Tüzér-tűz 12.rész (4.évad)

Mielőtt arról a bizonyos Nagy Lefagyásról írnék, fussuk át a legutóbbi bejelentkezésem óta eltelt három hét történéseit.

NB2-es csapatunk két önbizalomnövelő győzelemmel kezdte el a felzárkózást a tabellán, immár 2-2-es mérleggel kapaszkodva a táblázat középmezőnyében. A MAFC OB ellen hazai pályán, a Monor esetében vendégként hoztuk a két pontot. Előbbin Sebők Bence 17 pontos, 10 lepattanós dupla-duplája, míg utóbbin Ramon Valerio (21/12) és Pálházi Richárd (19/12) ponterőssége, valamint Vincze Balázs sokoldalúsága (12/6, 11 lepattanó, 3-3 szerzett és gólpassz) emelhető ki leginkább.

A Hepp Kupában egyik szemünk sír, a másik nevet, miután nem sikerült mindkét csapatunknak kiharcolni a legjobb 16 közé jutást. U23-as gárdánk kapott nehezebb ellenfelet a sorsolásnál. Az NB1/B nyugati csoportjának egyik dobogóesélyesét, a parádés védekezéséről elhíresült Tehetséges Fiatalokat kellett volna megállítanunk. Ifjoncaink becsülettel, ám rendkívül elfogódottan és rengeteg hibával (23 eladott labda, 32%-os dobás) harcoltak. A védekezésünk remekül működött (60 kapott pont), megnyertük a lepattanózást (46-40) és a villámgyors Ramonnal (11/3 pont, 7 kiharcolt fault, 6 gólpassz, 4 pattanó, 18 VAL) ritkán tudták tartani a lépést Beák Gabiék, ám mindezek ellenére utánpótláskorú spílereink saját bőrükön tapasztalhatták, mennyit kell fejlődniük a minőségi felnőtt kosárlabdázóvá váláshoz.

A másik párharc esetében Monorra utaztunk a felnőtt csapattal. Az első félidőben remekül járt a labda, szellemes támadásokat vezettünk. Fordulás után esett a koncentrációnk, a harmadik negyedet el is veszítettük. A záró játékrészre ismét felpörögtünk, hogy aztán magabiztosan hozzuk a kötelezőt. Kerpel-Fronius Gáspár (16/12 pont, 21 VAL) és Fülöp Botond (11/3) ponterőssége örömteli, valamint a 25 kiosztott gólpassz.

És akkor következzen a feketeleves...

A Vásárhelyi Kosársuli Utasi Gábor vezetésével fantasztikus szezont fut eddig. Nyertek parádézva, szenvedve, idegenben, rangadón, kötelezőn, végig dominálva, hátrányból. Egyetlen vereségüket a feljutásra hajtó DEAC otthonában szenvedték el, legeredményesebb játékosukat nélkülözve, pocsék triplamutatóval. Mindezektől függetlenül győzni utaztunk hozzájuk. Elsődleges célunk a folyamatos labdajáratásuk megakadályozása és a gyilkos hárompontosaik leredukálása volt. Álomszerűen kezdtünk. A szezonja legjobbját produkáló Kováts Robi (15 pont, 7 lepattanó, 7/11 mezőny és 21 VAL) vezetésével kétszámjegyű előnyt építettünk ki az első negyedben. Azonban már ekkor is rengeteg, kulcsfontosságú hibát vétettünk. Pontatlan passzok, elizgult büntetők (19 eladott, 12/18 FT). A védekezésünk ellenben fantasztikus volt ebben a szakaszban, mindösszesen 4 gólpasszt és 0/8-as távolit engedélyezve Vas Petiéknek. Szusszanás után kétpontos előnnyel vágtunk bele a második játékrészbe. Felváltva estek a kosarak, irtózatos taktikai és fizikai csata folyt a pályán. Semmi sem utalt arra a leolvadásra, amihez foghatót több mint negyed évszázadnyi, kosárlabdában eltöltött karrierem során még sohasem tapasztaltam...

...a huszonötödik perc derekán 45-44-re vezettek a sárga-kékek. Ekkor egymást követő két akcióban találtak be kintről, ami olyan törést okozott bennünk, amiből képtelenek voltunk felállni. Gyors egymásutánban kikértem a rendelkezésemre álló időket, próbáltam cserékkel kizökkenteni a Srácokat. Tudtuk jól, mindent nem fogunk kivédeni, mégiscsak a listavezető otthonában szerepeltünk, de hogy ennyire belehaljunk a hazaiak első jobb szakaszába, azt rémálmomban sem gondoltam volna...

Négy és fél perc alatt kaptunk 25(!!!) pontot, gyakorlatilag ellenállás nélkül engedélyezve a parádét az extázisban játszó csongrádiaknak. A negyedik negyed pusztán fájdalmas formalitás volt. Ahogy az lenni szokott ilyen esetekben, vendéglátóink csak abból nem szereztek kosarat, amit nem dobtak rá. Először az idei szezon során elveszítettük a hitünket, a tartásunkat és a csapat mivoltunkat. Nem hittem volna, hogy kénytelen leszek ezt 2016-2017-ben leírni, de az ember ne hantázzon a saját blogjában, még akkor sem, ha fizikai fájdalmat okoz a mondanivalója...

A miértek helyett azonban a hogyanra kell fókuszálnunk. A szükséges konzekvenciák levonása után hétfő este már megkezdjük a felkészülést az ihletett formában pattogtató MEAFC elleni rangadóra. Képesek lehetünk Drahosék legyőzésére, de ehhez komoly javulás szükségeltetik.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!