Tüzér-tűz 10.rész (3.évad)

Bendegúz fiam kétségbeesett arccal kérdezte a melegítés kezdeténél, hogy az általam beharangozott békési szurkolósereg merre van. Rébuszokban tudtam csak ifjú lelkét megnyugtatni, reményt öntve bélé egy "biztosan mindjárt itt lesznek" félmondattal. Végül Gladiátor fanatikusok hiányában a Jóker-telen piros-fehér köménymagot vezető Sáskáim buzdítása töltötte meg a Dózsa György úti csarnok ódon falait. Boldogan és büszkén zengett a "Csak a Honvéd!" rigmus. A srácok maximálisan rászolgáltak az elismerésre...

A Kaszások elleni kijózanító pofon után érezhető volt a tanácstalanság és a dac keveredése. Fiaim egytől egyig komoly felsőoktatási intézmények volt vagy aktív hallgatói, így a szürkeállományuk képesnek bizonyult annak megértésére, hogy Óbudán bizony saját magunkat vertük meg. Láthatóan mindenkit kellően felpaprikázott az a tapasztalat. A héten ennek megfelelően rég nem látott aktivitás mutatkozott az edzéseken. Miután kielemeztük a listavezető, a keleti csoportot - akkor még - 100%-os mutatóval vezető Békés játékának erősségeit, gyengeségeit, érződött a koncentráció és a tettrekészség a csapaton. Alapvetően kiemelten kezeljük a Koma Daniék ellen vívandó mérkőzéseket, ezt csak tetőzte az ő makulátlanságuk és a mi buktánk. Ráadásul a békési fanatikusok fergeteges buzdítása közepette megsokszorozódnak a befektetett energiák. Ők végül nem jöttek, s mi kicsit sajnáltuk ezt, de a legfontosabbat, a győzelmet megszereztük!

Számszakilag pocsékul kezdtünk, ellenfelünk korán kétszámjegyű előnybe került. Csalóka dolog ez. A védekezési stratégiánk működött, a kezdő ötös fegyelmezetten tette a dolgát. A kapott pontok nagyrésze az "enyém" (értsd: olyan dobásból született, amit én adtam utasításba, hogy engedhető) volt. Támadásban pedig volt sebességünk, elképzelésünk. Járt a labda, jó helyzeteket vállaltunk el. Túl idegesek voltunk, de ez abszolút érthető. Listavezető, fájó vereség után koncentráltan végigdolgozott hétköznapok, felfokozott hangulat, túlcsorduló meccsdrukk. Csak annyi kellett, hogy az a bizonyos zsák kiszakadjon. Sinkovits Dani nyolcméteres, emberes triplája hozta meg az össznépi lélegzetkifújást/sziklalegördülést, onnantól elhittük, nem valamelyik vendég sámán voodoo átkozta el a gyűrűnket...

Mielőtt arra gondolnál Kedves Olvasó, hogy kedvenc vasi doktorunk trijecskája után minden szép és minden jó volt, fanfárok által kísért naplementébe lovagolással és bárányfelhőről lábatlógató pufók angyalkákkal együtt gurgulázó nevetéssel körített dobóparádéval, ki kell ábrándítsalak. Izmos 35%-kal dobtunk majdnem mindent mellé mezőnyből, és az utolsó néhány perctől eltekintve körömrágósan izgalmas rangadót láthatott a nagyérdemű. A 81-68-as sikerünk titka - túl a már fentebb emlegetett megfelelő edzésszám és munka - három alapilléren nyugodott. Egy: héten gyakorolt védekezési alapelvekhez való ragaszkodás és annak fegyelmezett, tudatos megvalósítása. Kettő: a körülmények teljes kizárása, attól való függetlenítődés, az energiáink, figyelmünk CSAPATunkra fordítása. Három: tizenkét játékos fontos, felelősségteljes összteljesítménye, néhány, a szükséges pluszt jelentő extrával felturbózva.

Mind a tizenkét játékosom szedett lepattanót (összesen 40-37-re nyertük ezt a kategóriát) és nyolcan legalább 9-es VAL mutatót tettek a közösbe. Kiemelkedően szállt be a padról Kerpel-Fronius Gáspár (12/3 pont, 3/5 mezőny, 5/5 büntető, 4-4 gólpassz, lepattanó és kiharcolt, 2 szerzett labda, 24 VAL, +22, 20 játszott perc alatt), valamint Fekete József (5 pont, 4/5 összdobás, 2-2 lepattanó és kiharcolt fault, 9 VAL, +11, 10 játszott perc) és Pálházi Richárd (8/6 pont, 3/6 mezőny, 2 pattanó, 9 VAL, +11, 10 játszott perc). Rendkívül fontosnak bizonyult a lepattanózás mellett a jóval átlag feletti büntetőzésünk (22/26) és a koncentráltságunk egyik legjobb fokmérőjét jelentő mindösszesen 8 eladott labda.

Fontos siker volt ez. Nem is feltétlenül azért, mert immár 3 szerepel a Budapesti Honvéd idei győzelmeinek rublikájában. A pozitív visszacsatolás, a megerősítés, a hit miatt inkább. A saját bőrünkön érezhettük, mit jelent, amikor felkészülten, eltökélten, tudatosan, egymásban és saját magunkban bízva vesszük fel a kesztyűt egy nálunk talán esélyesebbnek tartott, nagyszerű játékosegyéniségekkel teletűzdelt csapat ellen. CSAPATként.

Az élet nem áll meg, dolgozunk tovább, akad feladat bőven. Csütörtökön következik a szezon talán legpikánsabb és legemócionálisabb derbije. Szigetszentmiklós városába utazunk a Hepp Kupa nyolcaddöntőjében, hogy a régi barátaink, harcostársaink meglapogatása után megütközzünk a Taga Gyuri és Kovács Doma által fémjelzett BKG-DSE-vel.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Foto, Slide - Gémesi Balázs