Tüzér-tűz 25.rész (5.évad)

Megmondom őszintén, már a bevezető részben komoly ellentmondásokkal kell szembenéznem. Egyrészt csodálattal adózom azon kollégák irányában, akik képesek teljes átéléssel megvezetni a csillogó szemű közvéleményt a csapatuk ereje és céljai kapcsán. Másrészt megvetem azokat az edzőket, akik ahelyett, hogy tövig nyomva a gázpedált hoznák ki a lehető legtöbbet a rendelkezésükre álló anyagból, folyamatos számolgatással, mellébeszéléssel, szinte mesterségesen fogják vissza azt.

Megpróbálkoztam ezzel a taktikával magam is. A "lebegtetéssel". Rébuszokban, feltételes módban okoskodva pozícionáltam be a csapatot jelentősen lejjebb kalibrálva, mint amire képes lehet. Képtelen voltam erre hosszú távon. Hogyan tudják ezt szezonokon keresztül eladni? Borzasztó. Hiszen sportemberként nem lehet más célod, mint a győzelem, nem?! Tüzön-vízen át, mindig és mindenhol. Legfeljebb nem sikerül és belehalsz, de másnap új fejezet íródik, és az élet megy tovább. Különben is, fejlődni kizárólag úgy lehet, ha a lécet feljebb rakod. Nyilván nem irreálisan magasra, de mégis többet kitűzve a közösség elé, mint amit normál esetben elvárna magától, vagy amire a közvélemény képesnek tartja.

Az idei szezonnak úgy indultunk neki, hogy a biztos bent maradást tűztük piros-fehér harci lobogónkra. Újjástrukturált NB1/B bajnokság, a legjobb 14 csapattal. Rendkívül erős riválisok, válogatott játékosok, dörzsölt rutinrókák, minőségi légiósok. Úgy voltunk vele, ha tisztességes évadot produkálva megváltjuk jegyünket a 2018/2019-es Piros csoportos küzdelmekre, miközben csapatunk fejlődést mutat, és Akadémiánk ifjoncait megfelelő ütemben tudjuk beépíteni, elértük a célunkat. Erre fel - derült égből villámcsapásként - kiderült, előreláthatólag az egész szezont hazai pálya nélkül kell lehoznunk. Ezt a sokkot a nyitó fordulókban képtelenek voltunk kiheverni. Hétből hét zakó, minden tekintetben minimum aggasztó kilátások. Aztán a Srácok elképesztő akaratról tanubizonyságot téve fektették kétvállra a MEAFC-ot. Ez pedig mindent megváltoztatott. Elkezdtünk hinni. A munkában, a közösség erejében, magunkban. Bevettük Zombát, a Bonyhád ideiglenes csarnokát.

Közben váratlan helyről érkezett segítség. Az Óbudai Kaszások nyújtott az idő távlatából még inkább felbecsülhetetlen értékkel bíró mentőövet, befogadva bennünket fekete-sárga csarnokukba. (Ezért nem lehetünk elég hálásak. Még egyszer nagy köszönet, Feri bácsi!) És elkezdtünk nyerni. Egyet. Még egyet. Aztán még egyet. Egyetlen hónap leforgása alatt elkerültünk előbb az utolsó helyről, majd a közvetlen kiesési zónából. A hollywoodi sportfilm forgatókönyv tovább íródott. Hazaköltözhettünk. A semmiből jött a hír. Újra imádott istállónkban fogadhattuk ellenfeleinket! Ekkortájt már egyben voltunk, mint Croodék a tojásmentő-akciónál, és egymás után kerültek derékövünkre a skalpok.

Legutóbbi fordulóban a Drahos Gábor vezette Miskolc látogatott hozzánk. Öldöklő összecsapás volt. Negyven percnyi adok-kapok. Egyik fél sem tudott komolyabb előnyt kiépíteni, drámai végjátékban dőlt el a derbi a javunkra. Nem játszottunk jól, elmaradtak a szemet gyönyörködtető megmozdulások (habár a kiosztott öt sapkánk közül néhány kifejezetten mutatósra sikeredett...), viszont rendkívül egységes munkát végeztünk a pálya mindkét oldalán. Hét játékosunk zárt kétszámjegyű VAL mutatóval. Közülük is kiemelkedett a karrierje legjobb meccsét játszó Szalay Ákos - Bea Bence duó.

(Ezúton is szeretnék mielőbbi felépülést kívánni a súlyos sérülést szenvedő Homoki Donátnak!)

Itt vagyunk. Két fordulóval az alapszakasz lefújása előtt esélyünk van megcsípni egyet a felsőházi rájátszó helyek közül. Őrület. A Srácok a semmiből vívták ki maguknak a csoda lehetőségét. Barokkos túlzás lenne? Lehet. Talán. De most tökőszintén. Ki a fene gondolta volna, hogy a sokszor lesajnált Honvéd ilyen lehetőség kapujába brusztolja magát?! Na, és akkor mi legyen? Örvendezzek a szezon előtt meghatározott cél elérésén, elégedetten sütkérezve a terven felüli eredmény okozta dicsfényben? Vagy. Minden energiámat mozgósítva tudatosítsam a fiúkban, hogy az élet - és a játékoskarrier nem különben - lehetőségek áradata? A kérdés: "Hajlandó vagy mindent mozgósítani ezek megragadása érdekében, hogy később ne bánhasd meg azok elszalasztását?"

Úgy gondolom, akik állandó olvasói a Tüzér-tűznek, tudják a választ. Nem kenyerem a "mi lett volna ha..." elmélkedés. Feltűrjük a zubbonyujjakat, még jobban összezárunk, és pénteken nekiugrunk a félelmetes formában lévő Vasasnak!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!