a cipőm."
A: Magából kivetkőzve, fejhangon hörögve essen neki a 206 centis, 115 kilós gólemnek, megpróbálva kipréselni minden vitalitást a sejtjeiből?
B: Derék három gyermekes édesapaként nyomjon barackot a naívan pislogó búrájára, és adjon lapát tenyerébe egy Kojak-nyalókát biztosítva őt megértéséről?
C: Sztoikus nyugalommal sétáljon arrébb tőle, magában számolva el ezerháromszáz-negyvennyolcig, gátat szabva a zsigereiből reflex-szerűen feltörő, elemi indulatnak?
Maradtam a C variációnál. Mindenkinek jobb ez így. Az A-hoz régen sem voltam elég tökös, most pedig, eltunyult, kivénhedt ex-élsportolóként csúnyán végeztem volna Szeleczki Pilu ellenében. Ráadásul, mivel közvetlenül melóból jött, a csitty-fitty, halszálkás gengszter öltönyéért is kár lett volna. Próbálok a lehetőségekhez képest a legőszintébben viselkedni a játékosaimmal, ezért a B szóba sem jöhetett, mikor szívem szerint szárazon borotváltam volna egy céltáblát csapatkapitányom méretes fejtetejére rozsdás vajazó késsel...
Szóval C. Pókerarc, megfordul, kisétál, öltözőajtót diszkréten becsuk, messzire sétál, a távolba réved. (És az út végén, ahol senki se lát, - mint Tom, a Jerrytől kapott, egyébként halálos kimenetelű sebesülés után- elefántcsorda üvöltés)
Eme vérpezsdítő intermezzo után, megigazítva Honvédos uniformisom gallérját, irány a csapat, kezdődhet a szokásos, mérkőzés előtti agytágítás. Beszéd közben nem tudom nem észrevenni, hogy Pilun vadiúj dorkó virít, holott ennyi idő alatt maga a Mézga Aladár-Köbüki páros sem tudott volna megfelelő lábbeli Nagykőrösre transzportálni. Midőn továbbsiklom imádott játékosaim bőszen bólogató arcain, Spiegel Gerin valami furcsát látok. Összeáll a kirakós. Irgalmas szamarítánusként saját kincstári góllövőjét adta csk-nak, rajta pedig az utcai, fatalpú, enyhén alternatív, gördeszkás beütéssel bíró cipő mosolygott...
Ezek után a mérkőzés maga viszonylagos nyugalomban telt. Zsinórban három, győztesen megvívott derbink okozta önbizalmunknál fogva a második félidőben állva hagytuk a szívósan küzdő vendéglátóinkat. Ekkor zsákszámra szereztük a labdákat a mezőnyben, a fojtogató védekezésünk okozta nehéz dobások után villámgyors lerohanásokkal törtük meg Lakosa mester fiainak ellenállását.
Sebességünk és gyorsindításaink dominanciája miatt elbírtuk a tragikomikus tripla (3/15 20%) és büntető (13/23 57%) dobószázalékot is. Okosan éreztünk rá a ziccerekben rejlő lehetőségekre, az ott mutatott koncentrációnk nem mindennapi hatékonyságot (29/33, 88%) eredményezett.
Csapatként voltunk kiválóak, amit Kovács Domonkos (17 pont, 7 lepattanó, 4 szerzett, 3 gólpassz, 8/11-es mezőny: 28 VAL), Kwame Robert ( 24-7-2-3, 8/14 és 7/10: 28 VAL) és Haris Róbert (19 perc, 13 pont, 5 lepattanó, 5/8 mezőny: 16 VAL) átlag feletti teljesítménye keretezett magabiztos győzelemé (70-90).
Kérdezhetitek, mi lett Mr.Shoe sorsa? Az első félidő kölcsönben töltött percei után a másodikra befutottak U23-asaink, a bejáratott 48,5-sel. Szele ekkor magasabb fordulatszámra kapcsolt (5/5 mezőny, 10 pont, 3 pattanó: 11 VAL) és megérdemelten fogadta társai pacsijait, eme, nem mindennapi túra után.
A mókának, kacagásnak vége. Az elkövetkező péntek-vasárnap-szerda programja: Salgótarján-Debrecen-Eger. Sok játékosom legmegterhelőbb, leginkább igénybevevő hat napja áll előttünk, ahol eldől idei sorsunk...
Szép napot és lelki békét Mindenkinek!
Hajrá Honvéd!