Tüzér-tűz - 2. rész
Tartják, egy férfihoz a gyomrán keresztül vezet az út. Remélem ez igaz lehet némi átfogalmazás után. Bár önimádó énem szeretné, hogy minden játékosom szeressen, nem vagyok naiv, jól tudom, az én pozíciómban ez bajosan megoldható. Ezért arra vágyom, hogy a "gyomron keresztül vezető út" a dobó kézre és a szívre hasson leginkább...
...A feleségem üveges, döbbent tekintettel mered rám a szokásos, Évadnyitó Puskás-Rezidencián Tartott Csapatbuli harmadik órájának kezdetén:
- "Ezek vadállatok! Felfaltak mindent! Most mit adjak nekik enni?? 5-5 kiló marhahús és krumpli, 2-2 kiló hagyma és paprika, 1,5 kiló paradicsom volt a pörköltben. Utána Bendegúz szülinapi bulijára előpácolt három kilónyi flekkenje, egy kiló virsli, két kiló körte és alma, egy rúd mangalica kolbász és a Lujóék kuglófja és két tepsinyi almás pitéje! Ez huszonhat kilogramm nettó, szilárd táplálék. Az a szakállas, a Jani, már Sziszu macskát nézegeti szájnyalogatva!" - hitetlenkedett.
- "Nyugi, drágám, nyugi. Van kenyerünk? Igen? És az a jóképű mangalica zsír? Hagyma, só? Akkor kenj nekik zsírosdeszkát!" - improvizáltam.
- "Ne már, az tök ciki. Inkább felszelem a holnapra félretett egybesült húst." - tiltakozott Bea.
- "Francokat, abból nem esznek! Ezek rendes gyerekek, látod, megeszik a műanyagevőeszközt. Különben is, amelyik válogat, az magára vessen. Ha éhes maradt, úgy sem válogat."
Szó szót követett, majd elkészültek a szendvicsek, két tálcára való. A sáskainvázió lenne a legérzékletesebb jelző az elkövetkező percek leírására. Bárcsak olyan vehemenciával, lelkesedéssel és eredményesen kosárlabdáznánk, mint ahogy eszünk-iszunk...
Sajnos néhány órával korábban úgy viselkedtek a srácok, mint a buliról távozóban a Mafla-Kajla páros nyáltól csöpögő, érdeklődőn farokcsóváló fellépését látva. Ijedt nyuszika módjára. És ami még rosszabb, érdektelen arcberendezéssel kóvályogva fel-alá, a felelősség-vállalás leghalványabb jele nélkül és a csapatmunka teljes hiányával az első félidőben. Márpedig az idei "B" csoportos bajnokság egyik nagy esélyese, az MTK-Törökbálint ellen ez édeskevés. Húsz pontos hátrányt embertelen meló ledolgozni, nem is sikerült. Pedig örömteli volt Márk (19) és Doma (16) ponterős, jó százalékú teljesítménye. Viszont az összesített 17 lepattanó megmagyarázhatatlanul alacsony szám. Ha mindössze ennyit árulok el a meccsről, sejtetni engedi a koncentrációs és akarati szintünket. Ráadásul egykori legendás játékosunk és szakosztály igazgatónk tiszteletére megrendezett Gyurasits István Emlék Torna bronz meccsén. Erre nincs mentség.
Kikapni ki lehet, de lélektelenül, nemtörődöm, hisztis "egyke-módra" soha! Jókor kaptuk a hétvégi pofonokat. Az elődöntőben a Tiszaújváros rafinált veteránjai okoztak fejtörést, míg másnap a kék-fehérek mutattak példát a tudatos, lelkes kosárlabdából. Kicsit deja vu érzésem van, mintha a lányoknál edzősködnék. Ekkora hullámvasutazásra ott volt példa. A hét elején férfiakként, egységesen küzdve gyűrtük le a kiváló erőkből álló MAFC csapatát idegenben, kifejezetten ígéretes játékot bemutatva. Rob foghatatlan volt, Szele pedig a centeriskola hőskorából idézett. Másnap dicséret, pozitív kisugárzás és csak így tovább szólamok részemről, erre puff neked, a tornán ismét visszaléptünk. Ki érti ezt? Pedig jóllakottak, megelégedettek nem lehetünk. Nem értünk el semmit, még épp ráléptünk a hosszú és akadályokkal teli útra...
Elhatároztam keresek egy testhezálló, megfelelően lendületes nótát, amely a 2013-2014-es kiírásban a Budapesti Honvéd nem hivatalos indulója lesz. Gondolom akad néhány viráglelkű játékosom, akik szemforgatva menekülnek majd és esdekelve könyörögnek majd kellemesen tingli-tangli szintipop dalocskáik után. Ez van srácok. Fel kell pörögnünk, nem igaz Gyuri?
Újra és újra rádöbbenek élni csodálatos dolog. Mégsem értékeljük, tiszteljük eléggé ezt a páratlan lehetőséget. Sajnos legtöbbször drámai események azok, melyek kizökkentenek bennünket önsajnálatunkból és állunk meg kicsit a nagy rohanásban és elégedetlenkedésben, hálát adva azért, ami másoknak már nem adatik meg többé...
Szívszorítóan fájdalmas napokon van túl kosárlabda társadalmunk. Érthetetlen, felfoghatatlan, ami a győri lányokkal történt. A Budapesti Honvéd nevében szeretném részvétemet kifejezni, erőt, kitartást kívánni a játékosoknak, vezetőknek, családtagoknak és hozzátartozóknak.
Péter és Ákos, nyugodjatok békében, a szívünkben örökké élni fogtok!
Hajrá Győri női kosárlabda!
Hajrá Honvéd!
Szép napot és lelki békét Mindenkinek!