Tüzér-tűz 10.rész (2.évad)

Honvéd-Kecskemét, 32. perc, 51-65. A Dózsa György úti csarnokban kevés beszámítható elmeállapotú jelenlévő akad, aki akár egy háromnapos kiflivel fogadott volna ránk...
 

Eszméletlen utolsó nyolc perc vette kezdetét. 25-5-ös etapot repesztettünk, a mérkőzést addig totálisan uraló, ám a gyógyszerelgurulásunktól lefagyó Kecskemét ellen. Ekkor sikerült megtalálnom azt a kvintettet, amely olajozottan támadott, a gatyaszaggató védekezés után megszerzett labdákból. Hogy mi történt az addigiakban? Kerestük a fogást az ifjú tehetségeket felvonultató Forray-csapaton. Tartottuk magunkat a tervhez: kevés könnyű tripla engedélyezése (8/39, 21%), masszív lepattanózás (33-29) és a gyűrű kíméletlen ostroma (24/33 büntetőzés).

Álszent önfényezés lenne azt mondanom, én még a kétszámjegyű hátránynál sem bicsaklottam meg, de makacsul elhesegettem a negatív gondolatokat és kizárólag a végső siker eléréséhez szükséges döntéseken törtem a fejem. Már csak munkaköri kötelességből odaadtam volna a száraz kiflimet, hiszen, ha az edző nem bízik rendíthetetlenül a csapatában, akkor ki? Tudtam, Mészárosék sem annyira magabiztosak, mint három negyedig voltak és csak-azért-is találok öt olyan spílert, aki ráérez a játék ritmusára. Egy kérdés volt csupán: Nem lesz ez túl késői felismerés? Hála a fiúknak, nem lett az...

A betyárbecsület úgy diktálja, hogy a mérkőzésbefolyásoló események között megemlítsem az A-csoportos és felnőtt válogatott játékoshoz méltó teljesítménnyel előrukkoló Pongó Máté vádligörcsét, ami felcsillantotta a halvány reményt. Le a kalappal a srácok előtt! Megérezték a vérszagot és rövidke Honvéd edzőségem egyik legemlékezetesebb győzelmévé varázsolták a sokak által már vereségként elkönyvelt ütközetet.

Külön örömmel tölt el, hogy mind a tizenkét játékos alaposan kivette a részét a sikerből. Természetesen, az örökifjú "Joker" vezette B-közép az utolsó nyolc perc hőseit éltette leginkább, ám ők nem tehették volna fel a pontot az i-re, a többiek addigi munkája nélkül. Egy szó, mint száz, valódi csapatmeló gyümölcse ez a rendkívül értékes skalp. Izzadságszagú, pacemaker propagandás, amelyet a Honvéd Históriás Almanach nem az első oldalakon említ majd, de nekünk kedves...

Máté Márk és Kwame Robert együtt termelt 40 pontot, 13 lepattanót, 14 kiharcolt faulttal, 46 VAL-ért. Mellettük Szeleczki István, Mácsai Károly és Szalay Ákos is kétszámjegyű indexmutatóval zárt, de mindenki hozzátette a maga kisebb-nagyobb építőkockáját.

Kiemelkedő egyéni és összteljesítményre égető szükség lesz szombaton is. A Keleti csoport listavezetőjéhez látogatunk Hódmezővásárhelyre. Mócsai Milánék fantasztikus támadómutatókkal, a másik még veretlen gárdával, Brunyánszky István Tiszaújvárosával uralják a régiót. Emberpróbáló kihívás a Hódtóiban nyerni, legutóbb fél évvel ezelőtt a Bajának sikerült, de koránsem lehetetlen!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus