Tüzér-tűz 27.rész (2.évad)

A kosárlabdában eltöltött huszonnyolc évem alatt számtalan emléket elraktároztam. Jót is, rosszat is. Kellemeset, kellemetlent. Sokat a tanulságosak közül és néhány különleges apropóval bírót. Játékosként, edzőként, szakkommentátorként egyaránt. Van, amelyik ezért, van, amelyik azért ugrik be, ha nosztalgiázni akad kedvem. Azonban, ha szigorúan a 10 legjelentősebbet kell felsorolnom, az alábbiakat mondanám:

- 1992. július, Sopron, Kadet Eb-selejtező, Magyarország - Észtország 74-62 (Amiről kicsi gyerekkorom óta álmodoztam valósággá vált. Miattam, miattunk játszották a magyar himnuszt. Magyar válogatott lettem! Annyira fanatikusan készültem célom valóra váltására, hogy képes voltam - az egyetlen komoly sportolójának ambícióival szemben totálisan rugalmatlan gimnáziumomban - pótvizsgára tanulás helyett napi háromszor edzeni. Szüleim megértése nélkül ez nem sikerülhetett volna. Ezúton is köszönet nekik érte...)

- 1994. május, Hódmezővásárhely, Országos Ifjúsági Kupa, Döntő. Tungsram SC. - Szolnok 52-50 (Életem első aranya, az egy évvel korábban, hazai pályán egy ponttal elbukott kadet finálé után. A brutálisan erős, Mérész Csaba - Boldizsár Fecó - Bódi Feri - Ferenczi Tomi quartettel fémjelzett piros-feketék ellen, mostani szakosztály-vezetőm, Mészáros "Lujó" István vezetésével győzedelmeskedtünk. A küzdelemről elég annyi, az utolsó nyolc és fél percben nem született mezőnykosár...)

- 1997. október, Szolnok, Magyar Férfi NB1/A, első forduló. Szolnok - Százhalombattai KK. 80-58 ("A"-csoportos debülálásom a friss NB1/B bajnok Batta csapatkapitányaként, az Antonio Alexe, Stojan Ivkovics fémjelezte tisza-partiak ellen 2500 szurkoló előtt. 35/18-as mutatóval zártam, így nem túlzás kijelenteni, irreálisan feldobott a premier...)

- 2002. február, Dombóvár, Magyar Férfi NB1/A, alapszakasz utolsó forduló. DVMSE - MAFC 96 - 84 (Ez a meccs döntött a felsőházi rájátszásról. Extra motivációt jelentett, hogy a fővárosiak az A-csoportba feljutás után, amiben csk-ként aktív szerepet vállaltam, mással képzelték el a jövőt, így a méltán legendás Bálind "Jampi" József megkeresésére igazoltam a Tolna megyei kisvárosba. Karrierem egyik legjobb meccsével (22/6 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 34 VAL) vezettem győzelemre a Vasutasokat. Édes bosszú...)

- 2005. január, Debrecen, ULEB Kupa, A-csoport, 9. forduló. Debreceni Vadkakasok - Spirou Charleroi 70 - 91 (Rettenetesen muzsikáltak légiós sztárjaink, így Robert "50 felett is 120-szal szériázok" Reid mester kínjában már engem is becserélt. Összeálltak a csillagok, Roel Moors, a belga válogatott irányítója megkönnyebbült, hogy Patrick Lee helyett én futkározom. 20 perc alatt 6/7 összdobás, 6 gólpassz, 4 lepattanó és 22 VAL. Még pezsgőt is kaptam a SportTV stábjától...

- 2010. május, Jászberény, Magyar Férfi NB1/B, rájátszás utolsó hazai mérkőzés. JKSE - Veszprém 108-89 (Kereken tíz esztendővel a Jászfőváros kosárlabda egyesületének megalakulása után korona került a klub virtuális kobakjára. 29-1-es mérleggel meneteltünk végig a teljes mezőnyön, kiérdemelve az A-csoportos tagságot. Felejthetetlen pillanat! Játékoskarrierem utolsó hivatalos, profiként letudott mérkőzése, diadalittas jász szurkolók a lelátón, kezemben a bajnoki serleg, vállamon kék-fehér zászló. A csúcson kell kiszállni...)

- 2012. április 21., Miskolc, Női NB1/A, rájátszás a 9.helyért, harmadik mérkőzés. Diósgyőr - BSE  58 - 65 (Újonc vezetőedzőként kerültem a női rekordbajnokhoz. A szezon elején egy lyukas garast sem adtak volna a bennmaradásunkért, de a lányok szenzációs csapatmunkáról tanubizonyságot téve, előbb a három légióst foglalkoztató Ceglédet, majd a szintén multinacionális Diósgyőrt is pályahátrányból győzték le. Van abban valami lúdbőröztető, mikor ezerkétszáz miskolci vastapssal jutalmazza a pesti lányok teljesítményét...)

