Tüzér-tűz 19.rész (3.évad)

Győzelem mentes január. Februárban fel! Támadunk...

Két gyökeresen ellentétes célokkal, lehetőségekkel és pillanatnyi formával bíró csapat feszült egymásnak a Dózsa György út ódon falai között. Az utóbbi négy meccsén ellentmondást nem tűrő, az ellenfelet parkettába gázóló, a bajnoki arany megszerzését sokadszorra hadjáratának zászlójára kitűző, profi játékoskerettel és légióssal feszítő DEAC kontra negyvenkét napja nyeretlen, a vizsgaidőszakból éppen kilábaló, kísérleti éve legmélyebb hullámvölgyében tanyázó amatőr Honvéd.

Fogadó körökben országos "2-es". Rózsaszínű csillámpónik birodalmában "a labda gömbölyű" eset. Elöljáróban annyit, a labda továbbra is gömbölyű, ám a Zuglói Zugbukmékerek sem a mi váratlan bravúrunkból habzsidőzsiznek. Simán győzött a magasabbra taksált csapat.

Fontos feladat volt visszatalálnunk a 2015-ös naptári év nagyobbik felében tapasztalt kollektív pozitívitáshoz. Kölyökcsapat révén rutinnal még nem felvértezve élünk át kisebb-nagyobb krízishelyzeteket, amelyekből a fenti hangulatállapotban leledzve könnyedén, ennek hiányában azonban egyáltalán nem tudunk kikecmeregni. Ezúttal ez volt a fő cél. Szakmai oldalról vigyáznunk kellett a játékszerre és ennek folyományaként kontrollált dobásokat akartunk elvállalni. Ennek a két szempontnak 18 percen keresztül nagyszerűen megfeleltünk. Átgondolt, okos és kellően rámenős támadásokkal szereztünk 36 pontot és mindösszesen 3 labdát adtunk el! Sajnos védekezésben sokszor túlpörögtünk, figyelmetlenek voltunk, így riválisunk különösebb extra nélkül tartotta a döntetlen eredményt. Az utolsó két perc maga volt a parkettára komponált rémálom. Könnyelmű ziccer hibák, lassú, körülményes visszarendeződés és pikk-pakk, közte tíz a félidőben.

Átbeszéltük a harmadik felvonás kezdetének - főleg - mentális fontosságát. Tudtuk, szigorítani fognak a védekezésükön. Ezt nekünk is meg kellett (volna) tennünk. Mi nem a "majd csak túldobjuk őket a végén" vonulatba tartozunk. Csúsznunk, másznunk, kaparnunk kell hátul, türelmesen támadnunk elöl, miközben megőrizzük a hidegvérünket. Kicsit mindegyiket elrontottuk. Nem feltűnően, de egy Debrecen kaliberű csapat ellen mérve épp eléggé. Kíméletlenül lecsaptak minden egyes butaságunkra. Rafkósan használták ki, hogy a sporik engedték a kemény, fizikális, a labda nélküli emberen bevetett mindenféle dörzsölt csibészséget, ami minket szépen lassan kibillentett a nyugalmunkból, egyszerű és ránk nézve demoralizáló kosarakat eredményezve a túloldalon. Fájó, ám úgy vélem, hosszú távon értékes tapasztalat volt látni, érezni, mit jelent tudatosan használva a testi adottságokat kizökkenteni az ellenfelet, hogy aztán dominó-elvként ez kihatással legyen a játék minden szegmensére.

Huszonhárom pontos vereség után furcsán veheti ki magát az "elégedett lehetek" frázis, de a felesleges önmarcangolás ezúttal álságos lenne. A DEAC nem ugyanaz a kávéház. Már a szezon előtt tartottam, ők és a Salgótarján jelentősen kilógnak ebből az egyébként rendkívül masszív Keleti csoportból. Emelem kalapom a zseniálisan eredményesen kosárlabdázó Békés (11-2) előtt, ám minden tiszteletem ellenére úgy vélem, velük bármikor, bárhol partiban tudunk lenni. Dr. Nagy Ágostonék ellen nem. Pont. Szóval, kikaptunk egy erősebb csapattól. Viszont volt tizennyolc remek támadójátékkal eltöltött percünk (nincs értelme belemenni, mi lett volna, ha fegyelmezetten védekezünk, nem kínálva fel ezüsttálcán három töküres triplát Bobinak azok után, hogy erről beszéltünk egy teljes héten át...), jól dobtuk a triplákat (7/18, 39%), a büntetőket (10/13, 77%), és minimális egyénieskedést mutatva voltunk önzetlenek (20 gólpassz). Emellett akadtak vállalható egyéni teljesítmények, mint Stefán Dávid 15 pontja, 8 kiharcolt faultja, 6 lepattanója és 24 VAL-ja, Szollár Geri 15/9-e, Máté Márk 14/6 és 4 gólpassza, Szalay Ákos 18 perc 12 VAL-ja vagy éppen Pálházi Ricsi 7 pont, 10 VAL egy negyed alatt. Mégis Sebők Bence produktumának örülök a leginkább. Minimális tapasztalattal rendelkező ifjoncként keserítette meg a bajnokság legjobb centerének (Patkovic) az életét. Bár az egyéni statlapot nem töltötte meg, montenegrói ellen eltöltött 16 játszott perce alatt csapatunk +2-es mutatót hozott.

Beköszöntött a nyomorult influenza szezon. Az csak a saját bajom, hogy a debreceniek ellen a megszokott stand-up előadásomat a torokgyulladás/hőemelkedés genyókombó miatt hanyagolnom kellett. Viszont az edzésen előkerülő orrcsepp, százaszsepik, vérvörös dudaorrok és szemek elharapodzása már nem játék. Ez van. Hétvégén akárkivel, akárhogy, de neki kell ugranunk a teljességgel kiszámíthatatlan Egernek, a végsőkig küzdve a túl rég óta vágyott nyolcadik bajnoki győzelemért.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Foto - Gémesi Balázs

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus