Tüzér-tűz 11.rész (4.évad)

Tudtuk jól, minden sorozat megszakad egyszer. Négy győzelemmel kezdeni az idei B-csoportos küzdelmeket, derekas teljesítmény. Sokan cserélnének velünk. Ettől függetlenül, ahogy a mondás is tartja "evés közben jön meg az étvágy". Győzni mentünk Nyíregyházára.

Szervezettségen alapuló védekezés, fegyelmezett támadómunka. Mindez rutinos, komoly A-csoportos tapasztalattal rendelkező magyarokkal és egy amerikai centerrel formába öntve. A kimondott céljuk a fiatalok beépítése, de én azt gondolom inkább a felsőházi rájátszásra rakták össze ezt a keretet. Az egykori Honvéd legenda, Sitku Ernő szakmai igazgató által megálmodott csapatra nagy nyomás nehezedik a város és a szurkolók részéről. Nem hiszem, hogy túl sok időt akarnak a másodosztályban eltölteni...

A legtöbb riválisunkkal ellentétben a kék Cápák, a napi két edzésnek köszönhetően bírták a fizikális nyomást. Taktikai téren kellett (volna) föléjük kerekednünk. Pontos, nyugodt kosárlabda vezethet sikerre ellenük. Sajnos, ez nem sikerült. Az eddigi mérkőzéseink is hagytak kívánnivalót maguk után, de azokon csapatszinten kevesebb hibát vétettünk, egyénileg pedig több jó teljesítménnyel kompenzáltuk az összeszokási időszak nehézségeit. Keveset és pocsék százalékkal tripláztunk (2/13), eladtunk 16 labdát (amelyekből nyolc pontot kaptunk azonnal kontrában) és engedtünk tizenhárom egységet második esélyből. Ez rengeteg. Ezt tetézte, hogy a hazaiak eksztázisban játszva adták ki magukból a maximumot.

Néhány tizedmásodperccel lassabban értünk oda, pár centiméterrel kisebbre ugrottunk, egy ütemmel később passzoltunk. Tompák voltunk. Akartunk, harcoltunk, de minőségre lett volna szükség. Fejben és kosárlabdában egyaránt. Ez nem sikerült. Ellenben a mentális tartásunk megmaradt. Történhetett bármi a pályán, csikoroghatott akármennyire fémesen a Honvéd-kerék, a CSAPAT sérthetetlen. Három perccel a vége előtt két ajtó-ablak ziccert puskáztunk el, amivel eldönthettük volna a rangadót. Az jelentette a fordulópontot. Ott megrogytunk lelkileg. Majd miután elgurult a gyógyszerem a folyamatos igazságtalanság okozta frusztráció és tehetetlenség miatt, a Srácok foggal-körömmel kaparva jöttek vissza a meccsbe, hogy 75-71-nél támadhassunk.

Nem jött össze, de emelt fővel hagyhattuk el a parkettát. Töménytelen hibát vétettünk, idén ennyire gyengén még nem játszottunk. Az egység és a csapatszellem azonban a lefújásig megmaradt. A Nyíregyházának minden eszközre szüksége volt a veretlenségünk megszakításához és erre büszke vagyok.

Most három hét bajnoki szünetünk lesz. Fújunk egyet, összegezzük a tapasztaltakat, kielemezzük a hibákat és még keményebben dolgozunk tovább, mert fejlődnünk kell. Ennél sokkal több van bennünk.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!