Tüzér-tűz - 6.rész (2.évad)

Mint az alkalmi vándormuzsikusok, úgy érkezünk meg Győrbe, az aktuális fellépésünkre. Öltözői pepecselés+pesti csúcsforgalom+teremkeresgélő bénázás = kínos késés, amúgy is foghíjas és leharcolt csapatommal. A habot a keserédes tortán a még nálunk is - munkahelyi elfoglaltság miatt - később beeső Szeleczki-Kovács duó jelenti, akik a "hármat" jelző sípszóra kukkantanak be a terembe, öltözőkulcs után érdeklődve. Ha van haszontalannak nevezhető felkészülési meccs, akkor ez joggal pályázhat a kétes titulusra. Fáradtság, indiszponáltság, dekoncentráltság. Ezért én vagyok a felelős. Nincs rá jobb kifejezés, túlhúztam a fiúkat az utóbbi négy hétben.

Van azonban, amiért nem fogom elvinni a balhét. Fentebb már említett okok ide, speciális helyi viszonyok oda, arra nincs magyarázat, hogy miképpen tudunk az első negyedben 11-ből 11 büntetőt elbénázni. Rövid, hosszú, kacska, csonkos, már-bent-láttam, amit el tudtok képzelni. Ráadásul nem egy-két, extrán rügyező kezű Honvéd-spíler előadásában. Kollektív katasztrófa a köbön. Mészáros Lujó úgy forgatta az okkuláré alatt a szemeit, ahogy talán még karrierje alatt soha. Pedig ő aztán látott már mindent és annak az ellentétét is...

Csúnya nagy zakót szabtak ránk Molnár István tanítványai, néhol fieszta hangulattal megszínezve. Bohanek Balázs (8 pont, 11 lepattanó) és Szalay Ákos (18 pont) felvillanásain kívül pozitívumokról dőreség lenne beszélnem. Vagyis ez, így, ebben a formában nem igaz, hiszen ritkán tapasztalhatóan ízletesnek bizonyult a visszaútra rendelt pizza és zsírúj mikrobuszaink fűtése is kellemes hőmérsékletet biztosított a hűvös, őszi estében...

Másnap Vasas, a Dózsa György úton. Bános Csabi először idegen mezben a Katlanban, ráadásul az odavágóhoz képest immár sokkal komolyabb szárnysegédekkel (Fülöp, Krivacsevics, Solymosi, Luhovtsov, Mészáros Csaba). A srácok azonban tartották magukat az előzetes tervekhez, miszerint 2014-15-ben ellenfél nem távozik boldogan tőlünk. Iszapbirkózós, a legperverzebb megközelítésben is csak erőltetetten nézőcsalogatónak aposztrofálható gyűrkőzés folyt a parkettán. Záporoztak a keményebbnél keményebb megmozdulások. Egy valami bizton kijelenthető. Sem a nyugati csoport csapatai a piros-kékek, sem a keletiek a piros-fehérek elleni összecsapásaik előtt nem dőlhetnek hátra elégedetten, mondván, ez sétagaloppnak ígérkezik... 

63-51-re győzedelmeskedünk úgy, hogy a záró játékrészben már jórészt fejetlen adok-kapok zajlik a pályán (24-23). A védekezésünk - azt a tíz percet leszámítva - fantasztikusan működik, rosszabbnál rosszabb dobásvállalásokba kergetjük ellenfelünket. Igaz, az ebből szerzett labdákból vajmi keveset váltunk kosárra, ám az akarat, a figyelem, a keménység feltétlenül dícsérendő. Haris Róbert eredményesen (15 pont) ügyködött elöl és a végére másik Robertünk, Kwame is összebrusztolta a pontjait (13), ám csapatkapitányunk Máté Márk volt az, aki statisztikailag makulátlan produktummal rukkolt elő. 23 perc alatt 13 pontot  dobva, 5/5-ös összdobás mutatóval, 4 gólpasszal, 3 kiharcolt faulttal, 2-2 szerzett labdával és lepattanóval, ami 25-ös VAL-t ért.

Digi Sportos kötelezettségeim miatt a pénteki mérkőzésünket Lujó dirigálta le. Luxus U21-es kerettel játszottunk a Budafok gárdája ellen. Összeszoktatásra, önbizalomnövelésre kiváló lehetőség volt. A Szalay-Kwame-Stefán Dávid trió 65 játékperc, 43 pont, 18 lepattanó és 67VAL-os teljesítményt rakott a közös egészhez. Bár, magabiztosan nyertünk (71-56), a 39%-os mezőny és 59%-os büntetőzésünk elrettentő...

Hat kiló marha, három kiló sertéshús, mellécsapva öt kiló krumpli, négy zacskó csipetke és egy üveg vörösbor. Húsz literes üstben rotyogott cirka öt órán át a feleségem által gondosan megalkotott és felügyelt pincepörkölt. Okulva a tavalyi "Honvéd-NB1-csapatbuli" tapasztalataiból, idén kilenc vekni kenyér sorakozott a kamrapolcokon, melyekből az este folyamán négyre házi receptúrás melegszendvics-krém, kettőre pedig mangalicazsír illetve mangalicatepertő-krém feltét került. Szigorúan lilahagymával díszítve. Becsületesen fogytak az alkoholtartalmú szomjoltók. Ezek együttes hatása, valamint az erzsébeti gettó kellős közepén álló otthonunk hátsókertjének adottságai (nem túl nagy, de legalább a felét elfoglalja Sáskáim trambulinja) miatt bensőséges, a csapatkohézió erősítésének céljából kiválónak minősíthető rendezvény kerekedett. A Mácsai Karcsi - Angyal Tomi páros felváltva vagy épp szinkronban mesélte a kacifántosnál kacifántosabb bicskás sztorikat, nem egy esetben szájtátásra késztetve a legifjabbakat. Sinkovits Dani Payne őrnagyos metodikával tesztelte gyermekeim fizikális és ügyességbeli képességeit, egyébként már-már művészi szappanbuborékokat eregetve. Szollár Geri az emeleti gyerekszobákból előkerülő játékfegyverekkel terrorizálta Szarvas Gábort, de több se kellett Ákosnak és Robinak, ők is kardot ragadtak. Balázs, Pilu és Taga Gyuri, a sokatlátottak rutinjával szürcsölték a sört és kulináris tanácsokat osztogattak Pálházi Ricsinek és Steier Krisztiánnak. Stefi a terítékre kerülő szölőnedvek antioxidáns tartalmáról tartott rögtönzött előadást, Márk ezt derék "csk"-ként lelkes bólogatással hallgatta végig. Rob és Zsombi a rájuk jellemző visszafogottsággal habzsolta a lilahagymát chips-szel, míg hispánunk, Anton bebizonyította, egy jóléti államból érkező fiatal is képes emberesen lerészegedni...

A felkészülés érdemi részének vége, kezdődik a finomhangolás. A csapatrendezvény jól sikerült, megint nem maradtak a srácok éhesen-szomjasan, sőt reggelire való is akadt! Minden adott, hogy elkezdődjön és bizakodásra okot adó legyen ez a szezon.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!