Tüzér-tűz 27.rész (3.évad)

A legfontosabb hír csapatunk házatájáról, hogy megszületett Máté Benedek, csapatkapitányunk Márk és felesége Bea gyermeke! Ezúton is szeretnék egészségben, szeretetben, boldogságban és lelki békében eltöltött hosszú életet kívánni a Honvéd-család legifjabb tagjának. 

Érthető módon Márkó gondolatait és idejét ezekben a napokban szerettei kötötték le, így nélküle készültünk a középház rájátszására. Azaz, a "készültünk" barokkos túlzás ezesetben. A sorsolás szeszélye okán nem kevesebb mint 3 darab NB2-es rangadón kellett pályára lépnünk hat nap alatt. Mivel a játékoskeretünkben mindössze hat olyan spíler van, aki nem szerepel ezeken a meccseken, így maximum kiscsoportos foglalkozásokkal mulathattuk az időt. Emellett volt MEFOB derbi a TF-es szekciónak a négyes döntőbe jutásért. A maradék két esténkben pedig a Honvéd-történeti lehetőség előtt álló junior csapat rendelkezésére bocsájtottuk erőforrásáinkat. Simon Nándor kollégám ifjoncai első helyről vághatnak bele az U18 végső küzdelmeibe, ráadásul mi nyertük el a rendezés jogát. Emberemlékezet óta nem volt aranyesélyes csapatunk, így teljesen érthető, ha most róluk szólnak a hétköznapok. Vezérük, Kerpel-Frónius Gáspár "kimenőt kapott" tőlem a felnőtt szerepvállalás alól, hogy csak a döntőre és a saját korosztályos csapatára kelljen fókuszálnia.

Rajtunk nem múlhat a junior arany, annyi bizonyos! Hajrá Srácok, előre is!

Szóval, NB1/B, rájátszás, első párosítás, irány Győr! Emlékeim, a meccsfelvételek és a statisztikák alapján megállapítható, Gombás Gáborék rendkívül rutinos, magas szerkezetű, szűk rotációval bíró gárda. Türelmes, az ellenfél hibáiból élő támadás elöl, okos, fault- és energiatakarékos védekezés hátul. Nyilvánvaló, tapasztalati előnyünk ellenük sem lehet, éppen ezért szerettünk volna a sebesség-agresszivítás-csapatmunka trióra építeni. Az izgalmak már az indulás előtt garantáltak voltak. Mészáros "Lujó" István, aki Gandhi eltitkolt leszármazottja lehet, egyesületünk többi szakosztályának rendelkezésére bocsájtotta a saját kibuszainkat. Járműtlenül nehéz a vidéki túra, pláne egy siheder csapatnál, ahol nem hogy saját verda, de még jogsi is alig. Lujó, meg én alap, ám kinek van útrafogható autója és/vagy érvényes vezetői engedélye? A totális kétségbeesés és vonatmenetrend böngészést megelőző utolsó utáni pillanatban Stefi sietett segítségünkre. Hurrá, lejutunk!

Korai volt a megkönnyebbülés. Való igaz, Lujóval teljesítettük a célt. Időben a megadott helyre. Ellenben Egri Medvénk autópálya helyett a fapados úton tekergett, miután Biatorbágy magasságában beléhasított a felismerés, kocsija matricátlan. Na most, az mínusz négy játékos. Márkó, Gazsi, Józsi (leckeírás, szombaton is...) és Geri (eltiltás) nélkül eleve csak tizenegyen, akik közül Sinki mezítláb (illetve Ákos zsírúj, három-és-fél számmal nagyobb kosárcsukájában, amely nem elég, hogy romantikus csónakázásra lenne inkább alkalmas derék doktoranduszomnak, még egyik felében cipőfűző nélküli is...) mivel a Stefivel utazó Répási Ricsi hozza a surranóját a Honvéd öltözőből.

Az előjelek nem túl bíztatóak. Pedig edzői karrierem egyik legfrappánsabb beszédét rakosgattam össze. A héten visszavonuló Kobe Bryantről és legendás munkamoráljáról, valamint a Hanga Ádi által - azóta az Euroliga Final Fourjába - repített, csodálatra méltó csapatkohézióval rendelkező Laboral Kutxáról. Ez akkor kuka. Helyette gyönyörködöm kispályás foci létszámú bandám melegítésében, amelyet megspékel Sinki kölcsöncipőből kilépése bal ziccer közben. Nagy örömünkre a sporik által befújt "3 perc" jelzésnél befutnak Dávidék...

Az összecsapás macska-egér harcot hoz. És nem Tom és Jerry-félét, ahol a rágcsáló folyamatosan elkeni az imádnivalóan bamba kandúr arcát. Nem. Ez nem Disney, azaz Hanna és Barbara mese. Ez a valóság. Látszik, a Csaplár-Nagy/Patonay páros alaposan felkészült belőlünk. Kizökkentenek a komfortzónánkból és vércseként csapnak le minden dekoncentráltágunkból adódó hibánkra. Nem elég a hazaiak extra triplázása (14 hármas, 42%-kal), amit kihagynak, azt visszaszedik, nem kevesebb mint 22 második esélyből szerzett pontot rakva hozzá a közöshöz. Ez túl sok. Pocsékul dobunk mezőnyből, elajándékozunk 17 labdát, míg a szórványosan begyűjtött védőlepattanókból lassan, körülményesen és eredménytelenül indítunk (2 pont lerohanásból). Komolyan mondom, kész csoda, hogy csak 21 pontos verést kapunk. Ez jórészt Haris Robi (27/15 pont, 11/15 mezőny, 6 lepattanó, 3 gólpassz, 2 szerzett labda, 32 VAL) érdeme, aki úgy játszik, ahogyan képességei alapján majd minden alkalommal kellene...

Mondanám a frázist, miszerint most van egy teljes hetünk felkészülni a visszavágóra, de nem tehetem. Hétfőn és szerdán edzhetünk együtt, kedden NB2, csütörtöktől már junior-láz a Dózsa György úton. Csak reménykedhetek benne, a szombati visszavágón megfelelünk a "minőségi betétprogram" besorolásnak. Becsületből nekik ugrunk, vesztenivaló nélkül. Lesz, ami lesz!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Foto - Gémesi Balázs