Tüzér-tűz 11.rész (2.évad)

Egy félidőnyi koncentráció, védekezés és csapatmunka után befejezettnek tekintettük a Hódmezővásárhely elleni mérkőzést. A listavezető keményen megtorolta nemtörődömségünket...

"- Artúr, mi legyen a stratégia? Erőltessem az ellenőrnél a meccs újrajátszását?" - kérdezte Mészáros "Lujó" István szakosztály-vezetőnk. Történt, hogy a félidei ugróasztalos-zsákolós show-műsor záró momentumaként a gyűrű megadta magát és majd 50 percnyi ücsörgés következett. Dörzsölt főnököm csikorgó fogaskerekekkel kombinált a nem mindennapi esemény kapcsán. Nekem azonban eszemágában sem volt ismét levezetni sokszáz kilómétert:

"- Lujó Bátyám, nincs az a Vásárhely meccs, ahol Nyílék ennyire tanácstalanul játszanak. 1/11 tripla, 2/6 büntető. Rosszakat vállalnak, működik a megálmodott vegyes Vejinovicson. A srác legszívesebben elsírná magát Geri szorításában. Ha kell, hívunk egyesületi pénzen egy hegesztő kisiparost, aki összeeszkábálja a rendszert, de ennél nagyobb sanszunk nyerni ellenük nem nagyon lesz!" - lelkesedtem a srácok taktikai fegyelmezettsége és a játék alakulása láttán.

Mindössze hét pont a hátrány, remekül védekezünk! Ha kicsit jobban dobunk meglehet a bravúr! Alig négy perc alatt kiderült, optimizmusom kincstári, reményeim szánalmasan rózsaszínűek. Bárcsak Lujó évtizedes rutinjával rafináltan kidumálta volna az újrajátszást, aztán irány a Nagyfalu, akár lovasszekérrel. Esetleg saját magunk feszegettük volna le a gyűrűt - megérezve a harmadik negyed élvefelnégyelésének előszelét -, hogy aztán fejcsóválva mérgelődhessünk a becsomagolható, néhány pontos vereségen és a nyilvánvaló balszerencsén.

"Micsoda gaz véletlen, pedig annyira jók voltunk, simán megnyertük volna! Átkozott palánk, rohadt szabályok! Ha nem történik ez, tuti behúzzuk. "

A sportban a "ha", a "talán", az "esetleg" és kiváltképp a "volna" ezen a napon sem játszott. Mint ahogyan mi sem a hosszú technikai szünet után. Megilletődötten, energiabefektetés, tudatosság nélkül kosárlabdáztunk. Tálcán kínáltuk a könnyebbnél könnyebb dobóhelyzeteket. Vas Petitől csak autogrammot nem kértünk, miközben távolról asszisztáltunk ritkán látható, 16 pontos dobóbemutatójához. Zsinórban. Kizárólag mezőnydobásokkal. Öt és fél perc alatt...

(Szegény Nemeskéri Laci bácsi. Több mint negyven esztendeje a magyar kosárlabdacsarnokok elmaradhatatlan szürke eminenciása. Amit ő nem látott, az talán nincs is. És mégis, a fiúk képesek voltak elképedést kiváltani belőle. Elmondása szerint az általa precízen vezetett, cirka négyezer jegyzőkönyv írása közben sosem fordult elő vele, hogy egyetlen mezszámot kelljen cizellált vonalakkal irogasson majd hat percen keresztül...)

A korán kikért időkérések sem használtak, teljes apátiába zuhant csapatom. Akikben volt tűz (Máté Márk 14 pont - Szalay Ákos 8 kiharcolt - Mácsai Károly 6 lepattanó), azok katasztrofálisan dobtak (3/8 büntető, 5/15 mezőny - 3/8 büntető, 0/3 mezőny - 1/6 mezőny), aki betalált (Kovács Doma, 5/9 mezőny, -28-as +/- ) már akkor tette, mikor nem osztott, nem szorzott. Egyetlen értékelhető produktum érkezett a Honvéd-közösbe, Szollár Gergőé (3/6-os összdobással 5 pont, 4 kiharcolt, 2 szerzett), aki tökéletesen hajtotta végre az alapfeladatot embere leradírozásával. (Ha valaki azt mondja, hogy legeredményesebb spílerüket, Vejinovicsot nulla dobott pontra és kettő gólpasszra korlátozzuk és mégis negyvenes szeretetcsomaggal somfordálunk haza, szeretetteljesen megbúbolom és gyógykezelésre ajánlom a Futkosóra..)

Szomorú, de immár tendenciózus, a vállalhatatlan dobószázalék. Pedig támadtuk a gyűrűt, jöttek is a fújások, Mócsaiék nem bírtak e téren velünk. Viszont kiharcolni két büntetőt szép és jó dolog, ám értékesíteni másik történet (12/28). A rügyező kezek a mezőnyben sem lettek pontosabbak, 19(!!!) sikeres mezőnykosárral az Üzleti Ligában is macerás lenne a győzelem. Emberemlékezet óta nem fordult elő olyan, hogy senki sem éri el a kétszámjegyű VAL-értéket és tragikomikus, négy darab nyomorult gólpasszal zárjunk...

Mondhatnám, sebaj, ennél rosszabb nem lehet, de ezt a gagyi frázist a nyitó forduló után már elpuffogtattam...

Zárásképp gyermekkorom egyik klasszikus filmeposzának címével élnék. Ha valóban, mindannyian, tiszta szívvel előrébb akarunk lépni a tavalyi szereplésünknél, akkor csak ez maradt:

"Menekülés a győzelembe!"

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus