Tüzér-tűz 30.rész (4.évad)

Medvétlenül, szárnyaszegetten...

Amikor a kezdő feldobás után egy sebzett grizzly medve üvöltést követően elsőszámú pontfelelősöm kíntól eltorzult arccal terült el a parkettán, már éreztem, ez még annál is nehezebb lesz, mint amilyennek alapvetően gondoltam. Igyekeztem elűzni a fejemben sopánkodó belső hangot, ám a pályáról leszökdécselő majd a kispadunk mögött elterülő és bokáját markolászó Stefán Dávidra pillantva tudtam, ebben a próbálkozásomban nincs meg a kellő határozottság...

Már az első mérkőzés tükörsima huszasa után tisztában voltam vele, a Pápa saját közönsége előtt teljesen más felfogásban, minőségben és körülmények között játszik majd. Az életben maradás érdekében semmitől sem rettennek meg. Bevetnek minden szakmai, pszichés és fizikális trükköt a győzelemért. Elmennek és sok esetben át is lépik a kultúráltság határát. Ennek a speciális hadviselésnek a helyén kezeléséhez belső erő, rendíthetetlen nyugalom, hideg céltudatosság és rutin szükségeltetik. Ez utóbbiból - érthető módon - elég kevés áll rendelkezésünkre. Ha jobban átgondolom, talán egyetlen játékosom sem szerepelt korábban a pápai katlanban.

Tartják és komoly igazságtartalommal bír a "mindig a rendelkezésre álló csapat a legjobb csapat" és a "senki sem pótolhatatlan" sportfrázis. Az ember tényleg ne azon keseregjen ki nem áll rendelkezésre, hanem azokra koncentráljon, akik igen. Utóbbi okosság is fennkölt mondanivalóval bír, ám kissé árnyalja az összképet, hogy mikor és kit kell helyettesíteni. Ha van időd taktikailag és mentálisan felkészülni akár az egyik legfontosabb játékosod hiányára, szemben azzal a kész ténnyel, hogy a harmadik másodpercben megsérül, alapvetően más állapotban tudsz háborúba menni.

Egyáltalán nem túlzok mikor háborúhoz hasonlítom a párharcunk második meccsét. Sajnos a fegyvereink nem voltak elég élesek a csata megnyeréséhez. Hiába tartottuk 72 ponton Vajda József tanítványait, idegenbeli derbit képtelenség 34%-os mezőny és 64%-os büntető statisztikával győztesen megvívni. Tipikusan az a meccs volt amit ha napokig játszunk, akkor sem nyerünk meg. Annál komolyabb bizonyíték pedig azzal kapcsolatban, hogy mekkora jelentőséggel bír a legjobb 14-be és ezáltal a jövőre szűkített mezőnnyel elstartoló B-csoportba kerülés, mint a győztes csapat lefújást követő viselkedése a játékvezetőkkel szemben, nem szükségeltetik. (El se tudom képzelni szegény sporiknak mit kellett volna kiállniuk ha mi nyerünk...)

Pénteken következik a mindent eldöntő harmadik mérkőzés. Mindaz, ami eddig történt nem számít. Egyetlen meccs, negyven perc. Ennyi maradt. Csak a győzelem lebeg a szemünk előtt.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus