Tüzér-tűz 20.rész (2.évad)

Az opciók, melyek vezető edzőként rendelkezésedre állnak egy huszonhárom pontos, végletekig megalázó vereség után, amit a sereghajtó mér rád és indokulatlanul túlszeretett papírkutya társulatodra, széles palettán mozognak...

...Berúghatod a szakosztály vezetőd irodaajtaját, egyenszerkódat, csittyfitty Budapesti Honvédos mágnestábládat az asztalára hajítva, másik kezedben az orra előtt lobálva a Munkaköri Leírásodat, számonkérve, hogy mutassa meg, melyik passzusban szerepel ennek a "teljesítménynek" a tolerálása, illetve aszerint mekkora az ezzel járó pszichiátriai kezelés költségkerete? Miután kitomboltad magad, mondván nem erre szerződtél és öreg vagy már bohócnak, ágyeszbogyesz, ásztálávisztá közlöd vele, keressen más porondmestert a bolhacirkusz élére... (Volt gyerekszobám, erkölcsi és morális alappilléreket bennem lefektető Nagymamám, kijártam néhány oskolát, elmolyoltam párszáz könyvvel és feltétlen tisztelettel viseltetek Mészáros "Lujó" István felé, ráadásul a Sáskáknak is enniük kell. Felkértek, elvállaltam, megcsinálom.)

...Felvásárolhatod az erzsébeti Idilli Iszolda fantázianévre keresztelt szeszesitalkimérés árukészletének jelentős hányadát, majd otthonodba cipelve a raklapot, egy rögtönzött mentális kondícionálással feloldott piaundor gyakorlatot követően masszív delíriumos állapotba hörpinted önmagad, midőn napok alatt leróvod tiszteleted a méltán legendás SeLát SeHall Dömötör életműve előtt... (Nincs szükségem felületi kezelésre, tudatmódosításra, így is van elég káosz a fejemben, ráadásul a néhanapján felszisszenő sörbontás második kortyja közben szoktam ismételten konstatálni, hogy ki nem állhatom a szeszt. Tiszta fej, tiszta test, a felelősség az enyém.)

...A trauma okozta álmatlanság másnapjain, hektoliternyi kávé, ginzeng, fekete tea hathatós segítségével, Jászai Mari-díjas pókerarcodat felvéve teheted kosárlabdaedzői feladataidat, hűvös nyugalommal kielemezve az egyébként értékelhetetlent, elegánsan felülemelkedve az újabb - igaz, ezúttal arcpirítóra - sikeredett vereségen, megvilágosodott bodhisattvaként elfogadva, hogy szerethető (?!) hobbikosarasaid felé nem táplálhatsz oly elrugaszkodott elvárásokat, mint a tökutolsó legyőzése... (Minden tiszteletem a szenteké, de az én Nirvánám a gitártépéstől hangos. A csapatom, mint második családom és itt nincs helye az alakoskodásnak, kamu érzelmeknek, probléma-szőnyeg-alá-söprésnek. Magasabb léc, görbébb tükör.)

Azt mondják a jó kérdés a "hogyan?", de rettentő nehéz elűzni a "Miért?"-et:

... nincs bennünk büszkeség, amely nem tűri, hogy egy Kecskemét U23 megalázzon?

... vagyunk képtelenek erőt venni magunkon és saját sérelmeiket háttérbe szorítani a közös célért?

... csak hangzatosan üres kiáltásokban tükröződik a "MI", holott kizárólag az "ÉN" a fontos?

Kellenek a "Hogyan?"-ok:

... lehet egy évtizedekig dicsőséges, ám az utóbbi években mindössze "szintentartó" állapotban lévő csapatnál kialakítani a győztes kultúrát?

... kell elérni, hogy a játékosaid ne tűrjék a vereséget és sikerorientáltan dolgozzanak a mindennapok során?

... tudod a saját arcodra formálni a csapatodat és viszontlátni azokat az emberi, szakmai kritériumokat, amiket képviselsz?

Természetesen kételyektől sem mentes ez a fejtegetés. Kereshetsz válaszokat olyan kérdésekre, amelyek alapvetően helytelenek adott esetben. Várhatsz akaratot, ha a másik nem akarja. Égethet ezer fokon a győzelmi vágy tüze, ha másik csak "megpróbál" és/vagy "szeretne" sikeresnek lenni. Forgolódhatsz éjjeleken át álmatlanul a sikertelenségek miatt, ha a másik már az öltözőből kilépve túllépett a dolgon. Adhatsz célt, alkothatsz impozáns víziókat, ha a másik képzelőereje korlátolt és alapvetően negatív ezek elfogadásához. Akarhatsz szárnyakat adni, ha a másik nem akar repülni. Várhatod a fejlődést, az előrelépést, mikor a másik nem hajlandó beletenni az ehhez elengedhetetlen pluszt. Hozhatsz példákat, mesélhetsz hősökről, idézhetsz klasszikusokat, ha a mindennapokban a "másikat" sok "másik" veszi körül. Formálnál vezéregyéniségeket, mikor a karizma, a hiteles alap hiányzik ennek eléréséhez.

Lehet ez neked az életed, ha a másiknak ez mindössze játék...

Jön a holtversenyben listavezető Hódmezővásárhely, majd megyünk Debrecenbe. Nem mi vagyunk az esélyesek, ám ha a lefújás végén mindenki képes lesz a zuhanyzó tükrébe nézve kimondani: "Megtettem mindent, ami tőlem telt", már volt értelme átöltöznünk...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!