Tüzér-tűz 16.rész (3.évad)

Kalóriadús feltöltődésen, tejsavas újév köszöntésen, Honvéd All-Star napon túl. Folytatódhat a tánc!

Lassan egy teljes hónap telik el mérkőzés nélkül. Hosszú idővallum ez, amelyet igyekeztünk hasznosan eltölteni. Elsőként Karácsonyt ünnepeltünk a csapattal, a szokásos húzásos-ajándékozással. A hangulatra - ahogy az első nyári edzés óta mindig - ezúttal sem lehetett panasz. Örömteli fejlődés a Srácok részéről a kimagaslóan nagy százalékban papírra vetett hosszú, szellemes és stilisztikailag is remek kísérő levelek minősége. Sőt! Szarvas Gábor személyében egy valódi költőt volt szerencsénk megismerni. A délután hemzsegett a találóbbnál találóbb poénoktól. Máté Márk vikingfilmeket idéző szekercéje, Sebők Bence labdabiztosságát javítandó pillanatragasztója, Valério Ramon szúnyogriasztója vagy Mészáros "Lujó" István nullkilóméteres DEAC meze mind-mind fantasztikusan ültek. Jó érzés volt látni, hogy mindenki beletett apait-anyait az ötletelésbe, igyekezve tárgyakba önteni az általa húzott társa személyiségjegyeit.

A két ünnep között fakultatív jellegű átmozgatásra szólítottam fel a bejglitől gyomor-, a Jingle Bells-től hallójárat gyulladásban szenvedőket. Első nap Rádonyi Kristóf barátommal tartottunk emelt szintű képzést a Répási Ricsi - Tamáskovits Medárd duónak "vasi döngetősből" (laikusok kedvéért: a ping-pong és az egy-érintő játékok elegye parkettán) illetve pöcihármasból. Másnap már többen elégelték meg a meghitt hangulat emelkedett semmittevését. Száz pontig tartó csatánkat a lehető legszűkebbre sikerült kicentizni, amelyet kis híján lemásoltunk a 2015-ös esztendő utolsó edzésén is. Az egyetlen ok, amiért a záró derbi nem egylabdás végjátékot hozott, az a fiúk olthatatlan játék és győzelmi szenvedélye. Hiába emlegettem nekik aznapi mottóként a "Csak játszunk egy jót!" bugyuta frázist, a végjátékhoz közeledve olyan védekezés kerekedett, mintha legalább is élet-halál bajnoki rangadót vívnánk.

A január 4-8. közötti időszakban sok köszönet nem volt. Kosárlabdának álcázott tengerész-gyalogos kiképzés. Látni kellett volna az arcukat, mikor a hétfői edzés elején, a napi feladatokat részletezve pókerarccal tettem említést "100 oda-visszáról", mint kiindulási alapról. Még Kiss Ádi romantikusan ködös tekintete is kristálytisztára vált egy pillanat alatt. Természetesen továbbra sem rejtett célom hosszútávfutókat képezni, ezért az edzés alatt lehetőség nyílt jó büntetőzéssel alaposan lefaragni az etapból. Élmény volt figyelni egy-egy emberpróbáló futórész után a koncentrált piros-fehér ábrázatokat. Szepes Dávid 2/2-jét farkasüvöltésés ováció fogadta. Jelentem, végül mindenki jól járt. A pszichésen bénítólag ható százast sikerült kerek húszra lefaragni, amiből elégedetten állíthattam össze a morbidan pajkos évnyitó edzés utolsó futópenzumát.

A Honvéd All-Star kiváló hangulatát beárnyékolta egy szörnyű felismerés. Végérvényesen és visszavonhatatlanul megöregedtem. Címvédőként léptünk parkettára Edzők néven, és az első győzelem, valamint a második derbi feléig megszerzett kétszámjegyű különbség okozta elégedettség mámorában teljesen leeresztettünk. A Stefán Dávid vezette Sólymok csapata kiábrándító vereségben részesített minket. Ráadásul egy általam lendületesnek(?) vízionált ziccer közben olyan nyilalást éreztem a térdemben, hogy onnantól az 1987-es cyberpunk akciófilm klasszikus, a Robotzsaru emberdroidja légiesen könnyű balett-táncosnak tűnt volna hozzám képest. A vereség okozta traumát a bronzmeccsen sem tudtuk félretenni, a Haris Robi tripláira és Kerpel Frónius Gazsi cikázására építő Honvédek atomjaira szedett minket. (Egyébként is tudathasadásos állapot, mikor azért drukkolsz, hogy az általad trenírozott ifjú spílerek, akik jól láthatólag nem keveset fejlődtek egy esztendő alatt, éppen ellened dobják már mellé azt a nyomorult bőrgolyót! A kollégáiddal ahelyett, hogy mérgeskednél a medáltalanság okozta traumán, könnyes szemmel áradozol XY javulásán! Agyrém a köbön! :) ) A vegyes (serdülő, kadet, junior, U20 és felnőtt) csapatok bajnokságát végül meggyőző fölénnyel a Szollár Geri - Máté Márk fémjelezte Fehérek nyerték, de a legnagyobb taps a Szülőknek szólt határtalanul lelkes teljesítményükért. Feltétlenül ki kell emelnem a nap legsokoldalúbb és legkreatívabb összprodukciójával kirukkoló Pálházi Ricsit, aki hol szemüveg-ing-rövig gatya-fehér frotír zokni-makkos műbőr cipős edzőként, hol a többi betétprogram aktív szereplőjeként emelte a nap  kollektív endorfinszintjét. Kevéssel maradt el mögötte a torokgyulladása miatt edzőként szereplő Szalay Ákos Puskás Artúr paródiája, ami eszméletlen élethűre sikeredett, főleg a tar fejemet szimbolizáló gumi úszósapkával. A családi dobóversenyben a Haris-klánnal szemben nem volt ellenszer. Nem elég Robi jó keze, Laci fater is bizonyította, a fa nem esik messze az almától. A büntetődobók között Gabesz, a triplázóknál Márk diadalmaskodott, míg a zsákolóbajnokságot a mindössze 15 esztendős Martinez Ralf nyerte meg.

Szép volt, hasznos volt, kellemes volt, elég volt. Cukorból, díszből, csillogásból, lazulásból. Ez a hét már élesben megy. Vasárnap folytatódik a bajnokság, ráadásul az egykor volt régi daliás idők pesti csúcsrangadójával, a MAFC - Budapesti Honvéddal.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus