Tüzér-tűz 2. rész (6. évad)

A fene se nézett ki ennyi furmányt ebből a Deda gyerekből. Komolyan mondom, ilyen szintű süketelést fénykoromban képtelen lettem volna produkálni. Amit frissen igazolt erőemberünk prezentált - immár hagyományosnak tekinthető - csapatépítő hétvégénk abszolút kedvenc betétprogramjaként, arra nincsenek jelzők. Hol blazírt arccal, hol szenvedélytől csillogó szemekkel, hol vitriolos rágalomfüzérre felhúzott áskálódással menekült végzete elöl. Egyetlen lépés hiányzott neki, hogy a „Gyilkosos” játék évtizedek óta íródó históriáskönyvének Hall of Fame lapjain cizellált arany betűkkel, ilyesféleképp emlékezzenek meg embertelen teljesítményéről:

„Debreceni Dániel, a Gyilkos, aki rommá hintáztatott mindenkit, elhitette magáról kamu Rendőr mivoltát, módszeres aknamunkával likvidálta legveszélyesebb ellenfeleit, így aratva társasjáték – történeti győzelmet, miközben a legnagyobb hollywood-i bíróságos zsánerfilmek sztárügyvédjének klasszikus védőbeszédét idéző monológokkal vezette orránál fogva a teljes Budapesti Honvéd felnőtt kosárlabda csapatát.”

Az utolsó szavazásnál kizárólag Szalay Áki hidegvére akadályozta meg ebben, pedig a ma-született-bárány álarcát erre a játékra könyörtelen likvidátorra váltó Tichov Domi hajlott volna az utolsó „Dedás – maszlag” bekajálására. Emlékezetes játék volt, annyi szent!

Csakúgy, mint az az egész hétvége...

 ..az „akkor is játszunk” fílinggel átitatott, s mint utóbb kiderült egy teljesen privát pályán, full-illegálban lenyomott, hurrikán jellegű viharral édesített strandröpi parti, ahol Fülöp Boti a második érintés után Balatonban kikötő zsuga után totyogva olyan hátra(!!!) csukafejes – kecskebuka kombót nyomott a sunyin mohás csónakbeúsztatón, hogy az addig elegánsan úszkáló hattyú hangosan felröhögve lábtempózott tova a közeli nádasba…

…vagy a Pronyó Activity, ahol fény derült arra, hogy számunkra Lujó bánál népszerűbb figurája nincsen a honi közéletnek, Pintér Dávid öltözői szokásai többek figyelmét megragadták, Valerio Vincent simán alapíthatna egy rap betétekkel spékelt teremtéstörténeti szeánszokon összegyűlő követői szektát, valamint amilyen naturalista művésziességgel Stefán Dávid képes elmutogatni a „kurtizán” illetve a „Megba#z az áram, Tibi!” feladványokat, úgy nem képes senki sem…

A Srácok becsülettel elvégezték a felkészülésre szánt feladatokat. Nyolc hét kőkemény meló, köztük tizenegy felkészülési mérkőzés. Akadt közöttük meglepően jó, bosszankodásra okot adóan gyenge, de ami a legfontosabb, mindegyik kiváló eszközként szolgált az előttünk álló megmérettetésre. Hihetetlen hosszú, fárasztó és nehéz szezon elé nézünk. Címvédőként vágunk neki az NB2-es kiírásnak, az átalakított döntő lebonyolítás adta extra motivációval kezdjünk legújabb éremküldetésünket az U20-as bajnokságban és a tavaly – általam is így aposztrofált – „minden idők legerősebb” mezőnyéhez képest még tovább nehezedő B-csoportban eltökélt vágyunk a hőn áhított rájátszásba kerülés.

Ultra maraton a javából. Türelem, szisztematikus munka, hit, pozitivitás és CSAPATSZELLEM. Az alappillérek. Fizikálisan sem lesz egyszerű a három fronton indított menetelés, ám a mentális kihívást még annál is nehezebbnek érzem. Iskola, munkahely, edzői teendők, család. Ezeknek kell megfelelnünk, hogy a mérleg mindkét serpenyője egyensúlyban maradhasson. Mindeközben új otthonunkat, a Ludovika Arénát minél zökkenőmentesebben kell belaknunk.

Szép és nemes feladatok, egytől-egyig. Úgy érzem, készen állunk! Hiszek magunkban. Kezdődhet a tánc!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

fotó: Budapesti Honvéd Sportegyesület