Tüzér-tűz - 18.rész

Hét Törpe. Hétfejű Sárkány. Hét Vezér. Hét Mesterlövész. Hétvége. Csupa kedves, aranyos, karakteres, pátoszos fogalom. Hét Honvéd? Nem, ez nem igazán ütős. Ellenben kellően lehangoló. Hét játékossal menni a SMAFC-hoz? Több okból is kizárt!

Nyekeregtem már a huszonnégy emberrel lehozott másfél órás edzések perverzitása miatt, de ez azért mégiscsak túlzás. A pénteki rangadóra, írd és mondd hét darab hadrafogható kosarasom maradt. 16-en rendelkeznek NBI/B-csoportos játékengedéllyel. Már a Veszprém elleni itthoni siker alkalmával sem kellett a bemelegítésnél a félpályáig kifutni a fiúknak, spórolandó az energiatartalékokkal, hiszen Bohanek Balázs talpsérülése még mindig több, mint makacs, így ő csak napról napra puffadó combkarjával riogatta az ellent a kispadon fütyörészve.

Most még a kilencet is képesek vagyunk alulmúlni. Emberemlékezet óta sérült Madaras Jani, Gáspár Atti és B.B. A két Gergő, Losonci és Spiegel hibátlanul hozza a hallhatatlan Magyar Népmesék beköszönő sorát ("Hol volt, hol nem volt..) az idézet második felére hajazva. Szeleczki Pilu ismét feljebblépett a munkahelyi szamárlétrán, lassan többet repül, mint lép. Édes gondként minderre jön a csapatom magas IQ és igényszintje: Kwame Rob tanulmányi versenyre megy a SOTE éltanulójaként, Máté Márk és Stefán Dávid pedig élet-halál vizsgát próbál abszolválni.

Így maradt a HÉT. Kínomban már azt vízionáltam, ahogy a hét kikocog a középkörbe csatakiáltani, míg a három rehabos harci tűzben forgó szemekkel sántikálva, mankózva totyorog el a kispadunkig. A már mindent megélt Krasznai Ferenc csarnok falai megremegnek az össznépi röhögéstől. Már a másnapi szalagcímeket is láttam a Kisalföld sportrovatában: "Tisztességgel helytállt a Tápos Tartalékos Honvéd"...

Mészáros "Lujó" István nem hagyta elhatalmasodni fantazmagóriák gyártására egyébként is fogékony szürkémben eme utópisztikusan aberrált forgatókönyvet:

- Nem lesz meccs. Heten nem mehetünk. Hívom Karácsonyi Zsoltot, valahogy eltetetjük. Harminc éve edzősködöm, de ilyen indokkal még sosem kellett telefonálnom. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Le a kalappal a SMAFC előtt. Magyarország leghosszabb történelmével bíró sportegyesületéhez (1860-ban alapítva) méltóan, rugalmasan álltak kérésünkhöz. (Ezúton is hálás köszönet!) Végül május 31-én ütközünk meg Balogh Gáborékkal. Komoly erőpróba lesz, annyi szent.

Márpedig abból kijutott az utóbbi hetek gyorsított eljárással lepörgetett középszakaszbeli rájátszásában. Előbb Sopronban gyűrkőztünk embereset a Sportiskolával. Pocsékul céloztunk, minden dobómutatóban alulmaradtunk, de ismét beigazolódott, ha tudod mit akarsz, teszel érte, akár a bükkfa-napokon is marad remény a sikerre. 40 lepattanót raboltunk, ebből 18-at a támadópalánk alatt. Csapatmelónkat a mezőnygól/gólpassz (25/17) arány is kiválóan jelzi. Kwame Rob két gólpassz híján tripla-duplázott (11-10-8), Stefán Dávid hatékonyan brusztolt a sűrűben (17 pont, 6 lepattanó), Szalay Ákos remekül mozgatta a csapatot (5-5 pont és lepattanó, 2 gólpassz, 6 kiharcolt fault), míg Haris Róbert (9p, 2-2lp-gp, 3/4 mezőny, 13VAL 15 perc alatt) ismét jelezte, jövőre komolyabb szerepekre is készen áll. Emeli a győzelem értékét, hogy az utolsó negyedben végig hátrányban játszottunk, az utolsó percben megfordítva a partit (63-65).

