Tüzér-tűz 17.rész (4.évad)

Lecke a kosarazgatás és a kosárlabdázás közötti különbségről...

Azok után, hogy rég nem látott mennyiségű szurkoló foglalt helyet a lelátókon 2016 utolsó NB1-es Budapesti Honvéd mérkőzésén, valamint megünnepeltük November Dolgozójának választott Fülöp Botondot, olyan érzésem volt, mintha még mindig Tiszaújvárosban lennénk...

Előző blogbejegyzésém alkalmával elpuffogtam mérgemet a "próbálom" és a "csinálom" közötti differenciáról. A Srácoknak a szokásos hétfői mérkőzés és annak tapasztalatai kielemzése kiselőadásomban szintén kitértem ennek a mentális csapdának a veszélyeire. Erre érkezik egy ellenfél, amelyik a legutóbbi három fordulóban három végjátékot fordított a javára, köztük például a csittyfitty DEAC otthonában, és mi megint kosarazgatunk...

Az első tizenhét percben a forgatókönyv a következőképpen alakul: az Eger felszabadultan, teher nélkül szövögeti akcióit, maximálisan kihasználva előzékenységünket, puhányságunkat. Mindenre mi reagálunk, kommunikáció és tudatosság semmi. Akadálytalanul szerzik demoralizáló kosaraikat, ami nyilvánvalóan egy láncreakció eredménye. Látják, a Honvéd ma ismét csak "gat"...

És milyen furcsa a sport (az élet...). Egy látszólag drámai esemény kapcsán minden gyökeresen megváltozik. A játékvezetők egy kétes kimenetelű akciót követő "gyógyszerelgurulós örjöngés" miatt - teljes joggal - dupla technikaival kiállítják Tóth Bencét. Ekkor már tizen pont oda, és még egy rakás büntető meg miegymás. A falka egy tagjának elvesztése, az adrenalinszint ugrásszerű megemelkedése, a pozitív stressz és a piros-fehér drukkerektől harsogott válogatottan cizellált káromkodás-csokor hatására kollektívan kattan valami játékosaim fejében/szívében, és varázsütésre kezdenek el végre-valahára Honvéd módra kosárlabdázni...

Szóval, a félidő 43-50. Baromi büszke vagyok a legkevesebb pontot kapott csapatok különversenyében birtokolt második helyünkre. Erre fel kapunk egy könnyed félszázast Váczi Petiék lubickoló csapatától. Skandalum! Viszont ne felejtsük, az utolsó három perc már férfias, akaratos sporttevékenység keretein belül zajlott, a győzelem jegyében. Remek, ebbe kapaszkodunk...

Az öltözőből kijőve tapintani lehet a feszültséget a kispad környékén. És ez jó. Szeretem ezt az érzést. Amikor mindenki felemelt fejjel, nyílt tekintettel néz a másik szemébe. Ilyenkor tudom, apait-anyait beleteszünk a melóba. Amikor pedig erről van szó, kevés csapatnak van esélye ellenünk. A legutóbbi játéknapon horrorfilmekbe illő vérmennyiséggel kísért fejsérülést szenvedő és az Eger meccset saját felelősségére vállaló Kiss Ádám és a heti edzéseket családi okok miatt kihagyó Stefán Dávid a védekezés vezérei (12 pont, 8/10 büntető, 6 lepattanó, 5 kiharcolt fault, 17 VAL), gyakorlatilag kioltják a vendégek két kezdő centerét. Univerzálisan játszik mezőnyben a Szalay Ákos - Pintér Dávid duó (15 pont, 5-5-5 lepattanó, gólpassz és fault, 21 VAL), hozzátéve a szükséges pluszt.

Az Eger szívósan küzd, ám a mindkét oldalon fokozódó nyomástól egyre több hibát vétenek. A hátrányunk fokozatosan csökken, a közönségünk vérszagot érezve űzi-hajtja a Srácokat. 66-65-nél átvesszük a vezetést, és innen nincs visszaút. Kiválóan járatjuk a labdát (25 gólpassz), és kiemelten figyelünk a büntetőzésre (21/25, 84%). Három játékosom is szezoncsúcsot javít teljesítménymutató tekintetében, ráadásul csapatkapitányom egyenesen karrierje legjobbját nyújtja. Kerpel-Fronius Gáspár (12/3 pont, 8/15 összes dobás, 7 kiharcolt fault, 6 gólpassz, 3 szerzett labda és 20 VAL) hidegvérrel mozgatja a csapatot, Kováts Róbert (20/3 pont, 7/11 mezőny, 5/5 büntető, 11 lepattanó, 6 gólpassz, 4 kiharcolt fault, 38 VAL és +20) továbbképzést tart sokoldalúságból, míg Máté Márk (25/12 pont, 8/14 mezőny, 5/5 büntető, 6 lepattanó, 4 kiharcolt fault, 3 gólpassz, 32 VAL és +13) úgy játszik, ahogy egy vezérnek játszania kell.

Lélektanilag is nagyon fontos győzelmet aratunk. Az év utolsó meccse, a dobogósként szusszanás, a közel egyhónapos bajnoki szünet és a saját büszkeségünk miatt. Örülök, hogy így alakult. A saját bőrünkön tapasztalhattuk meg a Honvéd karakterhez történő ragaszkodás fontosságát. Nem vagyunk sztárokkal, egykori kőprofi spílerekkel, dörzsölt rutinrókákkal teletűzdelt élcsapat. MI, a Budapesti Honvéd egy 23 fős, melós, elszánt, fegyelmezett, egymásért tüzön-vizen át harcoló kosárlabdacsapat vagyunk, amelyik mindig, mindenhol, mindenki ellen maximális erőbedobással küzd a győzelemért!

 

Szép napot és lelki békében eltöltött Karácsonyt illetve 2017-es esztendőt Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus