Tüzér-tűz - 9.rész (2.évad)
Két vereséget szenvedtünk el az elmúlt héten. A zakó, az zakó, ám komoly különbség van a mérkőzések összképe között.
Egerbe látogattunk NB1/B-s bajnoki okán. A felkészülési időszakban két torna döntőjében is sikerült borsot törnünk Váczi Péterék orra alá. Viszont most, amikor igazán számított volna, kevésnek bizonyultunk...
Kezdjük a kifogásokkal: a hosszú hétvége és az amatőr sport diszkrét bája okán a Kwame-Máté-Angyal hármas kihagyta a hevesi túrát. Stefán Dávidot teljesen magával rántotta az antioxidáns-mérés izgalma, a héten egyetlenegy edzésen sem volt.
Erről ennyit. Vallom, nem a hiányzókkal, hanem a meglévőkkel kell foglalkozni, mindig az a legjobb csapatod, amely épp a rendelkezésedre áll...
A legfőbb feladat az lett volna, hogy Szabó Petit ne hagyjuk játékot szervezni. Dobjon annyi nehéz kosarat, amennyit bír, ám a többiek kiszolgálására ne legyen esélye. Képtelenek voltunk ezt megvalósítani. 30 pontot és 9 gólpasszt osztott ki, nem mindennapi, 52-es indexmutatót produkálva. (Ellenpólusként, a teljes Honvéd 58 VAL-t produkált..)
Ettől függetlenül reális esélyünk volt nyerni, viszont a kritikán aluli dobószázalékunk megpecsételte sorsunkat. 11/22 büntető és 3/16 hárompontos elfogadhatatlan egy idegenbeli rangadón. Pedig gürcölve, gyömöszölve többször birtokoltuk a labdát 57-50-nél, ám a lélektanilag fontos pillanatokban képtelenek voltunk kosarat szerezni. (Minap olvastam a zseniális Zseljko Obradovics mérkőzés utáni nyilatkozatát, miután a számára oly kedves OAKA csarnok közönsége előtt törölte fel egykori kenyéradója, a Panatinaikosz, jelenlegi csapatával, a Fenerbahce-val a parkettát, hogy a "Greens" 18/27-es triplamutatóval zárt. Beszélt lepattanóról, eladott labdákról, küzdőszellemről, de a lényeg a következő mondatban rejlett: Ez kosárlabda, és ha nyerni akarsz, a kosárba kell juttatnod a labdát! )
Sinkovits Danin (10-10 pont és kiharcolt fault, 19 VAL) kívül senki sem játszott az átlagosnál jobban. Szeleczki István közel járt a dupla-duplához (9 pont, 13 lepattanó, 17 VAL 17 perc alatt), viszont az 1/6-os büntetőzés rettentően lerontja az összképet, csakúgy, mint Mácsai Károly (10 pont, 8 lepattanó, 6/8 összdobás) 8 eladott labdája. Mint oly sokszor, mindenki elkövette a szokásos szarvashibáját, amik összeadódva, ilyen szintű bükkfakezűséggel nem hozhattak győzelmet egy masszív ellenfél otthonában.
Következett a Hepp Kupa aktuális fordulója. Játékosként sikerült elhódítanom a legelső kiírás trófeáját, ráadásul hazai környezetben, Jászberényben. Szívesen megtenném ezt edzőként, bármennyire is veszített talán ez a versenysorozat a rangjából. Számomra óriási büszkeség lenne elhódítani a serleget a Budapesti Honvéd vezetőedzőjeként! Remélem lesz még erre lehetőségem jövőre, mert idén erről lecsúsztunk...
Egész héten a védekezésre összpontosítottunk. A bajnoki tapasztalatok alapján kevésnek bizonyult a bő rotáció, meg a negyven percnyi darálás. Sok pontot kaptunk és töménytelen alkalommal állhattak oda a vonalra az aktuális ellenfelek. Hiába a megnyert lepattanócsaták a rengeteg lehetőség a kosárszerzésre, változtatnunk kell. Erre kiváló alkalmat biztosított a tavalyi bronzérmes, idén 100%-os teljesítménnyel repesztő MTK csapata. Felkészült, a modern irányvonalat maximálisan valló és alkalmazó vezetőedző (Szarvas Gábor), nagyszerű fiatal garnitúra (Jakab Péter, Máriás Gergő), tapasztalt derékhad (Bihari Máté, Baross Kristóf, Spiriev Olivér) és a két vezérürü. Utóbbi páros gyakorlatilag szusszanás nélkül melózta végig az összecsapást. Sajnos Wehner Zoli és Bódi Feri a mi kárunkra tartott bemutatót a rutin és a játékintelligencia találkozásából.
Pedig remekül kosárlabdáztunk az első félidőben. Védekezésben eladott labdákba, nehézkes támadásszövögetésbe kényszerítettük a kék-fehéreket. A megszerzett zsugákból meglepően sok indításgólt dobtunk, míg a zónájuk ellen okosan és pontosan zsugáztunk. Haris Robi hozta a "vasi-triatlont", a háomból-háom-háompontost, az utolsóval stílszerűen lezárva a félidőt (47-35).
Várható volt, az oroszlánbajusz-rángatásnak következményei lesznek. Szigorúbb védekezést kaptunk, ám a különbség stagnált, hiszen vendéglátóink továbbra sem támadtak jól. Ettől függetlenül a levegőben lógott a Hitchcock-i végjáték. Elveszítettük a fonalat, jórészt erőlködős kosarak jutottak az utolsó felvonásban. Nem volt, aki a sereg élére álljon, rettentően leblokkoltunk. Fél perccel a vége előtt, mínusz 4-nél Szollár Geri passzából Kovács Doma betalált kintről, ám az értékesített MTK büntetők után nem tudtunk értékelhető dobóhelyzetet kialakítani, mivel a vendéglátóinknak csak egyetlenegy csapathibája volt, így gond nélkül széttördelhették a hátralévő másodperceket...
...apropó személyi hibák. A meccs hevében fel sem tűnt, viszont a másnap átnézett statisztika böngészés közben majd szemgolyókiesést okozott a két mérkőző fél büntetődobási adata. 22 kísérlet ott, 2(!!), azaz KET-TŐ nálunk! (Csak halkan kérdezem, mennyire életszerű ez az arány egy olyan meccsen, ahol a 37 percig hátrányban, az eredmény után brusztoló csapatnak hússzal több büntető jut? Elismerem, nem az én játékosaim a legdörzsöltebb fault-eladó-színészképzősök. Való igaz, még egyikük sem rendelkezik olyan renoméval, hogy megkapjon egy-egy "szupersztárbónusz" fújást. Ettől függetlenül a fentebbi arányszám, még ezek figyelemvételével is legalább elgondolkodtató..)
A Hepp Kupából kiestünk, a jó oldala, hogy immár kizárólag a bajnoki csatározásokra kell összpontosítanunk. Vasárnap érkezik a válogatott kerettagokkal felálló Kecskemét U23. A Törökbálinton látott triplaszázalék (40% - 9/20) és a dobott kosár/gólpassz arány (0,65) jó alap lehet, csakúgy, mint a három és fél negyeden keresztül mutatott csapatvédekezés.
Szép napot és lelki békét Mindenkinek!
Hajrá Honvéd!