Tüzér-tűz 28.rész (2.évad)

Mint a régi, daliás időkben: Budapesti Honvéd - Oroszlány, fergeteges hangulattal!

A 80-as évek vége felé tudtak Fateromék a "tizenegy hónapig vártam rád" libafos zöld Wartburg, a kemény schillingekért beszerzett Gorenje fagyasztóláda mellett a videómagnó - színes televízió kombóhoz  hozzájutni. Amikor nem az Indul a bakterház (örök klasszikusnak, tisztelegj!)  legendás képkockáin röhögtem, sportközvetítésekkel tápláltam szürkeállományomat. Mindenevőként nem válogattam. Amiben labda volt, azt kötelezően és áhitattal, amiben meg nem, azt sportfanatikusként, érdeklődve habzsoltam. Ekkor már egyesületi szinten pattogtattam az azóta megboldogult Ganz-Mávag csapatában, ezért a kosárlabda kiemelt szerepet kapott. Élénken él bennem az 1989-es Csepel-Oroszlány bajnoki döntő. Karzatról belógó drukkerek, forrónadrág, NDK-s soft-pornós bajusz plusz Bundásliga séró a'la Rudi Völler és körömrágós izgalom. Irányítóban Székely Cinó kontra Szczubial, a palánk alatt Jiri Skala vs. Weglorz...

Megmondom a frankót, irigylem az oroszlányi játékosokat. Hétről hétre "hazai" pályán játszani, eszméletlen lelkesítő lehet. Már az "A"-csoportban is nagy szó, ha több száz fanatikus kíséri el a kedvenceket idegenbe, na de itt, a sokak által lesajnált B-ben! Számokban -is- gyenge vagyok, ám cirka 400-450, jórészt elegáns OSE Lions pólóban tomboló vendég drukker rúgta ki majdnem a Dózsa György út ódon falait. Emberemlékezet óta nem tapasztalt atmoszféra, ahol a mi kemény magunk sem maradt adós a decibellel. Jókerék, bár kisebb létszámban, de ugyanolyan elánnal buzdítottak minket tűzön vízen át.

Ilyen körítés mellett lehetetlen rosszul játszani vagy legalábbis lelketlenül. Ennek megfelelően daráltunk is becsülettel negyven percen keresztül, kuriózumnak minősíthető, 79-79-es, kosárpályákon szökőévente elfogadott igazságos döntetlennel befejezve a frenetikus hangulatú rangadót.

Vendégünk kerete roppant erős, senkit se tévesszen meg az "újonc" besorolás. Az igaz, hogy az Oroszlány hosszú-hosszú idő után (végre már) szerepel ismét az NB1-ben, ám a keretét alkotó rutinrókák több nagy csatát megéltek. Tapasztalat ide vagy oda, az első negyedben csak kapkodták a fejüket. Kiváló védekezésből indított villámgyors kontraakciókkal operálva tizenkét pontos előnyt lapátoltunk össze. Kwame Robert (12 pont, 3/3 mezőny, 6/6 büntető, 6 lepattanó, 5 kiharcolt fault, 22 VAL) ebben a szakaszban megállíthatatlanul játszott, méltó társra találva Mácsai Karcsiban (11 pont, 4/4 büntető, 5 lepattanó, 13 VAL).

Várható volt az OSE sorrendezése. Védekezésben még nem, ellenben támadásban óriásit javulva, a Tanács-Kiss Karcsi belső tengelyre alapozva stabilizálták az eredményt. Sajnos, a védőlepattanózással hatalmas gondjaink akadtak. Töménytelen második esély kínálkozott így a piros-feketéknek, akik sokkal jobb csapat annál, hogy az extra lehetőségeket ne váltsák pontokra. Az öltözőbe 48-37-es előnnyel szállingóztunk be. A hozzáállásunk, koncentrációnk, csapatmunkánk makulátlannak bizonyult végig. Titkon reméltem, az egy héttel ezelőtti U21-es hőstett felpaprikázza, elgondolkodtatja és összehozza a felnőtt gárdát.

Ezen a szinten az odaadó játék, a csupaszív meló tiszteletreméltó és megsüvegelendő, azonban ennél több kell a sikerhez. Hideg fej, forró kéz, letisztult gondolatok, kontrollált viselkedés. Érteni az összefüggéseket, előre gondolkodni. A második félidőben ebből kevés valósult meg. Kockázatos húzásként kollégám, a minden hájjal megkent Kovács Nándor gondolt egy merészet. Teljesen behúzódva megszállták a gyűrű környékét, ellehetetlenítve a betöréseket, ezáltal felkínálva az üres távoli dobások lehetőségét. Bedőltünk a trükknek. Hánytuk a triplát (11/32), mint Romhányi József a rímeket. Dr. Bubó sem tudott volna segíteni ritmustalan, tanácstalan labdapumpálással végigszenvedett harmadik negyedünkön, ahogy a lélektani előnyt szempillantás alatt tálcán ajándékoztuk ellenfelünknek. Ráadásul Rob belement egy teljesen felesleges tesztoszteron-csörtébe a Larry Flint, a provokátor című film újrafeldolgozásakor a főszerepre nagy eséllyel pályázó Hajmásy Petivel. Ennek 4(!!) másodperc alatt beszedett három személyi hiba és a zsűriasztal rafkója/pipogyasága (minden csak nézőpont kérdése..) miatt "elszámolt" könyvelés lett a vége. Eredmény: értetlenkedő fejjel kipontozódó házi gólkirályom és a purparlé helyszínéről huncut mosollyal elsétáló Hagyma...

(Ifjú kosárlabdázók, figyelem! Ingyen lecke Mindenkinek! Mit tehet egy korosodó, tüdőileg már megkopott, az adott napon - értve az összefüggéseket és érezve az ifjú ellenfél dominanciáját - kosárlabdai hátrányban lévő, ám a vereséget zsigerből utáló veterán? Válasz: provokál, piszkál, dumál, rokont szid, nemiidentitást kérdőjelez meg, stb. Emellett testnyílásokba (a másikéba, persze..) nyúlkál, kiálló szerveket húzogat, tekerget valamint csíp, térdel, könyököl, extrém esetekben pedig harap és köp. Miért teszi ezt? Válasz: mert ez az EGYETLEN esélye adott napon a játék összképének megváltoztatására! Mit tehet az ifjú, jó formában lévő ellenfél? Mosolyog, kacsint, verbálisan bíztatja a vénembert a folytatásra. Dörzsöltebb spíler és együttműködő csapattárs(ak) esetében egy-egy lepattanónál és elszakadásnál maximálisan betartja a "könyökkel védd a labdát" szabályt, elzárásba vezetésnél komolyan dolgozik védője, a tagbaszakadt centeren történő megakasztásán, esetleg maga hajt végre egy ultrakemény, szemből (mert az aljasság határáig ő akkor sem süllyed..) történő, kétláb a földön, felsőtest megfeszít típusú, amolyan büntető elzárást...)

Mindezek ellenére vezetéssel kezdtünk bele a záró felvonásba. Mivel az Oroszlánok ráéreztek emberfogásunk gyenge pontjaira, kénytelen-kelletlen zónavédekezést vezényeltem. Ideig óráig ez működött, ám amitől magamban tartottam, beigazolódott. Az érthetően kisebb fizikai nyomás alatt szervező és így több idővel és területtel rendelkező Ughy Albert befűzte nekünk a filmet. Egykori csapattársam zseniális (ami jár, az jár..) produkcióval kirukkolva tripla-duplával zárt, végigbrusztolva a negyven percnyi játékidőt. Mindezt 36 évesen, 180 centisen. Vigasztal, hogy a felnőtt kosárlabdával ismerkedő ifjú irányító-trióm, - akik közül Sinkovits Dani +6-tal és 2/0-ás szerzett/eladott aránnyal, míg a debreceni élményektől új erőre kapó Szalay Ákos  (11 pont, 5/9 összes dobás) rég nem látott támadó agilitással rukkolt elő, - testközelből tapasztalhatta meg a klasszis irányító mibenlétét...

Tippmix manipulációt sejtetően tragikomikus jelenetekkel és néhány szép Máté Márk (16 pont, 6/12 mezőny, 13 VAL) villanással kísért végjátékot követően alakult ki az "X". Vicces volt látni a közönség reakcióját. Senki sem mozdult, hangolva az általánosan megszokott hosszabbításra. Azonban a kupa rendszerű, oda-visszavágós lebonyolítás miatt ez elmaradt, nem úgy a hosszú percekig tartó ünneplés, mindkét szurkolótábor részéről. Elmondhatatlan érzés volt a vendég ultrák "Honvéd-Honvéd" skandálását hallani. Köszönjük!

Rászolgáltak a fiúk, ami bennük volt aznap, kiadták magukból. Készülhetnénk a pénteki visszavágóra komolyabb előnnyel, ám feltételezésekbe bocsájtkozni felesleges. Fejlődési folyamatunk újabb állomása volt az odavágó. Testközelből tapasztalhattuk, milyen, amikor lehetőséget adsz egy remek csapatnak a padlóról felállásra. Síppal-dobbal, nádihegedűvel felszerelt telt ház vár ránk az oroszlányi katlanban. Kosárünnep, férfi erőpróba és 0-0...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus