Tüzér-tűz - 1.rész

A hely, ahol megállt az idő. Amelybe belépve a külvilág gondjai elcsitulnak. A béke, a tradíció és az örökkévalóság szigete. Minden gyúrók legvarázslatosabb kezű bajnokának, Hanyinak a misztikus szentélyével megfűszerezve. Egy öltöző, amely sokkal több ennél. A piros-fehéreké. A Honvéd kosárlabdacsapatáé.

Augusztustól a második otthonom. Ízlelgetem az érzést. Nem mondom, felgyorsítja a pulzust, kiszárítja a torkot és duplázza a mellkasméretet. A felnőtt csapat edzője leszek idén. Sokat nem hezitáltam mikor Mészáros István szakosztály-, és Zsoldos András szakmai igazgató felvázolta a terveket. Értő tekintetüktől övezett szabad kéz és rugalmas hozzáállás a DigiSport-os munkám és a legfontosabb, népes családom miatt. Az utóbbi három évtizedben mindössze hárman mondhatták el magukról, hogy Magyarország rekordbajnokát irányíthatták. Büszkén leszek a negyedik...

Csapjunk a lecsóba! Tömegsportos fíling kerít a hatalmába. Tizenkilenc fős játékoskeret, ráadásul mindenki ultra lelkes. Eredményes volt a tiszta lapról szóló szónoklatom, annyian vagyunk, mint nyugdíjfolyósítás délelőttjén az Erzsébeti postán. Sebaj, kell a merítési lehetőség, ráadásul az U23-as csapat tagjai is a nagyokkal pengetnek. A menü egyszerű: napi kettő a terem izzasztó falai között. Nincs bajom a rekortánkarikán történő körözgetéssel, de ha egy kosaras tüdejét lehet két gyűrű és néhány labda segítségével tágítani, akkor halmozzunk fel tejsavat a vonalakon belül.

Sokaktól hallottam, a mai, fészbuk-generáció más, nehezen motiválható, kevésbé kitartó és egyébként is, "bezzeg a mi időnkben"! Voltak pillanatok mikor elgondolkodtam eme útravalók igazságtartalmán. Például az első dobóverseny síri csendje alatt. Skizofrén tudatállapotban éltem meg azt a néhány percet, filozófikus diskurzust folytatva belső énemmel:

"- Ezek most tényleg néma csöndben dobingálnak, kocogva a labda után? Versenyhelyzetben?!" - kérdeztem tőle.

"- Igen, - válaszolta - kétségkívül szelíden viseltetnek. Nézd a jó oldalát! Előzékenyek, kedvesek, jó modorúak. Úriember csapatod van. Szerethetőek!"

"- Szerethetőek, azaz béna vesztesek? Na ne, azt már nem. Az én csapatom inkább utált győztesek gyülekezete legyen, akik mindig, mindenhol a győzelemért játszanak. Akár a kosárlabdapályán, akár a családi pingpong bajnokságon a nagyi elleni nyolcaddöntőben."

Harsány fütty, alapvonal és néhány sprint, megspékelve edzői filozófiám egyik alapvetésével, miszerint minden számít. Folyamatos koncentrációt, figyelmet, akaratot követelek. Edzésen, mérkőzésen egyaránt. (A hónap végére elértem, számoljuk a dobóversenyt. Sőt, vannak, akik emelt hangon kiáltják aktuális eredményüket..Hurrá!!!)

Apróságnak tűnhet, de a siker a részletekben rejlik. Ilyen a kommunikáció is. Pályán belül főképp. Határozott, nyílt, lényegretörő, a kellő tisztelettel. Apropó, tisztelet. Ál-naívság lenne részemről közös Karácsonyokat és könyvtárlátogatásokat várnom, de azt megkövetelem, hogy a csarnokba belépve család legyünk. Véd és dacszövetségben, jóban-rosszban, civakodva, néha veszekedve, ám mindig egy irányba húzva a harci szekeret.

Keleten leszünk idén. Szeptember végén kezdünk Pasaréten. Addig lenyomunk minimum tíz felkészülési meccset. A TF gárdájával oda-vissza már megütköztünk. Zúzós partik voltak, erősen idény eleji formával. Még szokniuk kell a sebességbeli elvárásaimat. Nem vagyok a tökörészés híve, repesztés, határozottság. Fojtogató védekezés hátul, lepattanó, aztán uzsgyi. A palánkról lecsorgó zsugák az egyik vesszőparipám. Vétek elvesztegetni a megszerzésüket. A franc védekezzen még egyszer, ha már rossz dobásba hajszoltuk őket. Különben is, dobásból lesz a gól, az meg bajosan megy labda nélkül. Úgy akarok improvizatív, kombinatív és vagány kosárlabdát játszani, hogy közben maximálisan fegyelmezettek vagyunk. Paradoxonnak tűnhet, de nem megoldhatatlan feladat. Maximális bizalom, önbizalom, a figurális játékok ismerete szükségeltetik hozzá. Ha tudod ki, mikor és hol lesz, tisztában vagy a saját és a társad képességeivel, akkor lehet improvizálni. Csúcsra járatott fordulatszám!

Fiatalok vagyunk, éhesek és minden posztra két-és-felen. Nincsenek bérelt helyek, csak a teljesítmény számít. Állandó vibrálást akarok csapaton belül, ez pedig nem megy kőbe vésett dogmákkal. Ez a feltérképezés, összecsiszolódás időszaka. Kiváló alkalmat biztosít erre a Dobó Kupa. A házigazda Egerrel kezdünk. 25 percig vállalható a produktum, ekkor azonban "csürhe üzemmódra" váltunk. Zsemlye Sanyiék bekeményítenek, mi pedig mint hisztis fodballisták, foglalkozunk mindennel, kivéve a játékunkat. Jár a szánk, perelünk a bírókkal, cöccögünk a másikra, rémálom a köbön. Sima zakó a vége, az öltözőben pedig új jelszó születik: a KUSS. Egyszerű a szabály, aki magyaráz a bírónak, leül. Rühellem a reklamáló játékosokat. Az én dolgom véleményt nyilvánítani. Ki kell érdemelnünk a játékvezetők megbecsülését, ezt pedig kizárólag tartással, egységgel és fegyelmezetten tehetjük meg.

Második összecsapás, Tiszaújváros. Összeszokott, dörzsölt brigád, masszív erőpróba. Borzasztó lassan játszunk (56 mezőnykísérlet, botrány...), viszont kemények vagyunk és betartjuk az új szabályt. Póker arc, feltett kéz, kizárólag a játékra koncentrálunk. Talán túlságosan is. 64 kapott ponttal többé nem veszthetünk. Vasárnap visszatérünk, kellenek az érmek. Ehhez a Szolnok ifjoncait kell legyűrni. Kiegyenlített az első két negyed, ám a másodikban robbantunk. Rob 27 pontot termel 35 VAL kíséretében (később őt választják az edzők a torna MVP-jének), Jani tombol a palánkok alatt (3 védő/7 támadó/3 blokk), Doma ismét hatékony (25 perc/16 pont). Üde színfolt Robi 10 egysége a padról és az irányító duó (Ákos és Geri) rámenőssége. A legjobban mégis a 42 összlepattanónak, a 17 gólpassznak és a 64-es csapásszámnak örülök. (Vesszőparipa kettőt, a büntető százalékot most borítsa jótékony homály...)

Nagyon elején vagyunk az útnak, de a kezdő lépést megtettük. Jövő héten az I. Gyurasits István Emléktornát rendezzük. Minőségi ellenfelek (Tiszaújváros, Eger és MTK-Törökbálint), príma lehetőség a fejlődésre.

Szeptemberben ismét jelentkezem, addig is lelki békét kívánok Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!