Tüzér-tűz - 5.rész (2.évad)

Kedden a szívemhez oly közeli Jászberény városába utaztunk. Az "A"-csoportba 2010-ben feljutó csapat kapitányaként ott cseréltem kitámasztásról kutyasétáltatásra a dorkót és ültem/álltam át a "sötét oldalra". Bencze Tamás kollégámmal a szakedzői diplomáért vívott ádáz csatában kötöttünk barátságot, és ő méltónak találta amatőr, ám lelkes csapatomat, a minden szinten vérfrissítésen áteső sajátjával megmérettetni.

Sajnos, Kwame Robert és Sinkovits Dániel leghúzósabb napja az Orvosi Egyetemen épp a keddi, így ők és a munkahelyről eljönni nem tudó Szeleczki-Bohanek-Máté hármas nélkül vágtunk az izgalmas kalandba. Az öltözőben rengeteg hasztalannak bizonyuló intelmet intéztem a srácokhoz: Más iram, keményebb védekezés, gyorsabb döntések, pontosabb játék, stb. Mindenki bőszen bólogatott...

...erre az első negyedben olyan "gyomros-állas" kombót kaptunk, amiből csoda, hogy a sarokba tántorogtunk a gong megszólalása után. Nagyon nem ugyanaz valamiről hallani, mint ugyanazt átélni! Horváth Ákos, egykori csapattársam és jóbarátom bemutatót tartott a kőprofi játékból és ebben társakra lelt olyan harcedzett veteránokban, mint Soós Gábor, Dramicsanyin, Cseh Gyuri vagy az ex-Honvédos, a játékpercekre kiéhezett Kerpel-Fronius Balázs. 35 pontos hátrányból kellett dolgoznunk a második félidőben. Büszkeséget, higgadtságot és keménységet kértem a fiúktól és ők bebizonyították, van bennük kakaó.

Két irányítóm, Szalay Ákos és Szollár Gergő tökösen, rámenősen ügyködött (17 pont - 14 lepattanó - 7 gólpassz), Stefán Dávid (3/6 mezőny) és Angyal Tamás (3/3 mezőny és 4 lepattanó) stabilan tartotta a hátsó állásainkat, míg a vendégművészként velünk tartó Somogyi Gergő (18p-25 VAL) nem egy alkalommal késztette elhűlt hangú hörgésre Jászfőváros lelkes szurkolóit.

A félidei különbség megmaradt, viszont a lepattanó csatát (38-35) és a harmadik negyedet megnyertük a szervezett és idén ismét sokrahivatott JKSE ellen!

Csütörtökön újabb, ádáz ellenfélből nemkülönben kiváló szakemberré avanzsáló barát várt szeretettel. Ezúttal hosszabb tempomat-üzemmód után kellett a fiúknak teljesíteni. Pécs gyönyörű városából sokat nem csodálhattunk meg, írd és mondd bruttó harminchárom percünk volt öltözni és bemelegíteni. "Doktoraink" velünk voltak, Szollár, Máté és a komplett 5-ös posztos kontingens (Szeleczki-Angyal-Stefán) azonban nem. A Párducokból a légiósok és a két H, Horti Bálint, valamint Halász Ákos civilben figyelte a többieket.

Kiváló mérkőzés keveredett belőle. Izgalmas, fordulatos, helyenként minőségi. A Bíró Olivér vezette PVSK uralta az összecsapás első szakaszát. Ezidőben nem igazán tudtunk a Bödör-Somogyfoki-Harazin trióval mit kezdeni védekezésben. Szemléletet és taktikát váltottunk fordulás után és ritkán látható szönyegbombázással ingattuk meg Csirke Ferenc és Czigler László tanítványainak önbizalmát. 28 kísérletünkből 14 hárompontosunk talált utat a gyűrűbe! (remélem nem Vanilla Ice-os "one-hit-wonder" jelenségnek voltam szemtanúja..) Szenzációsan működtünk csapatként, a fantasztikusan sokoldalú, villámként cikázó Kwame Rob (11 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz, 29 VAL) vezetésével. Haris Róbert és Szalay egyaránt 4/6-os triplamutatót hozott, Sinkovits Dani remekül szervezett (11p-5gp), míg Bohanek Balázs  - gyakorlatilag - egyetlen magasként küzdött hősiesen a baranyai hegyekkel.

Kiélezett végjátékot fordítottunk a saját javunkra (72-70) és vágtunk bele fáradtan, ám boldogan az M6-os kísértet-autópálya andalítóan egyhangú monotonításába. Nagyon kellett Hetfieldék zúzása az ébren maradáshoz...

Hajnali fél kettő. Pizzás dobozok a szelektívbe, szerelés kitereget, 5-től újabb megmérettetés. A helyszín Oroszlány, ellenfél a Békés frissen NB1-es taggá váló csapata. Alapos mérlegelést, töprengést követően úgy döntöttem, a kiemelten fontos feladatok előtt álló U21-es csapattal indulok harcba. A stabil B-csoportos csapattagok közül mindössze Haris-Szollár-Szalay aszalódik a pénteki, pesti rakparton kabinet dugóban, útban az Oroszlánketrec felé...

Nagyszerű lehetőség fiataljaiknak, hogy magas hőfokú derbin készüljenek a kiélezettnek ígérkező korosztályos megmérettetésükre. Első kettőben kell lenni a Keleti-csoportban, különben búcsút mondhatnak érmes álmaiknak. A Békés kerete tele van tapasztalt játékosokkal és ez el is dönti a partit. Hiába őröltük fel őket fizikálisan az utolsó percekre,  a dörzsölt Koma Dániel kabinet mozdulatai túl soknak bizonyultak. Bár "SZ-SZ" irányítóim bepörköltek kettesben 47 egységet, Robi (16 pont) mordálya illesztékproblémák miatt inkább csak durrogott (4/11 trojka), mint talált. 96-88 oda, hasznos tanulópénz az összeszoktató fázisban.

Másnap már 75%-osan indulunk, igaz, meztelenül. Mácsai Károly bölcsességfogáért egész szakmai grémium verseng, Sinki és Robi családi kötelezettségei pedig fontosabbak hosszú távon, mint egy komoly, ám mégis "csak" edzőmeccs most. A Mészáros István által értő műgonddal élére hajtogatott piros-fehér szerelés a Dózsa György úton maradt. Ez van, mikor a szervezés művésze a Katlanban zajló junior selejtező okozta feladatok miatt kivételesen nem tart velünk. Persze, a rostos innivalót gondosan felrakták a buszra... (...azért fiatal spílereink szürkeállományában aznap nehezen mérhettek volna értelmes rezgéseket a tudósok..)

Ezúton is köszönet Beck Ferenc elnök úrnak, aki készségesen ajánlotta fel az OSE harmadik számú garnitúráját, elejét véve a Budapesti Honvéd félmeztelen, alsónadrágban előadott - valószínűleg - sport és bulvártörténeti előadásának. A piros stimmelt, az Oroszlány felirattal barátkoznunk kellett. Legalább a derék helyi közönség lelkesen tapsolhatott meg minden kosarat...

Nem mintha abból túl sokat láttak volna aznap. Eszméletlen intenzív, igazi presztízscsata zajlott. Közel három héttel a tétmérkőzések előtt úgy ugrottak egymásnak a felek, hogy öröm volt nézni. Azt már kevésbé, ahogy érthetelenül visszábbvéve a tempóból, hagytuk a maga kényelmesebb, ravaszabb kosárlabdáját játszani a hazaiakat a második negyedben. Ez elfogadhatatlan. Nekünk a szervezettségünk, a csapatmunkánk, a makacs kitartásunk hozhat sikert a szezonban. Jókor jött az Ughy-Tanács-Kiss Kornél gardírozta Lions által elénk tartott görbe tükör. Hogy mit NE csináljunk! Ettől függetlenül büszke lehetek a fiúkra. Volt már tizenöt is a különbség, ám harcos erényeket csillogtatva daráltunk, kapartunk, egy pillanatra sem feladva. Pedig a gyűrűt láthatatlan kezek deszkázták be (38,8% mezőny és 60% büntető) és a maratoni, az "Ismerd meg hazád!" mozgalom számára iskolamunkának számító öt napunk fáradtsága is kiütközött. 

Máté Márk (17 pont, 4 pattanó, 3-3 szerzett labda és kiharcolt fault, 19 VAL, 22 perc alatt) ismét ihletett formában kosarazott, ám a végjátékban hiányzott az az apró szikra, amivel megfordíthattuk volna a meccset. A vége megérdemelt hazai győzelem (71-67), négy technikaival és 53 személyi hibával tarkított ketrecharc után.

Pihenésre nincs idő, a vasárnapi húsleves, rántott szárnyas, palacsinta családi körben elfogyasztva fel kell töltse az akkumlátorainkat! Megyünk tovább rendületlenül, vágjuk a centit...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!