Tüzér-tűz 26.rész (3.évad)

Péntek délután, Honvéd terem, húsz perccel edzés előtt. Kellemeset a hasznossal megfontolásból a junior edzés közben végzem el szokásos fegyencedzés gyakorlatsoromat. Pihenésképp Euroliga mérkőzés követés, esetleg twitter böngészés a telefonomon. Hoppá, egy viber üzenet a Budapesti Honvéd csoportunkban. Márkó. "Ma nem tudok edzésre jönni." Hmmm. Valami komoly lehet, derék csapatkapitányomnak volt gyerekszobája, ha esetleg kimarad, azt jóval korábban közli velünk. Viszont felesége áldott állapotban, túl a harmincnyolcadik héten, és ilyenkor bármi megtörténhet. Csak találgathatok, mert nálunk iratlan szabály az edzések szentsége, így magyarázatot nem várok. Valami halaszthatatlan, életbevágó teendő lehet az oka egy-egy foglalkozás elmulasztásának. Ez az én alap beállítottságom, és ezt várom a Srácaimtól is. Szóval, Fassbender-dublőröm nem lesz ma. Nagy kár, két nap múlva alapszakasz zárás a MAFC ellen, lenne mit gyakorolni.

Ez van, csináljuk meg a húzódzkodás-guggolás kombót, fél szemmel figyelve a másnapi döntő ütközetre hangoló U18-asokat (ezúton is szeretnék nekik gratulálni a felsőházi rájátszás első helyéhez!). Huhh, kemény volt, szétrobbannak öreg combjaim, jól esik a pihegés. Nocsak. Újabb üzenet. Még egy. Nem is egy. Kettő. Három. Hat! Mi a fene?! Nem hiszek a saját szememnek. Mint egy átkozott rémálomban! Utolsó előtti mozgás az örökrangadóra készülve, kell a győzelem több indokból, erre talán leszünk négyen-öten?! Szétvet a düh. Az utolsó sorozat kézenállásban nyomásnál új egyéni csúcsot hozok a megnövekedett adrenalinszint miatt. Képtelen vagyok türtőztetni magam. Lelki terrorba csomagolt, utalásokkal, fenyegetésekkel átitatott választ fogalmazok meg a tróger, nemtörődöm, lusta, mihaszna bandának. Küldés. Mehet. Rohadjon meg mind, egytől egyig!!!

Felbőszült dúvadként közelítek Simon Nándi felé, aki értetlenül kérdezi, mi baj? Tombolva panaszkodok, s dugom orra alá - bizonyítékként - a telefont, mikor csibészes félmosoly jelenik meg arcán. Mi a franc folyik itt, kérdem a bekattanás szélén táncolva önmagamtól. Tényleg álmodom vagy belecsöppentem egy Twin Peaks vagy X-akták részbe? Hát már a saját kollégám sem képes legalább megértően bólogatni az amatőr sport árnyoldalairól megfogalmazott tirádámat hallgatva?

" - Te, nem lehet, hogy április elsejei tréfa áldozata lettél?" - kérdezi immár teli szájjal vigyorogva Nándi. Megfordulok és látom, ahogy a beugratást nagyon komolyan megkajáló edzőjük bambán értetlen fejébe csupán a meglévő tisztelet okán nem nyerítve beleröhögő "lemondósok" szépen sorban szivárognak be az öltözőből. Bevillan Sáskáim egyik kedvenc meséjének klasszikus jelenete, amikor egy Jerry-féle felültetést követően a naív Tom feje egy bárgyú szamárévá alakul át. I-ÁÁ, Artúr, I-ÁÁ...

Ilyen felvezetés után, emelkedett hangulatban, kizárt dolog, hogy veszítsünk. Januárban zsigerileg fájdalmas vereséget szenvedtünk a műegyetemistáktól az odavágón. Közös három évadunk legjobb alapszakasz helyezésével (10 győzelem - 12 vereség, 6.hely) zárhatunk. Nyakunkon a rájátszás, amit a számunkra nagyon értékes "Középház Bajnoka" képzeletbeli titulus megvédésének reményében kezdünk meg. Három fontos érv a győzelem mellett. Ennek megfelelő elánnal és koncentrációval lépünk parkettára. A lényegi kérdések a 19 ponttal megnyert első negyed után eldőlnek. Az idei legjobb mérkőzését játszó Sinkovits Dani (5 pont, 7 kiharcolt, 5 szerzett, 4 gólpassz, 15 VAL) és a játékidejét alaposan kihasználó Szollár Gergő (10/6 pont, 6/8 összes dobás, 5 lepattanó, 4-4 gólpassz és kiharcolt fault, 20 VAL, 13 játszott perc) vezetésével, a felejthető harmadik negyedet leszámítva domináns játékot mutattunk be. A két veterán, Máté Márk és Stefán Dávid (36 pont, 16/24 mezőny, 11 lepattanó, 5 gólpassz és 41  VAL) ismét hozzák a tőlük elvártat, a közel négy hónapos sérülés után visszatérő Fekete Józsi (5 pont, 5 pattanó, 3/5 összes dobás, 9 VAL, 13 játszott perc) és a hosszú idő után újra produktív Sebők Bence (6 pont, 5/7 összes dobás, 9 VAL, 7 játszott perc) teljesítménye pedig bizakodásra ad okot.

Most két hét felkészülés következik, immár a napi munkába aktív résztvevőként beszálló maródiakkal kiegészülve, hogy a lehető legfelkészültebben utazhassunk Győrbe, a kiváló erőkből álló és az utóbbi hónapokban csapattá kovácsolódott Csaplár-Nagy Ervinékhez.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Foto - Gémesi Balázs