Tüzér-tűz 15.rész (2.évad)

26,8 pont és 33,4 VAL hiányzott a megszokotthoz képest a "bronzérmes" Tiszaújváros elleni rangadó előtt. Csapatkapitányunkat (Máté Márk) a láz, gólkirályunkat (Kwame Robert) családi tragédia miatt kellett nélkülöznünk. Ettől függetlenül végletekig kiélezett derbit játszottunk Brunyánszky István gárdájával, amit végül nüanszok döntöttek el.

Tudtuk jól, a sárga-kékek csapatként fantasztikusak. Nincsenek ugyan extra számokat produkáló sztárjaik, ám egységként az egyik, ha nem a legjobbak az egész mezőnyben. Éppen ezért folyamatosan mennünk kellett velük, hiszen mentális összeomlást tőlük nem várhattunk. 

Kiválóan támadtunk az első negyedben. Tettük vettük a zsugát, sorra találtuk meg Taga Gyurit a triplavonalon kívül (17, pont, 5/10 hárompontos). Bár a védekezésünk ekkor elég jótékonynak bizonyult, az ellenakcióink során tapadtunk rájuk. Szollár Geri (16/3 pont, 9/11 büntető, 9 kiharcolt fault, 4 gólpassz, 23 VAL) magabiztosan élt a megnövekedett játékidő és felelősség adta lehetőséggel, megoldatlan feladat elé állítva a borsodiak védekezését. A második negyedben mindkét csapat komolyat húzott a nadrágszíjjon, bömböltek a gyűrűk a töménytelen téglától. 35-36-tal tértünk pihegni az öltözőbe, ahol továbbra is a stabilitás, türelem, védőlepattanózás szentháromságról papoltam a srácoknak.

Két dobóhátvédem hiányában kellett volna még valaki, aki képes megbontani a vendégek szervezett védővonalait. Mivel ezúttal nem érkezett mástól stabil teljesítmény, sokszor ki nem kényszerített hibákat vétettünk. Huszonegy eladott labdánk legalább fele teljességgel indokolatlan volt. Hiába dobtuk jól a távoliakat (8/22) és magunkhoz képest nagyszerűen a büntetőket (18/23), a kevés megbízható egyéni produktum és a 0,6-os gólpassz/eladott arányunk miatt kockáztatnom kellett. Tapadtunk, melóztunk, de az igazi átütőerő, ami a lélektani fór megszerzéséhez szükségeltetik egy rangadón, ezúttal hiányzott.

A végső felvonás elején területvédekezést vezényeltem fiaimnak, ami öngólnak bizonyult. A visszafogott triplázóként ismert Tiszaújváros Kóthay két és Varga egy demoralizáló hármasával kétszámjegyűre hízlalta előnyüket. Sajnos, mint lenni szokott, megrettenve eredményességüktől olyan akciókat vállaltunk fel, amiket akkori állapotunkban képtelenek voltunk megoldani.

Elúszni látszott a hajó, ám nem adtuk fel. Elképesztő kaparással hátul és néhány extra Mácsai Karcsi (16/6 pont, 11 lepattanó és 24 VAL) villanással elöl, pontról pontra jöttünk fel. Ráébredtünk, hogy van centerünk is, Stefán Dávid (8 pont, 7 lepattanó, 4/6 mezőny, 13 VAL) három bepasszból hat egységet brusztolt be a közösbe. Négypontos hátrányban húsz szekundum állt rendelkezésünkre a csodatevéshez. Sinki triplája azonban kimaradt, az immár 7-2-es mérleggel - a Hódmezővásárhely-DEAC listavezető kettős mellett - a bajnoki címért bejelentkező Tiszaújváros megérdemelten diadalmaskodott.

Az ünnepek előtt a Honvéd All-Star Gála és a Csapat Karácsony maradt hátra. A vegyes csapatokkal megrendezett házi bajnokságot kiélezett küzdelem után az Edzők nyerték (Simon Nándi időutazásos, induló körtés-center performanszával...), a családi dobóversenyt a Mészáros-klán (István és Bálint). A trojkavetők között Haris Robi tarolt (különleges pikantériaként a döntőben egykori nevelőedzőjét, Ronkay Lacit legyűrve), míg a levegő ura Mácsai Karesz lett. Az utána következő csapatbuli a szokásos "cetlihúzás" utáni ajándékozás jegyében telt. Vicces volt, ahogy a másik macskakaparását próbáltuk a kísérő levelek soraiban kisillabizálni. Az abszolút poénos és kreatív kategória vitathatatlan győztesének Gyuri, Márknak készített kollekciója (különösképpen a verhetetlen Pierre Richard-os montázs) bizonyult. Emelte az est meghittségét a 80. születésnapját spontán velünk (is) megünneplő élő legenda, az 1960-as Olimpiai Játékokon szereplő magyar kosárlabda válogatott alappillérének, Temesvári Ottó bácsinak élménybeszámolója a daliás korokról...

Most szusszanásnyi nyugalom, béke és adrenalin-mentes időszak következik. Remélem a srácok feltöltődve, a gondolataikat, célkitűzéseiket rendezve térnek majd vissza, minimális súlyfelesleggel. A munka nem áll meg, mindössze néhány napig szünetel, hiszen januártól erőltetett menet vár ránk a vágyott cél elérése érdekében...

A következő bejegyzésemig ezúton szeretnék kellemes, szeretetben, nevetésben, kalóriadús környezetben és lelki békében eltöltött Karácsonyt és Óév búcsúztatást kívánni Mindenkinek!

2015-ben találkozunk, addig is:

Hajrá Honvéd!