Tüzér-tűz 16.rész (4.évad)

Az idézetet az Atletico Madrid labdarúgócsapatának vezetőedzőjétől vettem. Diego Simeone már játékosként az egyik kezdvencem volt. Akkoriban még faltam mindent, ami a sporttal kapcsolatos. A focit különösen. Sáskáim térhódításával egyenes arányban csökkent a luxus agglegény sportolóként még elmaradhatatlannak hitt napi sportújság/televízió - szolárium - konditerem szentháromság jelentősége. Mára teljesen kiestem a körforgásból. Ettől függetlenül tudom, mit ért el és milyen elveket képvisel Cholo edzőként.

Legutóbbi találkozásunk alkalmával a róla írt önéletrajzi könyvvel lepett meg Lajos főszurkolónk. Nagyon meglepett és jólesett ez a gesztus. Legmegátalkodottabb fanatikusunk hozzátette, szerinte nagyon hasonlóan gondolkodunk kedvenc focicsapatának mesterével. Ezért is gondolta, így az ünnepek előtt szolgál némi olvasnivalóval. Ráhibázott. Amennyire a televízió nem, annyira igen minden, ami könyv. Egyszerre többet is forgatok, gyakorlatilag a Család-Honvéd-DigiSport trióra fordított időmön kívül jórészt olvasással telnek ritka szabad perceim. Vallom, ha csak egy-egy mondat megragad és gondolatot ébreszt könyvenként, már bőven megérte az aktuális kötet.

A Simeone-könyvben sok érdekesség van. Emberi, szakmai egyaránt. Alapelvek, amelyeket maximálisan magaménak érzek én is: A család mellett a választott sportág a minden. Ahogy edzel, úgy játszol. Az edzés szent és sérthetetlen. A vereség utálata. Soha nem feladni. A csapat érdeke az első. Minden játékosnak kulcsszerepe van és egyik sem kevésbé fontos. Mindig a következő mérkőzés a legfontosabb. És az a bizonyos örökre megmaradó gondolat/mondat:

"A meccset nem az nyeri, aki jobban játszik, hanem aki biztosabb a dolgában."

Tiszaújvárosban ennek ékes példája történt. Simán kikaptunk, mert nem voltunk magabiztosak, kellően eltökéltek, és nem volt hitünk a győzelemben. Rengeteg hibával játszottunk, de Brunyánszky Pista barátom-kollégám fiai nem kevésbé. Azonban amíg ők minden energiájukkal a sikerért dolgoztak, addig mi csak "megpróbáltunk" nyerni. És aki(k) így gondolkodnak, azok már előre felmentést adnak az esetleges sikertelenség(ük)re.

"Megpróbáltuk, de sajnos nem sikerült." (Mint az egyik haverom, aki lassan egy évtizede próbál meg leszokni újévi fogadalomként a cigiről.)

Az egyik célom Honvéd edzőként egy olyan játékosokból, személyiségekből álló közösség kialakítása, akik mindig, mindenki ellen úgy lépnek parkettára, hogy győzni AKARNAK. Ezzel összefüggésben megértik, hogy az ehhez szükséges önbizalmat, erőt a hétköznapok edzésein tudják felépíteni saját magukban és a csapatban. Lehet, nem ők feltétlenül a legtehetségesebb, legjobb játékosok kosárlabda szakmai szempontból, de rendelkeznek egyénileg egy olyan alap beállítottsággal, ami képessé teszi őket a győzelemre. Sajnos, itt nálunk is létezik - még - a jómagyaros számolgatós, a meccsek végkimenetelét már előre eldöntő gondolkodásmód. Márpedig amíg ezt nem írtjuk ki, addig ez a langyos középszer marad osztályrészünk...

Miután ellentmondást nem tűrő hozzáállással behúztuk a Pösti Elklasszikót, hat nappal később a borsodi túrára már a "nekünk nem itt kell nyernünk" baromság fészkelte be magát a tudatalattiba. Minden tiszteletem Brunyáé és az eleddig odahaza veretlen sárga-kékeké, de micsoda kishitű, megalkuvó életfilozófiát sejtet az ilyen típusú gondolat felmerülése?! Ha a Panatinaikoszhoz utaztunk volna,  aláírom, a pozitív kisugárzás önmagában kevés, ám a saját bajnokságunkban nincsenek nagy csodák. Minden rivális verhető!

Ki lehet kapni Tiszaújvárosban? Igen. Jó csapat a Phoenix? Igen. Jobb, mint a Honvéd? Nem! Szenvedtünk vereségeket idén és valószínüleg fogunk is. De a vereség milyensége nagyon nem mindegy! Nem lettünk vajkezűbbek (4/19 tripla), és még mindig nem érkeztek meg a Jason Kidd DNS-ével feltöltött injekciók (13 eladottra 8 gólpassz). Képtelenek voltunk a szezon legkomolyabb egyéni szólóperformanszát bemutató Madár Andrást (46 VAL) megregulázni, ám ezek csak kifogások. Ha valóban, csapatszinten NYERNI megyünk, akkor kizárt, hogy a kosárlabda játék legkevésbé ügyességen múló szegmensében, a lepattanózásban 34-29 arányban alulmaradjunk, és nem kevesebb, mint 18(!!!) második (sokszor harmadik...) esélyből származó pontot engedélyezzünk a harcos hazaiaknak, akiknél a két kezdő center együtt játszott tizenhat percet...

2016 utolsó kihívásaként összecsapunk az utóbbi időben remek teljesítménnyel és elismerésre méltó küzdőszellemmel zsinórban három végjátékot megnyerő Egerrel. Rettenetesen nehéz mérkőzésre számítok. Nyernünk kell...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!