Tüzér-tűz 31.rész (2.évad)

Keserűen szólt a "Csicska Honvéd" rigmus a békési B-középtől. Zene volt füleinknek...

A Békés elleni visszavágó első kardinális kérdésének az ülésrend bizonyult. Az összes talp, illetve fenék alatti területet maximálisan hasznosítandó a kisbuszban, a mellettem lévő mindkét helyen ülni kellett. Számomra érthetetlen perverziótól vezérelve a 193 centis Ákos önként huppant - volna, ha ehhez a művelethez rendelkezésre állt volna öt-hat extra centiméter - mellém. Miután mindannyiunk számára világossá vált, hogy a szeparált utazás kiváltsága ezúttal álomképként lebegett csupán, csupaszív fogorvos-tanoncom, Sinki vállalta a segédhering szerepkört az előttünk álló lágy három órácskára. Vizuális olvasóim számára egy képet festenék erről a keserédes idillről. Baloldalon én, jobbkezem a könyöklő alsó kétharmadán, vállban összeforrva szőke irányítómmal, aki szerényen elégszik meg a könyöklőből megmaradó egyharmaddal. Térdei sziklaszilárdan rögzítve a műszerfallal, minden egyes apró mozdulatnál benyomva a vészvillogót. Jobbszélen Dani, törzsileg 90 fokban elfordulva, párhuzamos felsőtesttel az ajtajával. Mindez közel kettőszázötven andalító kilóméteren keresztül...

Ezúttal sem hagyhattam a srácokat tréfás meglepetés nélkül. Miután MC Sinki derekasan végigkeverte a túrát válogatott gyöngyszemeket sorjázva a megdicsőült rock-aranykorból, az utolsó előtti kanyarra készülve az AC/DC mesterműve, a Back in Black zendített rá. Kész, totális filmszakadás. A kormánykeréken dobolás, szájgitárszólózás mellett rögtönzött filmesztétaként ecseteltem utasaimnak a Megaagy című rajzfilm epikus jelenetét, mikor is az imádnivaló gonosz címszereplő Angus Youngék ezen nótájára tűnik fel, talpig fekete szerkóban. Igen ám, csakhogy a legrosszabb szőke nő sztereotípiát hozva sikerült elveszítenem Mészáros "Lujó" Istvánt, aki előttem ment, mutatva a csarnokhoz vezető utat. Klasszikus Murphy törvénye, hogy negyed évszázados kosárlabdás életem során mindössze egyszer jártam Békésen, még JKSE spílerként, ráadásul töksötétben kómázva az anyósülésen...

Az "Ismerd meg kis hazád kertvárosait" kultúrális perceit követően Domának sikerült okostelefonján releváns útvonaltervet találnia, így végre valahára kinyújtóztathattuk elgémberedett alsó végtagjainkat. Ákos egyenesen megkönnyezte a VW műanyag dizájnától történő fájdalmasan térdkalácsba markoló szakítást...

Mikor kuparendszerben küzdesz, számomra fejcsóválósan álnaív feltételezés az első meccs eredményének "törlése". Gyarló emberként természetes tulajdonságunk a számolgatás-latolgatás, ezért meg sem próbáltam a sportzsargonban annyira felkapott "nulla-nulla" vagy a "nem számolgatunk csak játszunk" klisékkel szellemileg visszamaradottnak nézni fiaimat. Persze - legeltökéltebb szándékod ellenére is - számolgatsz! Tizenegy a fór. Ezt kell megőrizni és mehetünk a kilencedik helyért jövő héten. Elkerülendő az agyalás fáradalmait és csapdáit, leegyszerűsítettük aznapi tervünket. Nyerjünk, abból még nagy baj nem volt...

Legutóbb csalódott voltam a védekezésben mutatott nemtörődömségünk okán. 92 pontot engedélyeztünk Komáéknak. Skandalum! Tisztában voltam vele, ha ilyen hanyag szemlélettel viseltetünk hátul, pillanatok alatt semmivé foszlik kétszámjegyű hendikeppünk. (A 20 fős játékoskeret ilyenkor nagy súllyal esik a latba. Annyiképpen kellett a szezon során reagálnunk, oly sok különböző szerkezetben léptünk pályára, hogy mostanra ezekben a helyzetekben szinte már jobbak vagyunk, mint teljes kerettel. Sérülések, munkahelyi kötelezettségek, egyetemi tanulmányok, családi huncutságok. Amatőr sport, te csodás! Rögeszmém, hogy a tizenegyedik, tizenkettedik emberek minősége sokszor fontosabb, mint a vezéreké. Ezúttal Bohanek Balázs (gerincsérv műtét után lábadozik), Teremy Zsombor (már járógipszben sántikál) és a két pontfelelősöm, Máté Márk (sztahanov-érdemrendre hajt) és Kwame Robert (vizsgára tanul) nélkül érkeztünk. Nem számított. Mindig az a legjobb Honvéd, amelyik adott napon szerelést húz...)

Sinkovits Dani kezdett első számú labdás védőként, ami egyébként is a fő erőssége. Le a kalappal előtte. Zokszó nélkül szurkolta végig az első derbit a kispadról, edzett egész héten, holott az Orvosi Egyetem vizsgaidőszaka nem a móka és kacagás időszaka. Óriási stabilitást adott főleg a védő oldalon egész meccsen, kiválóan kiegészítve egymást a most - dobóhátvédeink hiányában - pontszerzőként használt Szollár Gergővel (18/6 pont, 8/8 büntető, 6 kiharcolt fault, 4-4-4 lepattanó, szerzett labda, gólpassz, 25 VAL 23 perc alatt) és a padról beszálló Szalay Ákossal (5-5 kiharcolt fault és gólpassz, 4 lepattanó, 3 szerzett, 11 VAL és +11, 19 perc alatt).

Taktikusságunk és a mérkőzés ritmusának kontrollásának ellenére a második negyedben komoly krízisbe kerültünk. Frusztráltakká váltunk számolatlanul elhibázott üres dobóhelyzetünk elpocsékolása és a transzban játszó Kovács Benedek (40 VAL) parádéja láttán. Kapkodtunk elöl, görcsösen akart mindig más Honvéd Kapitány magányos szerepében egyszemélyes felmentőseregként hősködni. Domino-elv a javából. Fejetlenség elöl, zavarodottság hátul. Az ajándék gyógyszer elguruláson felbuzduló Gladiátorok lubickoltak az ezüst tálcán szervírozott ziccerorgiában. A lelátón felcsendült a védjeggyé vált "Csicska Honvéd", koccantak a sörösüvegek, boldog helyi arcok mindenfelé...

Elbúcsúztattuk nehezen összekuporgatott előnyünket. Üveges tekintettel révedező piros-fehér harcosok az öltözőben. Korholásnak semmi értelme, nyugalom, erő és bizalomfröccs szükségeltetik. Nem tudom, elfogultságom, zsigeri optimizmusom, esetleg genetikus kattantságom okozta, de egyetlen pillanatig, még mínusz tizennyolcnál sem merült fel bennem a vereség lehetősége. Lujóval karöltve emlékeztettük a Srácokat az U21-es csoda hétvége óta bekövetkezett hangulat, hozzáállás és teljesítmény javulásra. Most már van mibe belekapaszkodni. Ragadjuk meg!

Egész pályás, rettentően kellemetlen darálásból álltunk vissza egy kitámadó zónába. A komfortzónából kizökkentés nem esett jól vendéglátóinknak. Első számú irányítójuk, Kristic hiányában már a labdafelhozatal is sokszor megoldhatatlan feladat elé állította őket, az ebből szerzett labdákból Haris Robi (14/6 pont, 5 lepattanó, 14 VAL, +4) és Mácsai Karesz (12/6 pont, 6 lepattanó, 4 kiharcolt fault, 2 blokk, 16 VAL, +5) szerzett demoralizáló kosarakat. Üde színfoltot jelentett a 17 esztendős Kiss Ádám vagánysága, aki eddig huszonhárom másodpercet játszott az NB1-ben. Most fontos percek (12) és megmozdulások (4 pont, 2/3 mezőnydobás) jutottak neki. Rutinos Stefán-Kovács tandemem sallangmentesen tette a dolgát, együtt lapátolva 12 pontot, 6/11-es mezőny hatékonyságot, 9 lepattanót és 17 VAL-t a közös egészbe.

Teljes mértékben magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, a Békésnek sok volt az akaratunk, makacs rakkolásunk, ahogy egy-egy hiba után sem csüggedtünk csak jöttünk és jöttünk hajthatatlanul előre. Ekkora érzelmi töltettel kevés csapat képes megbirkózni. Öt játékos egységként a pályán, hét játékos egységként a kispadon. A remek Oroszlány után, a nem kevésbé kiváló másik újonc, a Békés ellen is ez volt a kulcs. A győzelem végül nem sikerült (68-69) ám a legfontosabb célt teljesítettük, megküzdhetünk a számunkra fontos 9. helyért! Öt esztendeje fordult elő utoljára, hogy a Budapesti Honvéd szezonzáró helyezése egyetlen számból álljon.

Egy végső pengeváltás vár még ránk ennek megvalósításához. A legendás ZTE aranykovács csapatkapitány és sokszoros magyar válogatott Kámán Tamás által vezetett Veszprém elleni csata méltó lezárása lesz a 2014/2015-ös bajnoki küzdelmeknek.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus