Tüzér-tűz 29.rész (4.évad)

Több szempontból sem mellékes az idei középházi rájátszás. Először is a legkézenfekvőbb ok, amiért kiemelt figyelemmel és koncentrációval vetjük magunkat a küzdelembe, a sportemberi mivoltunk. Mindig, minden körülmények között a győzelem vezérel bennünket. A második, az elérhető legjobb helyezés, nevezetesen a 9. megszerzése. Ez két idénnyel ezelőtt már sikerült és most is erre hajtunk. Annyi a különbség, hogy ebben a kiírásban még nagyobb büszkeséggel töltene el, ha egy azóta sokkal kiegyenlítettebb bajnokságban sikerülne elhódítanunk a Középház Bajnoka címet. Végére hagytam a legfontosabb indokot. A szövetség döntése értelmében a következő szezonban kizárólag a jelenlegi bajnokság első tizennény csapatának lesz jogosultsága a B-csoportban szerepelni. Mi pedig ott akarunk lenni abban a mezőnyben!

Valerio Ramon a Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia egyik feltörekvő ifjonca, egy valódi csiszolatlan gyémánt. Immár második esztendeje tagja a felnőtt csapat játékoskeretének. Veretlen és a május eleji nyolcasdöntőjére készülő U20-as csapatunk és az NB2-ben várakozáson felül teljesítő gárdánk egyik húzóembere. Hónapok óta kiváló edzésmunkájával bizonyítja, helye van a csapatban. Mi lehetett erre jobb alkalom, mint a Pápa, ezen belül is Kálmán Laci látogatása? Adott a magyar kosárlabda utóbbi három évtizedének egyik ikonikus szereplője, a 45 esztendősen is ugyanakkora tűzzel égő egykori Falco legenda és a B-csoport mezőnyének - nem hivatalos mérések alapján - leggyorsabb vérszívója. (Ha hollywoodban lennénk még egy profi beállításokkal megspékelt, fekete-fehér, lassításokkal és retroképekkel felturbózott beharangozót is összeraktak volna erre a producerek némi cukormázzal nyakonloccsantva, valami olyan nemgyengén hatásvadász címmel megfejelve mint, "Generációk Harca" vagy "A Király és a Kölyök"...)

Nekünk marad a XIII. kerületi valóság és a tény, fiatal gárdánk alaposan nekiugrott a rutinrókákkal teltűzdelt Vajda József csapatnak. Az első negyedben hiába öltünk őrült energiákat a letámadásba, az abból felállított zónánk sokszor késett a vendégek dobóiról, akik könyörtelenül büntettek. Alapos változást eredményezett a leegyszerűsített, kizárólag emberfogással pörgetett védekezésünk. Futószalagon szereztük (14) a labdákat és a könnyű ziccereket. Mindkét csapatrészünkben akadt egy-egy átlag feletti egyéni teljesítmény. A centereink közül Stefán Dávid (21 pont, 8 lepattanó, 10/14 mezőnydobás, 27 játszott perc alatt 29VAL és +23), míg a mezőnyök részéről Tóth Bence (13/6 pont, 6/10 összes dobás, 22 perc alatt 15VAL és +21) játszott remekül.

A harmadik felvonásban lerendeztük az érdemi kérdéseket. Onnantól kezdve a fő célom a pihentetés és az éles körülmények között folytatott gyakorlás volt. Feltétlenül kiemelendő az ismételten bemutatott önzetlen (20 csapat gólpassz) és tudatos (32/49 dupla, 65%) támadómunkánk és szigorú (22 pápai eladott labda) védekezésünk. Bence és Stefi mellett akadt még öt kétszámjegyű produkció (Pintér Dávid és Kiss Ádám 14-14, Kerpel - Fronius Gáspár 13, míg a Kováts Róbert - Máté Márk duó egyaránt 11VAL-lal zárt).

Nincsenek illúzióink. Tisztában vagyunk vele, ellenfelünk odahaza egészen más felfogásban és minőségben játszik. Komoly bravúr lenne Pápán lezárni a párharcot. Ehhez még fegyelmezettebb védekezésre lesz szükségünk, mert az az első mérkőzésen is világosan látszott, ha hagyjuk őket a saját ritmusukban kosárlabdázni, megbüntetik visszafogottságunkat.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!