Tüzér-tűz - 5.rész

Csikócsapatokkal kerültünk szembe az utóbbi két fordulóban. Először Kecskemétre utaztunk, ahol görbe tükröt mutattak a házigazdák. Saját fegyverünkkel vertek meg minket. Hiába dobtunk 50%-kal mezőnyből, ők 75(!) alkalommal tudtak próbálkozni, ami végzetesnek bizonyult. Sokáig partiban voltunk, güriztünk, daráltunk, ám a lepattanózásunk az 1-1 védekezésünk és a büntetőzésünk tragikusra sikeredett. Hiába voltunk jelentős magassági fölényben ismét beigazolódott, a centik csak adatok, a pályán az akarat-helyezkedés-keménység trió sok esetben fontosabb.

Pozitvumként említésre méltó Márk és Zsombi eredményessége (20 ill. 8 pont), valamint Rob és Doma statisztikája (18p-11lp-31VAL és 17-6-26), de Ákos és Balázs lassabban gyógyuló sérülései döntőnek bizonyultak. Színezhetném, hogy a mínusz tizenhat túlzó, de senkit sem érdekel. Az évkönyvekbe csak a győztes neve kerül...

A szezon előtt a veretlen otthoni mérleget tűztem ki egyik megvalósítandóként. Sajnos elég korán áthúzhatom ezt a sort a "Honvéd Célok 2013/14" pergamenten...

Már a Szolnok-MAFC meccs felvételeinek elemzése közben feltűnt, az Olaj U23-as gárdája masszív, kellemetlen ellenfélnek ígérkezik. Tudtuk, a Markovics-Dumic-Tóth tengely hajtja őket, megfékezésük lehet a kulcs. Hektikus volt a felkészülésünk.  Volt mikor az aktív rotációból csak hárman edzettek, máskor pedig "tömegsport klasszik", írd és mondd húsz játékossal. Valódi edzői kihívás! Büszke vagyok a lelkesedésre edzés tekintetében, ám kicsit úgy érzem "a kevesebb néha több" elv eredményesebb lehet...

Fizikális, birkózós mérkőzés volt a Tisza-partiak elleni. Az első félidőben rettenetesen dekoncentráltak voltunk. Eladott labdák, tötymörgés, totális fonnyadtság. Még leírni is szörnyű, saját termünkben szenvedtünk ki 25 félidei pontot. A szünet után már bemutattunk néhány pofás támadást, vérrel-verítékkel dolgoztuk le a kétszámjegyű hátrányunkat. Geri (19 pont), -aki Ákos hősies, sántikálós próbálkozása után - ismét egyetlen irányítóként maradt pörgött becsülettel, Jani és Gyuri pedig stabilitást adtak hátul (plusz 9 illetve 10 velük). Négy perccel a vége előtt még a vezetést is átvettük, de elég volt három megmagyarázhatatlanul bugyuta védekezésbeli hiba (egypasszos besegítés, felesleges kiugrás, beszéd nélküli váltás) és a szolnokiak járhattak megérdemelt örömtáncot...

Utálok veszíteni, edzőként ez még szörnyűbb! Azóta csak ez a meccs jár a fejemben. Miértek helyett igyekszem a hogyanokra fókuszálni. Nem érünk rá azon sopánkodni, hogy ki nincs, meg kell találnunk a módját a hadrafogható játékosokkal történő győzelmeknek!

Szombaton a bivalyerős, Magyarország egyik legjobb irányítójával (Drahos Gábor) megerősített listavezetőhöz utazunk Hódmezővásárhelyre. Kihívás a javából, de állunk elébe!

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!