Tüzér-tűz 13.rész (4.évad)
Vereség emelt fővel...
Büszke vagyok a Srácokra! Olyan tartással játszották végig a legutóbbi mérkőzésünket, amivel lehet azonosulni. Amire azt mondhatom, ez a Honvéd. Megalkuvást nem tűrve, a feldobástól kezdve a lefújásig tiszta szívvel, vállvetve harcoló CSAPATként bizonyították be, a "hódmezővásárhelyi öt perc leolvadás" a ritka, sőt egyetlen kivétel volt az idei szezonban. Mindannyian őszintén tehették fel igent várva a meccs utáni zuhanyozás során a tükörből visszanéző arcnak a kérdést:
"Megtettem mindent, ami a mai napon tőlem tellett?"
Kérdezitek, győztünk? Nem. Nem sikerült. A listavezető MEAFC ellen kevés a határtalan lelkesedés, az együtt dobbanó Honvéd-szív. Képesek voltunk visszajönni egyszer mínusz kilencről az első félidőben és 54-67-ről a végjátékban, hogy aztán az utolsó labdabirtoklásunkkal a győzelemért támadhassunk. Nem sikerült. Nem azon múlt. Kisebb csoda, hogy hazai pályán összeszörnyülködött 40%-os mezőnyszázalékkal, 6/10-es büntetőzéssel és 14, jórészt borzasztóan bagatel eladott labdával a saját kezünkben volt a sorsunk.
Egy hónap elteltével játszhattunk újra imádott istállónkban. Az U20 mészárlást (105-69) mutatott be a közvetlen rivális kék-sárga tacskók nagy bánatára. Már ekkor remek hangulat uralkodott az ódon falak között, ami csak fokozódott a bemutatást követő rögtönzött ünneplés után. Előbb Október Dolgozója, Tóth Bence vehette át szerény ajándékát, majd csapatunk maximális tiszteletének jeleként adtunk át Lajos Főszurkolónak és hithű vezértársának, Gábornak egy-egy, a csapat által dedikált, az idei szezonban öregedő felsőtestemen feszülő Honvédos fellépő galléros pólómat.
Rangadó volt a javából. Két remek gárda összecsapása. Szikrázó ütközésekkel, tele fizikalitással. Sajnos, ezúttal nekünk maradt a gratuláció keserű kenyere. Az ilyen típusú megmérettetéseken extra is kell. Nálunk nem volt. Combos dupla-dupla jött Stefán Dávidtól (13 pont, 15 gólpassz, 22 VAL és +3), nem sok kellett ehhez Kerpel-Fronius Gáspárnak (8 pont, 10 gólpassz, 12 VAL, +5). Sokoldalúan játszott Máté Márk (12/6 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 17 VAL és +2) és vagányan Kiss Ádám (9/3 pont, 4/5 mezőny, 12 VAL és +2, 15 játszott perc alatt). Az igazi áttörés, az egy-egy demoralizáló megmozdulás elmaradt. A Miskolcnak volt. Endrész középtávoli tempói, Máté Balázs gyilkos emberes triplái.
És Szögi Ádám. A Csongrádi Zsebcirkáló, aki hat esztendeje még tejfelképű kölyökként száguldozott mellettem, B-csoportos aranyéremhez juttatva a JKSE csapatát. Tipikus "egyik szemem... másik szemem" esetként átkozva-örültem sallangmentes, letisztult, kőprofi teljesítményének.
Kedvenc kosárlabda edzőm, a többiekhez képest aprópénzből, egyetlen amerikaival, ám bárki ellen győzelmi esélyekkel pályára lépő Bamberget vezető Andrea Trinchieri legutóbbi, immár zsinórban harmadik szívszorító Euroliga vereséget követő nyilatkozatából idéznék:
"Hiszem, az elkövetkező ellenfeleinknek több oka van aggodalomra, mint nekem, mikor a csapatból kijön, amit most megalapoztunk..."
Szép napot és lelki békét Mindenkinek!
Hajrá Honvéd!