Tüzér-tűz 2.rész (3.évad)

Első felkészülési mérkőzésünkön rögtön könyékig csaptunk a lecsóba. Az NBI/A csoportjának újjászületőben lévő reprezentásához utaztunk a Jászfővárosba. Debütálásnak több, mint combos kihívás, ám egy ifjú, ambíciózus másodvonalbeli gárdának nem mindennap adatik meg, hogy profi ellenfél hívja edzőpartneréül. Természetesen nem mi lennénk, ha idei első vidéki túránkat izgalommentesen abszolváljuk. Az olaszos könnyedséggel kezelt késés szinte már szakosztály házirendben rögzített elvárás, ám Mészáros "Lujó" István "Kiírják-e az M3-on, hogy Jászberény?" telefonos kérdése, majd az ezt követő nemleges válaszom utáni "Szolnok felé? Azt már egy ideje elhagytam.." lezárás után megállapított, sűrű lesz a bemelegítés konklúzió kevésbé...

Forray Gábor kollégám pókerarccal reagálta le, hogy debütáló meccsének bemelegítésén hosszú percekig csak saját játékosai ziccereztek. Magabiztos félmosolyának ívén komolyat húzott a piros-fehér mezes fiaim megérkezésének okán mellkasában végbemenő mázsás kő legördülés. Mérkőzés közben azért el-eltűntettük Fofó vidámságát. Mérhetetlenül lelkes, harcos fellépésünk mellett minőségi kosárlabdás elemeket is felvonultattunk. Megnyertük a lepattanóharcot (39-36), kiosztottunk 15 gólpasszt. Nyílt sisakos harcmodorunkkal  kivívtuk az igényes helyi közönség szimpátiáját. A kitűzött céljainkat elértük. Mind a tizenhárom átöltözött spílerem értékelhető percmennyiséget kapott és többféle felállásban gyakorolhattuk védő, illetve támadó feladatainkat. Egyénileg feltétlenül dícséretet érdemel Szalay Ákos 18 pontja és 23 VAL-ja húsz játszott perc alatt, valamint a két abszolút újonc, Pálházi Richárd (10 pont, 5 lepattanó, 7/7 összdobás, 16 VAL, 11 perc) és Fekete József (6 pont, 9 lepattanó) aktív játéka. 

Az összkép csinosságába azonban alaposan belerondítottak kiábrándítóan butuska eladott labdáink, amelyekből tizennyolc pehelykönnyű indítás pontot szerezhetett a JKSE. Emellett testközelből asszisztálhattunk a magyar bajnokság - egyik - legjobb játékosának, Dramicsanyinnak légies könnyedséggel varázsolt 44 VAL pontjához. Mindezeket mérlegre téve reális a húszpontos különbség. Első megmérettetésként, nem az eredményért játszva, bizakodásra adhat okot csikó csapatom fellépése. Számomra rendkívül jóleső és szakmailag fontos visszajelzés volt jóbarátom és egykori csapattársam, Horváth Ákos őszinte elismerése játékosaim hozzáállása, tartása, vagánysága és játéka láttán.

Érezhetően megemelkedett endorfin termelésünket további dózissal támogattuk meg. A hétvégén csapatépítő szándékkal költöztünk be egy fővároshoz közeli, csendes hotelbe. Bár a családi társasjáték-gyűjteményemből kikölcsönzött Activity végül a kocsi csomagtartóban szundította végig a két napot, Lujóval feltaláltuk magunkat, rendkívül tartalmas betétprogramokkal segítve elő fiaink étkezések közötti emésztésének zökkenőmentességét. Elsőnek fakultatív squash bajnokságot rendeztünk. A 75%-os részvételi arány nem várt siker. Mindössze a derékbántalmai miatt érthetően óvatos csapatkapitányunk, Máté Márk és a Hármasiker-Tornyok (Teremy Zsombi, Sebők Bence és Józsi) maradtak meg az egyszerű műkedvelő szurkoló szerepben. A magas sor ha mennyiségben igen, ám minőségben semmiféleképp sem maradt el a törpenép mögött. Az ifjú titán, Kiss Ádám fiatalos lendülettel, főképp izomerőből játszva jelentett kihívást ellenfeleinek, míg Eger teniszpályáinak eltékozolt Ivo Karlovic-a, Stefán Dávid méreteit meghazudtoló kecsességgel oktatta a mezőnyt.

