Tüzér-tűz 20. rész (5.évad)

Ez nem ígérkezik rövidnek. Igyekszem összerendezni a gondolataimat. Kisdobos becsületszavamra! Micsoda tíz nap volt ez, őrület! Lássuk először címszavakban:

- Tovább él NB2-es csapatunk veretlenségi szériája, miután csontropogtató küzdelmet követően vettük be a csittyfitty Újpest erődjét;

- U20-ban sem találtunk még legyőzőre, két legkomolyabb kihívónkat (MTK-Törökbálint és Nyíregyháza) kétvállra fekvetve robogunk a hibátlan alapszakasz győzelem felé;

- Kaptunk egy kijózanító pofont az immár Bódi Feri vezette kék-fehérektől NB1-ben, hogy aztán két nagyszerű győzelemmel ünnepeljük imádott istánlónkba történő visszatértünket.

Nálunk a Budapesti Honvédnál több végén égetjük a gyertyát. A Piros csoportban vitézkedő nagy csapat mellett kiemelt figyelmet fordítunk mind az U20-as mind az NB2-ben szereplő gárdáink szereplésére. Utóbbiban biztosítunk folyamatos játéklehetőséget az arra leginkább alkalmas Akadémiai növendékeinknek. Hiszünk benne, a számos masszív ellenfelet felvonultató felnőtt bajnokságban rengeteg tapasztalattal vérteződhetnek fel srácaink. Fülöp Botond edző vezetésével eddig maximálisan teljesítenek. Tizennégy meccs tizennégy siker. Legutóbb az egykori A-csoportos légiósokkal, a szezon közben kivásárolt Surmann tesókkal és szerb vezetőedzővel feszítő Újpest ellen bizonyították a fiúk rátermettségüket. Pedig - mint a meccs utáni kórházi látlelet megmutatta - elsőszámú vezérünk, Steier Roli már a harmadik percben rendkívül súlyos arccsont sérülést szenvedett egy véleményes szituációt követően. Mi sem érzékelteti jobban Roli elszántságát, mint a tény, kétpercenként cserélt zsebkendőtamponokkal az orrából folyamatosan szivárgó vér felitatására, zokszó nélkül vezette bravúros idegenbeli sikerre a csapatot.

Sajnos, őt is hozzáírhattuk a "csatában elesett honvédok" terjedelmes listájához. Törökbálinti vendégjátékunk során sem rá, sem a Máté Márk - Stefán Dávid duóra nem számíthattunk. Ettől függetlenül aznapi hozzáállásunkkal még velük is esélytelenek lettünk volna a szezon legjobb dobóteljesítményét bemutató kék-fehérek ellen. Az összes mentális mutatóban (lepattanó, eladott labda, büntető dobás) pocsék teljesítményt nyújtottunk. Nem érdemeltünk győzelmet. (Szeretnék gratulálni és további sok sikert kívánni egykori csapattársamnak és barátomnak, Bódi Ferinek a felnőtt edzői pályán!)

Nagyot fordult velünk a világ. Néhány héttel ezelőtt fejben is berendezkedtünk a hontalan életmódra. A hivatalosan hazai mérkőzésekként aposztrofált bajnoki derbijeinket Óbudán leszünk kénytelenek lejátszani, vettük tudomásul szomorúan. Bánatunkban be is húztunk négyből hármat. Erre fel borult égből csodálatos szivárványként jött a hír, hazamehetünk! Napokig hitetlenkedve ízlelgettük ezt a váratlan ajándékot. Vége az albérletesdinek, ismét az ódon istálló falai között zengik a piros-fehér torkok a "Csak a Honvéd" rigmust!

Éhgyomorra nem is kaphattunk volna veszélyesebb feladatot, a papíron utolsó helyezett, ám képességei alapján sokkal többre taksált Vásárhely képében. Vajon elizguljuk a 2018-as hazai "idénynyitót" és kötelezőnek titulált győzelmet? Megpróbáltuk. Megmondom a frankót, mikor 20-42-es állásnál kikértem utolsó időmet a második negyed közepén cifra gondolatok és érzések cikáztak tar koponyám agytekervényeiben. Igyekeztem, mint amúgy máskor is, belehelyezkedni játékosaim helyzetébe. Ha most felemelem a hangom, okoskodásba kezdek, azzal tuti nem segítek. Mi lehet a baj? Miért vagyunk képtelenek két passzt adni egymásnak eladott labda nélkül? Miért mozgunk úgy védekezésben, mint aki rettenetes rémálmot él meg ahol hiába mozdulna, mindenki sokkal gyorsabb nála? Itthon vagyunk. Saját közegünk. A semmiből. Behúztunk öt idegenbeli derbit. Most a sereghajtó ellen mindenki elvárásként tekint a győzelemre. Érthető a bénultság. Rendben van, akkor ingujjat feltűr, hangerőt felcsavar, térdet behajlít, tenyereket készít és indul a kézivezérléses "szurkoló üzemmód"! Kerül amibe kerül, de ezt a meccset nem veszítjük el...

Le a kalappal a Srácok előtt! Olyan huszonöt percet produkáltak innentől, amely során a pokol legmélyebb bugyrának feneketlen fenekéből rángatták ki saját magukat. Repesztettek egy 61:34-es etapot, teljesen elszívva a levegőt ellenfelünktől a védő oldalon. Elöl a káprázatosan játszó Kováts Robi (21 pont, 9 lepattanó, 6 kiharcolt fault, 8/11 mezőny, 5/5 büntető és 36VAL) mellett a Mucza Tomi - Pintér Dávid - Tóth Bence trió is belapátolt 42/15 pontot, 12 lepattanót, 11 gólpasszt, 6 szerzett labdát és 41VAL-t a közösbe, míg a meccset fájós bokával vállaló Máté Márk egál végjátéknál becsavarta a bedobhatatlan koporsószög triplát...

Taigetosz méretű sziklalegördülés kísérte diadalmas debütálásunkat. Ettől megkönnyebbülve és ebből erőt merítve volt két napunk felkészülni a feljutást nyíltan zászlójára tűző Nyíregyháza látogatására. Harcedzett magyar mag, gólkirály jelölt légiós, profi körülmények és edzésmunka. Amióta újra a B-csoportban szerepelnek, még nem sikerült legyőznünk őket. Mikor ha nem most? Ehhez negyven percnyi kollektív, fegyelmezett, ezer fokon égő, ám kellően bevállalós CSAPATJÁTÉK szükségeltetik, megspékelve kiemelkedő egyéni teljesítményekkel. Büszkén jelenthetem, ezeket mind képesek voltunk felsorakoztatni. 75 dobott ponton tudtuk tartani a Kék Cápákat, míg eladott labdában (9), szerzett pontban (95), sikeres triplában (13) és középtávoliban (9), mezőny (55%) valamint büntető dobószázalékban (89%) szezoncsúcsot hoztunk.

Kilenc játékosunk zárt legalább 8VAL-lal, nyolcan adtak gólpasszt, tizen dobtak kosarat és tizenegyen szedtek lepattanót! CSAPATMUNKA volt a javából, ahol Szalay Ákos parádés irányító játékkal (9/3 pont, 6 gólpassz, 5 lepattanó, 2 szerzett labda, 5/5 összes dobás és 23VAL 23 játszott perc alatt), Bea Bence kiemelkedő egyéni védekezés mellett hibátlan dobásokkal elért 7/6 ponttal és 3 gólpasszal, míg karrierje első NB1-es meccsén szereplő Martinez Ralf 10/6 egységgel hozott extrát.

A mezőny tovább sűrűsödött. Elkeseredett hajrá indult a még kiadó rájátszás helyekért. Minden idők legszínvonalasabb B-csoportos küzdelemsorozatáról beszélhetünk, ám ami a bajnokság utolsó harmadban várható izgalmak tekintetében, az még számomra is teljes mértékben kiszámíthatatlan.

Amit tudok, a kupahétvége miatt két hetünk van felkészülni a Békés elleni rangadóra, amely hasonlóan nehéznek ígérkezik. Számunkra mindig a következő kihívás a legfontosabb. Nem számolgatunk, kizárólag saját magunkkal foglalkozunk. Tisztában vagyunk vele, a hajrára fordulunk rá, ahol minden egyes mérkőzés kiemelt mondanivalóval bír a végelszámolás tekintetében.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! 

fotó: Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia