Tüzér-tűz 25.rész (3.évad)

Rettenetesen kacifántos (elismerem, nem titkoltan hatásvadász szándékú) alcímemben minden benne van, amit az elmúlt néhány napunkról tudni érdemes. Zsinórban öt elveszített bajnoki után fogadtuk az ismét életjeleket mutató Hódmezővásárhely csapatát. A képlet egyszerű. Ha nyerünk, fennmaradunk a vízen és küzdünk tovább a középházért, egy esetleges vereséggel azonban menthetetlenül elsüllyedtünk volna a tabella alsó harmadába.

Büszkén jelentem, a feltételes mód ezúttal is teória marad. Srácaim komoly emberi és sportolói jellemről tanubizonyságot téve, vérrel-verítékkel legyűrték dr. Elek András sokkal többre hivatott gárdáját! A már megszokott csalafintaságok (sérülés, betegség, stb) okán kísérleti jellegű ötleteket kellett élesben megoldani a fiúknak. Szalay Ákos NB1-es karrierje során először szerepelt 4-es pozícióban. Bizonyítva rátermettségét, nem csak támadásban (16/6 pontos szezoncsúcs), de védekezésben (elcsendesítette a liga egyik legjobb magasbedobóját, Vas Petit) is extrát hozott. Sinkovits Dani, akinek "elvitték a térdét" az U21-es meccsen, komoly fájdalmak közepette oldotta meg remekül elsődleges feladatát, a csupaszív, pióca védekezést, amihez három, nagyon fontos időben bepörkölt mezőnykosarat tett hozzá. Stefán Dávid ismét sziklaszilárd bástyaként állta a csongrádi rohamokat, sallangmentes játékkal hozva szezonbeli harmadik dupla-dupláját (14 pont, 10 lepattanó, 23 VAL). Máté Márk feltalálta magát a mezőnyben (6 kiharcolt fault, 5 lepattanó, 3 gólpassz, 2 szerzett labda, blokk) élő példaként szolgálva azzal kapcsolatban, hogy még egy alapvetően dobó beállítottságú spílernél sincs világvége, ha a megszokott vállalások nem ülnek. És a Kölyök. A "Kisgyerek", ahogy a rutinos(abb)ak szólítják: Kerpel-Frónius Gáspár. Nem egészen 24 órával korábban győzelemre és az aktuális junior táblázat élére vezette csapatát, hogy - aztán negyvenhét másodperc híján - végigjátssza 2016 eddigi legfontosabb Budapesti Honvéd NB1-es mérkőzését. Írhatnék szuperlatívuszokat ezzel/vele kapcsolatban, de jól tudom, lesz még ilyen előadásban részünk, és nem árt, ha akadnak még jelzők a tarsolyban. Maradjunk a hideg számoknál...

24/6 pont, 8/12 mezőny (2/4 tripla), 6/6 büntető, 7 gólpassz, 6 lepattanó, 5 kiharcolt fault, 2 blokk és mindösszesen egy eladott labda. 39 VAL és +8-as csapatteljesítmény mutató.

Hősies győzelem volt. És ebben (ezúttal tényleg...) semmi túlzás sincs. Amilyen mentális, fizikai állapotban vagyunk, egy ilyenfajta ki-ki meccset, ennyire koncentráltan, higgadtan (khmm, Stefi és a játékvezetők), maximális taktikai fegyelemmel behúzni, óriási dolog.

Várható volt, a teljesen lemerített akkumlátorokat képtelenség lesz megfelelően feltölteni három nappal későbbre, amikor a Budafokhoz látogattunk. Kiss Ádám még mindig sérült, Teremy Zsombi az iskolapadban, Ákos kezdődő torokgyulladással, Sinki pedig úgy mozog a bemelegítésnél, hogy a Terminátor 123 válogatásán simán ráosztották volna a Nagyon Rosszban Sántikáló Fogorvos T3000-es prototípus szerepét. Ezt az abszurd idillt színesítette Márkó, aki jó csapatkapitányhoz méltón odafigyel a társaira. Ha már szegény Ádit lumbágója a lelátóra kényszeríti, ne csak lélekben lehessen velünk a csatatéren. Ezért a saját cipőjét otthonhagyta (kilencedik hónapban lévő várandós feleségére, Beára hárítva a felelősséget), hogy lábán hordhassa kedvenc pilisvörösvári centerünk egy darabját...

Az elnyűtt lábbelin semmi sem múlt, "CSK" 8/16-os mezőnymutatóval dobott 19/9 egységet. Másik veteránunk, Stefi (22 pont, 15/23 összes dobás, 11 lepattanó, 7 kiharcolt fault, 31 VAL) is kiadott magából mindent, de a rendkívül motivált és több lábon álló Károly Máté brigád teljesen megérdemelten győzedelmeskedett. Hétpontos félidei hátrányból fordulva, óriási védekezés-intenzitásbeli javulással képesek voltunk átvenni a vezetést, ám elöl egész egyszerűen nem volt már tartalék a tankban. A meccs legüdvözítőbb pillanata az élete első NB1-es összecsapásán pályára lépő Ramon Valerio Bonilla debütálása volt.

Jön a Húsvét, bogyózik a nyúl, bűzlik a pacsuli, csúszik a sonka. Nyalogatjuk a sebeket, felkeressük a legjobb kuruzslókat, hogy az utolsó fordulóban visszavágjunk a MAFC-nak. Van törlesztendőnk, ráadásul ismét győzelmi kényszer nehezedik majd ránk. Diadalmaskodnunk kell a középházért. Egyszer már kihúztuk a fejünket a guillotine alól. Megtesszük újra!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Foto - Gémesi Balázs