Tüzér-tűz 28.rész (4.évad)

A sohasem elhanyagolható pszichés többlettel bíró presztizsen kívül semmiféle téttel nem bírt a 2016/2017-es szezon alapszakaszának záró mérkőzése. Ezen a derbin sok minden beigazolódott, illetve más megvilágításba került.

Először is, az Óbudai Kaszások (akiknek ezúton is gratulálok!) csapata sokkal többre volt hivatott idén, mint azt a táblázaton elfoglalt helyezése sejtetni engedi. Természetesen nem az én feladatom ennek kielemzése, arra ott van kiváló kollégám, Nagy "Kasza" Bálint, akivel milliónyi alkalommal tárgyaltuk rongyosra az adott bajnoki fordulók tapasztalatait ebben az évadban. Elég annyi, az óbudai sárga-feketék szereplése is ékes bizonyítéka a keleti csoport brutális kiegyensúlyozottságának.

Másodszor, mi sem hagyhatjuk magunkat hamis illúziók által elaltatni. Szép és jó dolog, hogy zsinórban három riválisunkat győztük le meggyőző különbséggel. A megelégedettség azonban sumák gonosztevő. Csendben teszi a dolgát, és akkor sújt le, amikor nagyon nem számítasz rá. Ebben a tekintetben üdvözítő, hogy most történt mindez és nem a jövő héten kezdődő rájátszás ideje alatt, ahol - Besenyő Pista bácsi után szabadon - nem babra megy a látét!

A minden hájjal megkent rutinrókákkal, köztük az élő legenda, a 45 évesen is fürgén táncoló Kálmán Lacival felálló Pápa ellen már nem fér bele egy tizenpontos vezetésről történő leolvadás. Nem hogy kétszer, egyszer sem...

Ott kevés lesz a "de jó, megint beállhattam a Honvédba, kicsit szaladgálok fel s alá, nagy teendőim úgy sincsenek, majd a többiek megoldják" gondolkodásmód. Mindenkire szükség lesz. Ha 30 percre, ha egy védekezésre, teljesen mindegy. Mindenkinek készen kell állnia és legjobb tudása szerint, maximális koncentrációval és felelősséggel ellátni a saját, a csapatérdekében meghatározott feladatát...

Az éles meccsek tekintetében sokkal nagyobb tapasztalatú nyugati ellenfelünk ugyanúgy könyörtelenül kihasználja majd elguruló gyógyszereink okozta, ezüsttálcán kínált extra pontszerzési lehetőségeit, amelyeket önkéntes igazságbajnokként a játékvezetők ellen folytatott teljesen felesleges hisztikirohanások eredményeképpen ajándékozunk nekik...

Minden eddigi erőfeszítésünk, győzelmünk, a közösen elért legjobb alapszakaszunk megy a kukába, ha a rájátszásban elhasalunk a legjobb 14-ért folytatott bajonettharc során.

Ami magát a körömlerágós végjátékban elbukott derbit illeti. Tipikus példája volt a "statisztika nem minden" kitételű meccseknek. Jobb százalékkal dobtunk mezőnyből (43 - 38%), jobban járattuk (24 - 13 gólpassz), vigyáztuk (11 - 12 eladott) és csentük (8 - 6) a játékszert, valamint VAL mutatóban (123 - 105) is legyőztük vendégeinket. Akadtak karriercsúcsok szépszerével, mint például Pintér Dávid 19 dobott pontja, 5 sikeres triplája és 6 gólpassza. Ám mindezek csak alátámasztják az örök kosarasbölcsességet, miszerint az nyer, akinek a lefújás pillanatában több dobott pontja van...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!