Tüzér-tűz 30.rész (2.évad)

... ha Nostredamus késői leszármazottja üveggömbjéből felnézve azt mondja, a Békés elleni hazai mérkőzésünket tizenegy ponttal megnyerjük, boldogan fizetem ki a jóslási tarifát és túláradó örömömben még egy vadiúj varangyot is hozatok neki a legközelebbi varázslóextraboltból.

Koma Daniék az idei kiírás egyik legstabilabb teljesítményt nyújtó, a felsőházi rájátszásról apróságok miatt lecsúszó csapata volt. Újoncként legyőzték a feljutásért rájátszó Hódmezővásárhelyt, Salgótarjánt és a Tehetséges Fiatalokat is. Az előző körben könnyed ujjgyakorlatként páholták el oda-vissza a kis MAFC-ot. A káprázatos, 34-es VAL átlagot termelő Koma mellett - pont csapattársa miatt - a támadólepattanózás aranyáról hajszálnyival lemaradó Kovács Benedek és a két szerb, Krstic és Solevic is kiemelkedő játékosnak számít a ligánkban.

Kemény, brusztolós meccsre számítottam és ennek megfelelően készültünk. Ehhez képest valóságos vadnyugati pisztolypárbajt láthatott, aki ezen a fullasztó tavaszi délutánon kilátogatott a Dózsa György úti katlanba. 103-92 lett a vége. A lefújást követően sokan gratuláltak, mondván micsoda skalp. Való igaz, örülök a győzelemnek, de komoly hiányérzettel indultam haza és ez csak fokozódott, aludva néhányat az eseményekre.

Természetesen tisztában vagyok vele, a két csapat között normális esetben maximum a végeredményként kialakult tíz-tizenkét pont van, ide-oda, ahogy az alapszakaszban látszott, ám azon a napon eldönthettük volna a továbbjutás kérdését. A harmadik negyedben több mint húsz egységgel vezettünk, minden tekintetben uralva a meccset kosárlabda szakmailag és pszichológiai értelemben egyaránt.

Sajnos képtelenek voltunk marokra fogni az agyunkat és megadni a kegyelemdöfést a megroggyant Gladiátoroknak, akik rutinos, küzdőszelleméről elhíresült gárdaként hosszú hajrát indítottak. Megérezték az esélyt és mi hagytuk, hogy éljenek vele. Hiába játszotta élete legjobb NB1-es meccsét Szollár Geri (21/9 pont, 12/16 összdobás, 6 kiharcolt fault, 5 gólpassz, 4 kiharcolt fault, 31 VAL 26 perc alatt), bizonyult támadásban tarthatatlannak Máté Márk (25/9 pont, 13/17 összdobás, 27 VAL 25 perc alatt) és hozott remek számokat Stefán Dávid (12 pont, 7 lepattanó, 23VAL 27 perc alatt), valamint rajtuk kívül még négyen (Mácsai, Kovács, Szalay és Haris) érték el a kétszámjegyű teljesítmény mutatót, a sokszor megmagyarázhatalan formában elszórt labdák (20) és a pocsék, puhány, figyelmetlen védekezésünk miatt hihetetlenül rázós visszavágó vár ránk, több száz fanatikus helyi szurkoló előtt.

Remélem, hozzám hasonlóan a játékosaim sem pezsgőt durrogtatva zárták a szombatot és kellően felpaprikázza őket az elvesztegetett esély. Az Oroszlány ellen meg tuduk fordítani a lélektant. Kísértetiesen hasonlóképp zárult az akkori hazai összecsapás. Magabiztos előny adtunk le, hogy aztán vendégeink várhassák jobb szájízzel a visszavágót. Akkor képesek voltunk elképesztő izgalmak közepette, idegenben kiharcolni a továbbjutást. Most sem tervezek fáklyásmenetet pezsgődurrogtatással. Pokol vár ránk pénteken!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!