A mezőnyjátékosok becsületére váljon, felvették az eléjük dobott kesztyűt. A Zuglói Zsiványok (Ákos, Haris Robi, Szarvas Gábor, Pálházi Ricsi) mérkőzésről-mérkőzésre szoktak bele a "nem-pattanó-labdás-dobozteniszbe", emellett kecsegtetőnek tűnő oddsokkal csábító zugfogadásokkal gyarapították saját maguk, az esti programon elkölthető pénzmennyiségét. Ramon "Szúnyog" Valerio becenevéhez méltón zümmögte be a pályát, bár arra képtelenek voltunk rájönni, hogy szerénységből vagy kivagyiságból próbál-e minden labdára valamelyik falról, általában késve elindulni. Szepes Dávid és Tamáskovits Medárd a lelkes sporthorgász státuszból a bajnokság végére már a masszív ellenfél kasztba küzdötte fel magát. Eközben a Szollár Gergő-Répási Richárd-Sinkovits Dániel irányító trió gyökeresen eltérő stílusú játékfelfogásával szerzett híveket az éppen pihegők közül. A Kőbányai Bicskás meglepő visszafogottsággal, helyenként kicsit flegmán, a Jász Jófiú cserkészvezetőket megkönnyeztető, mazochista elemekkel tarkított, ajándékpont-adakozással, míg Vásott Vasi Vagányunk mindent és mindenkit elsöprő lendülettel és néhány hajmeresztő, parkettán és/vagy a falon csattanó kecskebukával szórakoztatta a nagyérdeműt.

Mindannyian nemes ellenfélnek bizonyultak Lujó Bá számára. Szakosztály vezetőnk rafkós játéka tanvideóért kiált. Hátrafelé futás közben a lába között védhetetlenül visszapörkölt ütése után pedig percekig zúgott a vastaps. Kizárólag a sorozatterhelés okozta extra fizikai igénybevétel miatt kellett gratulálnia a végső győztesnek. Nekem...;)

A fiatalság forrásaként elhíresült 5 Tibeti Rítus nem okozhatott volna akkora katarzist, mint a veretlenül lehozott fallabda meccsdömping (film-gourmandok biztosan emlékeznek a legendás Dutyi dili című amcsi vígjáték azon részére, amikor az egyik főszereplő, a fogolyt alakító Gene Wilder, peckes léptekkel, dudorászva tér vissza cellájába az egész napos börtönőri kínzások ellenére, ám az őt kísérő smasszer lelépése után magába roskadva fakad sírva a priccsén. Valami hasonlót éreztem jómagam is a nap végén..) és a vacsorát követő bowling maraton. Igen, jól érzed, Kedves Olvasó. Ha már így rákérdeztél, leírom. Nem akarnék szerénytelennek tűnni, de miért beszéljek mellé? 140 fát gurítva sikerült behúznom a Legjobb Széria díját. Igaz, ami igaz, a srácok nagyrésze már az igazak álmát aludta ekkor, viszont Lujó versenykiírása szerint az a bajnok, aki egy tizes mezőben a legtöbb pontot gyűjti. Mivel Zsombi rögtön bemelegítésnek hozott 122-t, magasan volt a léc. Csak nem hagyhattam, pláne a squash diadal után, hogy könnyedén legyőzzenek?! Ha átlagot számolunk tuti biztos Robi győzelme, aki száz alatt nem játszott egész este, ám a "szabál, az szabál"...

Gödi kiruccanásunk minden tekintetben tökéletesnek nevezhető. Együtt voltunk, nyugodt környezetben, finom ételekkel, kedves vendéglátással. Áztattunk, ütöttünk, gurítottunk, izzadtunk, pihentünk. CSAPATabbá váltunk és ez a legfontosabb!

 

Szép napot Mindenkinek!

Hajrá honvéd!

Foto - Gémesi Balázs