Tüzér-tűz - 9.rész

Mészárlás-sorozat után/közben mérkőzésfelvezető eligazítást tartani hálás feladat. Pláne egy kiváló formában lévő, rutinos, sokatlátott spílerekkel rendelkező ellenfél elleni derbi előtt. Bevezetőnek a megbízható kosárlabdás közhelyparádé: kontrolláljuk a lepattanókat, figyeljünk a büntetőkre, mozgassuk a labdát, legyen mélységi játék, stb. Ezt megspékelem csipetnyi pszichológiai alapvetéssel, mint vállaljunk egyéni felelősséget, harcoljunk csapatként, legyen tartásunk a bírók felé vagy toleráljuk a társaink hibáit. Mikor ez leülepedett, akkor jöhet a titkos fegyver, a nyomás enyhítő "senki sem vár tőlünk győzelmet a jelenlegi helyzetünkben" kamu (nem a francot, mindig, mindenhol, mindenki ellen nyerni akarok!!) és gyengécske humorral vegyített carpe diem-elem:

"Most egy hónapig a bejgli-halászlé/pezsgő-petárda/túlsúllyal melegítőben monoton edzések triumvirátusról szólnak a hétköznapok, használjuk ki, hogy még lehet egy jóízűt játszani!"

Közben figyelem a szemeket, az arcokat, a testbeszédet. Ki az, aki itt van és ki agyal a nagyi ajándéksálának színéről...

Ha Mészáros Lujó aktuális idegállapotából származó véleményére hallgatok, az egész bandát szélnek eresztem, kifizetjük a bírókat, beírjuk a 0-20-at, elnézést kérünk Jokeréktől és megspórolunk bruttó két órányi tortúrát. Márpedig ő aztán ismeri a piros-fehér rezdüléseket.

Micsoda előjelek, valódi edzői kihívás. De ez nem kívánság műsor. "Show must go on", ahogy a zimbabwei kefebajszos Freddie Királynő megénekelte. Ugyan kevéssé színes, inkább szagos, távolról sem "csitty-to-D-fitty", ám a miénk...

Jól kezdünk, 8-2 ide, aztán két eladott, három elspórolt visszafutás és Sebők "Pippo Inzaghi" Tomi büntet. Az időkérés jól sül el, bár Szollár Geri beüti a két személyijét, így jönnie kell a fekete bárány Szalay Ákosnak, aki a csapatban maradásáért játszik a fegyelmezetlensége miatti ultimátumom okán. Máté Márknak nem ülnek a dobásai, ám szükség van rá, marad a pályán. Titkon reméltem, ezért belül ujjongok, a palánkok alatt fölényben vagyunk. Szelecki Pilu és Bohanek Bazsi (27 pont - 14 lepattanó) komoly melót végeznek, holott a Borszéki-Mitics-Gorski-Kováts quartett nem piskóta névsor.

Végig kézbentartjuk a kezdeményezést, de a Tarján van annyira tapasztalt, hogy egy pillanatra sem szakad le. Félidőben 46-44, hangyabojhoz hasonló az öltöző, hosszú idő után újra. Beszélgetnek, lelkesednek, pacsiznak, megértőek.

Észnél kell lenni, a veteránok képesek a nagyszünetben regenerálódni, biztosan az elbizonytalanításunkra játszanak a második játékrész elején. Jönnek ám, becsülettel, de reagálunk. Okosan jár a labda, Márk (22p-7lp-8kf-4gp) betörés-kiosztás játéka remek, Kovács Doma (25 pont) pedig koporsószögeket kalapál a nógrádi szimpatizánsok ketyegőjébe. Közte tíz, ám óvatos duhaj vagyok. Csak félmosollyal operálok, nincs örömtánc, annyit megtanultam, hullámhegyre menet készülni kell a völgy-részre is. Ebben pedig idén gyengék voltunk eddig, temérdek alkalommal zárkóztunk impozáns módon (Vasas, MAFC, Szolnok), ám a folytatásban óriás árat fizettünk ezért.

Viszont a mai este más. Itt mi vagyunk a domináns hím. Krasznai Tibcsiék játszák az üldöző hálátlan szerepét, míg a fiúk meglepően higgadtan reagálnak minden felmerülő kihívásra. Bár Balázst nem mindennapi körülmények között veszítjük el (Doma foszlányokra szakadt cipőfűzőjével bíbelődött a cserepadon túl sokáig...) ötödik személyi hibája után, Taga Gyuri (2/2 tripla, 3 lepattanó) sarokból bepörkölt hárompontosa végleg elkedvetleníti vendégeinket.

Győzelemmel zárjuk 2013-at, 6-6-os mérleggel kezdünk fenyőfadíszítésbe és felesleges esőerdő pusztításba a csomagolópapír pazarlással. Ötven százalék. Nyilván telhetetlen vagyok és vallom a "pozitív elégedetlenség" fontosságát, ám mindent serpenyőre téve reálisnak mondható a tabellakép. Teóriázhatnék, "mi-lett-volna-ha" kezdetű körmondatokkal fáraszthatnám főleg magamat, de értelmetlen.

Ez van, ebből építkezünk jövőre! Szombaton megtartjuk a fahéjas füstölő illatával megbolondított edzéscucc buké kipárolgású csapatöltözőben a Karácsonyi Bulit. Volt húzás, megvannak a megajándékozandók. Kiváncsian várom ki lesz képes kilépni a klasszikusan sivár fantáziájú csokoládé-tusfürdő-gagyi pop cd vonulatból. (Milyen érdekes, 20 évvel ezelőtt még a könyv is szerepelt volna a felsorolásban, most pedig extra érték lenne akár egy Lőrincz - aka Leslie L. Lawrence - László gyöngyszem)

Utána mindenki elmegy testi-lelki-szellemi töltődésre, remélhetőleg a felesleges szénhidrátokkal egyenes arányban megnövelt aerob mozgásformák lelkiismeretes megtartásával, elkerülendő a két ünnep közötti hányós, zöldes fehéres bőrszínes erőnléti edzéseket és leredukálva a diszkréten domborodó, deréktájékon kitüremkedő "háj-hasitasi" tulajdonosok számát...

Nem valószínű, hogy DigiSportos kollégámmal és jóbarátommal, Rádonyi Kristóffal a január 6-i BCS nagybajnoki NCAA amerikai foci döntőig lejátszandó Bowl meccsek (legalább 15-16) zombie-üzemmódban történő abszolválása közben lesz blogírásra fordítandó időm és energiám, így ezúttal búcsúzom Tőletek és a 2013-as évtől.

Hálás vagyok és köszönöm szépen, hogy időt fordítottatok átláthatatlan körmondataim megértésére idén is!

Kívánok Mindenkinek szeretettel, finom falatokkal, hasznos ajándékokkal és tartalmas beszélgetésekkel kísért Karácsonyt és egészséget, lelki békét 2014-re!

 

Magunknak pedig vérrel verítékkel kiizzadt, nézőcsalogató 51-50-es győzelmeket:

 

Hajrá Honvéd!