- 2012. május 13., Budapest, DIGI SPORT stúdió. Euroliga F4, döntő. Olympiakosz Pireus - CSKA Moscow 66 - 64 (Az eurómilliókból összerakott kirakatcsapat és a Final Four előtt egy kézlegyintéssel gárda. Az "országos 1-es" minősítésnek maradéktalanul megfelelve az oroszok 53-34-re vezetnek néhány perccel a harmadik negyed vége előtt. Ekkor a "Csodálatos Galambász", Dusan Ivkovics professzor húz egy merészet, csatasorba küldve görög sihederjeit. A Papanikolaou, Mantzaris, Sloukas trió 14-0-ás rohamot vezényelve visszahozza az elveszett reményeket, hogy aztán az örökkévalóságnak megkomponált Spannoulis-Printezis összjáték után minden idők legkatartikusabb döntőjévé válhasson az isztambuli este. Amit abban a negyedik negyedben összehujjogtunk Rádonyi Kristóf kollégámmal/barátommal...)

- 2014. augusztus 27., Szolnok, Férfi Európa bajnoki selejtező, E-csoport, 6. forduló. Magyarország - Csehország 83 - 68 (Lehetetlennek tűnő küldetés, tizenhét ponttal legyőzni a Barca-menő Satoransky-val hasító cseheket. Telt ház, 48 Celsius árnyékban, ezerfokon égő mieink. Senki sem bírja ülve az izgalmakat, Kristóffal verejtéktől csöpögő pólóval válunk tárgyilagos (ugyan már Artúr, magyar válogatott meccsen?!) kommentátorból, büszke, szittya szurkolóvá. Együtt üvöltünk, rázzuk az öklünk a tömeggel. Vojáék extázisban, a csehek slamasztikában. A világraszóló bravúr - főképp - a kiterjedtebb vendég sportdiplomácia miatt egyetlen kosár híján elmarad,  ám azon a délutánon felemelő érzés volt magyarnak lenni...)

Kilenc megvan, egyetlen hely kiadó. A legfrissebb és egyben az egyik legfelemelőbb...

U21-es csapatunk a szezon során nem sok jelét adta rátermettségének. Külön edzésidejük nem lévén, mindannyian az NB1-es csapattal készülnek, kiegészülve hat felnőtt spíleremmel. Javarészük komoly feladattal és játékperccel húzza a B-csoportos szekeret, majd az általában utána következő korosztályos derbin ősz hajszálakkal ajándékozzák meg Lujót, aki a meccselésért felelős. Nem egy éjféli telefonbeszélgetésre emlékszem, mikor szakosztály vezetőm a: tanácstalanul; b: dühösen; c: ezek együtt hatványozottan hangulatban ecsetelte aznapi mérkőzés tapasztalatait. Volt néhány derbi, amire felpörögtünk, ám a legfőbb rivális Debrecen ellen mindkét meccsünket simán elbuktuk. Olyan hangulatban teltek azok a mérkőzések, mint általában a B-sek is. Pattanásig feszült idegek csapaton belül, az első kényes, hullámvölggyel járó periódus után lanyhuló figyelem, ellenben ezzel egyenes arányban indokulatlanul emelkedő hiszti-szint. Fegyelemezetlen vállalások, már kiscsoportos bölcsiseknél is ciki duzzogás, egymásra mutogatás és a felelősség másra hárítása (ellenfél csapkodása, játékvezetőkkel perlekedés, stb.). Az alapszakasz lezárultával a második helyen zártunk. A nyolcas döntő lebonyolítása, három nap, három meccs, ha az elsőt hozod négyben vagy. Apró bibi, az A-csoport győztes Fehérvár testén át vezetett az út...

Barokkos túlzással átitatott hatásvadász frázis lenne azt írnom, valami ilyesmire számítottunk a srácoktól. Ugyan már! Persze, a lehetőség a kezdetektől fogva benne volt a fiúkban, mindössze az ennek nem tudomásulvételéről és nem kihasználására történő kollektív eltökéltségükről igyekeztek meggyőzni minket. Erre fel, az Oláh Gábor utcai csarnok közönsége valóságos csodát élhetett át. A Honvéd szimpatizánsok feltétlenül. Metamorfózis, piros-fehér módra. Fegyelem, figyelem, alázat, csapatmunka és 12 együtt dobbanó szív! Fittyet hányva a szakértők jóslatára, borítva a papírformát, előbb a Kovács Ádámmal felturbózott Albát (71-64), majd a hozzánk hasonlóan lelkes Nyíregyházát (63-61) búcsúztattuk. Egyedüli B-csoportosként jutottunk a négybe, a fináléban Szombathely büszkesége várt ránk...

- 2015. április 12., Debrecen, Morgen Ferdinánd Emlékbajnokság U21-es fiú döntő. Falco KC - Budapesti Honvéd SE 69 - 67 (Ezekért az élményekért érdemes edzőnek állni. Ekkor érzed, megéri edzést tartani. Papolni csapatról, egységről, hozzáállásról. Álmatlanul forgolódni esténként hogyanokat keresve, miérteken rágódva. Amikor a szemed előtt válik férfi a fiúból. Csapat a bandából.

Nincs döntő hangulat. Mikor vibrál a feszültség. A közönség a különbség nagyságáról vitázik. 20? 30? Ha kipukkad a Honvéd-lufi, akkor 40. Mert ahhoz kérdés sem fér, a Nagy Falco győz. Pont. Első két ellenfelüket 79 egységnyi különbséggel szaggatták ízekre. A keret megegyezik a B-csoport nyugati szekciójában vitézkedőjével. Ehhez jön még a torna MVP centere, Bognár Kristóf. Erejük legbeszédesebb adaléka két otthon hagyott sztárjuk. Nélkülük is menni fog. Megy is, mint a karikacsapás. Olajozott gépezet ellentmondást nem tűrően. Még negyven perc csillogás és jöhet a tervezett ünneplés...

... A fene ebbe a nyomorult Honvédba! Ezeknek senki sem szólt, hogy elég volt a brusztolásból? Örüljenek az ezüstnek. Itt sem kellene lenniük! Erre fel csak jönnek és jönnek, mint a vadállatok. A Teremyvel mi van? Soha nem láttuk még így játszani. Átkozott zónájuk! Nem is olyan jó, egy csomó üreset dobhatunk. Atyaég! Marcit hogy betakarta ez a Sebők. Valami van a gyűrűvel. Edzésen ezek bemennek...

A nézők kényelmetlenül fészkelődnek. Nyoma sincs gálának. Elkeseredett bajonettharc folyik minden egyes négyzetcentiméterért. Az aranyat akarjuk. Ők nem adják. A félidő egál, minden nyílt. Az öltözőben leírhatatlan hangulat. Huszonnégy szem mered ránk, ahogy magyarázunk. Tűz. Verejték. Csökönyös, közös akarat. Húsz perc háború!

... Átbeszéltük, rendeztük a sorokat. Na ugye, megy ez. Beesett három trojka, kilenc ide, időt kérnek. Innen sima. Ilyenkor szoktak megtörni. Mindenki. Még jönnek. Furcsa, de nyugodtnak tűnnek. Ez a Stefán, mint egy gránitbástya és meg kell hagyni, a Rob sem csügged. Mi a franc?! Már megint itt vannak a nyakunkon. Szalay?! Eddig semmit nem csinált. Valaki állítsa már meg...

Megfogadtam, ülve maradok. Hideg fej, majd Lujó pattog. Képtelenség. A srácok ereje magával ragad. "A kispad együtt él a játékkal" - szól a frázis. Nem. A kispad eggyé válik a játékkal. Utolsó öt perc, két végletekig kifacsart csapat. A semlegesek nem hisznek a szemüknek. Bármi lehet.

...  Ez nem igaz! Ennyi büntetőt kihagyni?! Háromszor annyit dobhatunk, erre tizenkettő kuka! Mindegy, valahogy húzzuk be. Mit kapunk az arcunkba, ha netán..esetleg..na, ne erre még gondolni sem. Huuu, ez kellett, kifújták a Szollárt. És még dobhatunk is, király. Sinki tuti nem százas, fejjel ugrik a parkettába. Három ide, tíz másodperc. Ne hagyjuk a Harist triplát dobni!! Ilyen nincs, hogy lehetünk ekkora...! Jól van, csak nyugi. Síp. Neki is öt, leül. Mi jövünk. Dobd be, Milán! Miláááán!!!

Kikaptunk. Vége. Könnyek, megszakadt szívek. A szombathelyi srácok egymás hegyén-hátán. Kirobbanó érzések, felszabadult boldogság.

(És lám, van, aki még ilyenkor is képes megőrizni a higgadtságát. Micsoda profizmus. Mögötte a lelátó sárga-fekete érzelmű szurkolói, előtte imádott fiai, örömtáncot járva. A Mester mégis képes függetleníteni magát az eufóriától. Kimért lépésekkel közelít a hétvége alatt felgyűlt minden indulatát a legközelebbi bírón, orditozással levezető Szalay Ákos felé és a technikai hiba egyezményes jelét formálja kezével. Azt a betyárját! Mekkora önkontroll szükségeltetik ehhez a hidegvérhez? A szabályok maximális betartatásához? Mert a szabály, az szabály! Nyilvánvaló, szíve szerint szaladna játékosaihoz, gratulálva osztozva eufóriájukban, ehelyett a figyelmét kizárólag az örjöngő Honvéd játékos köti le. Bizonyára, mint rutinos, válogatottak garmadát irányító, hatalmas szakmai tekintéllyel rendelkező edzőnek, megfordul a fejében, hogy Ákost átölelve, gratulálva saját és csapata hősiesen váratlan teljesítményéhez elhúzza a játékvezetőtől, de nehéz döntést hozva marad a paragrafusoknál. Technikai fault. Büntető dobás és oldalbedobás. Ja, igen, a meccsnek vége, nyertünk. Sebaj, a fiúkat lecsillapítjuk, leküldjük a pályáról és ledobjuk...)

Le a kalappal a Falco játékosok előtt! Képesek voltak felvenni az eléjük dobott kesztyűt. Érvényesíteni a papírformát. Az összepacsizásnál sokan súgják az enyémek fülébe: "Megérdemeltétek volna..." Valódi sportemberek. Respekt.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!