Mielőtt hiú ábrándokba ringattam volna magam a Baja meccs visszahozott a földre. Nem feltétlenül maga a vereség, ami kiborított, sokkal inkább a mutatott viselkedésünk. Mintha csak a szezon elején lennénk. Időutazást tettünk a prehisztórikus-hisztérikus korba. Mindenki előtérbe helyezte saját magát, idegen tollakkal ékeskedett, elkényeztetett, durcás óvodásként dúlt-fúlt. Rettenetes volt. Ezzel kapcsolatos érzéseimet az előző bejegyzésemben (hellyel közzel..) kiírtam magamból. Ami a derbi szakmai részét illeti, a Hosszú-család megérdemelten rázhatta mind a négy öklét. Pedig Gerit kivette a játékból a miénk. Szollár Gergő (12p-4lp-3szl, 5/9 mezőny, 17VAL 25 perc alatt) kiváló védőmunkával egyetlen pontocskán tartotta a bajai dobógépet az első félidőben. Vesszőfutásunk a negyedik játékrészben kezdődött. Impotensen támadtunk zóna ellen, megspékelve 6/30-as középtávoli/tripla undormánnyal. Kárbaveszett Rob sokoldalú (17-9-5 és 29VAL), valamint Pilu idénybeli egyik legjobb produkciója (9-8-3 és 17VAL). A vége 79-72 oda, nekem pedig ideje felhívnom Pankár Tibi barátomat, találjon megoldó kulcsot szerethetően labilis játékosaim lélekraktáraihoz..

Kellően bemérgesedve vártam a Veszprém elleni visszavágót. Reméltem a fiúk hallottak már  valami fekete-fehér, retro sportműsorban a betyárbecsület nevű szakzsargonról. A nyitófordulóban csak a "bab-is-hús" jellegű utolsó négy percünkkel tudtuk becsomagolhatóvá tenni a zakónkat. Tartóztunk annyival Petőfi Áronéknak, hogy emberesen nekikesünk. Taktikánkat a Szlávik-Takács-Vertetics tengely limitálása köré építettünk, fokozott figyelmet fordítva, hogy említett urak gyógyszeres dobozai ne gurulhassanak szerteszét...

Fontos feladat volt Stefi (18-10-4, 29VAL) komfortzónában történő megjátszása. Mikor ez megvalósul nem sok B-csoportos center képes az Egri Lavinát szabályos körülmények között megállítani. Ezúttal nagyságrendekkel fegyelmezettebben és rámenősebben pengettünk a vendégek zónája ellen. A 19 csapatgólpassz és a 7/18-as trojkavetés magas koncentrációt mutat. A hátrelévő derbik előtt hihetetlenül üdvözítő volt látni a Nagy Trió hatékony játékát. Máté Márk-Kwame Rob-Kovács Doma emberes produkciót dörrentett. Közösen hoztak 37 pontot, 16 lepattanót, 12 gólpasszt 62%-os mezőnymutatót (16/26) és 56VAL-t.

Mégis a rangadó házi hőse az egyik legalulértékeltebb spílerem, Bános Csabi. Miután horrorfilmekbe illő módon landolt önhibáján kívül a parkettán a Baja ellen és azóta is komoly vállfájdalmakkal küszködik, zokszó nélkül jelentkezett játékra. Mikor Stefinek szusszannia kellett, mindannyiunk "Csabaliauskas"-a brutális nyolc percet tombolt, élő bizonyítékaként, a nem kell 40 percet játszani és töménytelen pontot dobni egy kosarasnak, hogy mérkőzést befolyásoló jelenléttel bírjon tézisre. Csaba összdobása 4/5, 5 dobott pont megspékelve 4 lepattanóval, 3 kiharcolt és 2 sistergősen odapörkölt saját faulttal. 8 játszott perc, 11VAL és +6-os csapatmutató.

A 75-66-os, magabiztos siker adhat egy utolsó energiafröccsöt a maradék három csatára. Addig kórházlátogatás, kávévedelős, zombiüzemmódban letudott vizsga és diplomamunka időszak, esténként kislétszámú kosaras foglalkozásokkal...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus