Tüzér-tűz 31.rész (3.évad)

A tavaszi napfény visszahozta az életkedvünket.

"- Srácok, akkor ki eszik halászlevet és kinek kérjek rántott húst hasábburgonyával?" - tette fel a kardinális kérdést Mészáros "Lujó" István szakosztály vezetőnk a kétórányi száguldás után. Még ki se kászálódtunk a mikróbuszok elgémberítő rabságából, de a bajai utazás legfontosabb eleme máris a mellünknek szegeződött. Deja vu érzés kerített hatalmába. Utolsó aktív évemben, a B-csoportot toronymagasan megnyerő JKSE játékosaként éltem át legendás pillanatokat. Egészen pontosan, időkéréseket. Nagy József klubelnökünk privát szórakozóhelyén ünnepeltünk minden hazai derbi után pizza és gyros hegyek társaságában. A táp frissessége miatt a rendelést már a meccs idejében leadta a vezérkar, így a negyedik negyedekben óramű pontossággal érkezett akkori edzőnk, Horváth Balázs játékmegszakítása, ahol értő műgonddal került feljegyzésre a tizenkét spíler vacsoraigénye, külön rovatba sorolva a "csípős - nem csípős", illetve a "gombával vagy gomba nélkül" kitételeket. Mikor a tősgyökeres jászbetyár Répási Ricsi előtt - aki akkor tejfelesszájú kadet kosarasként szurkolta végig a Jászberény meccseket - lerántottam a leplet a fanatikus kék-fehér drukkerek képzeletét azóta is birizgáló rejtélyről, láttam a szemében egy gyerekkori álom szertefoszlását. Szerintem mélyreható eszmecseréket folytathattak arról, mennyire profin aprólékos csapat vagyunk, hogy plusz 20, 30 pontnál is időt kérve lessük az átszellemülten irogató mesterünket...

Lujó padlógázzal iramodott az estére kiszemelt vendéglő felé leadni a hat hallé (túrós csusza-fojtásal) és hét csirkecomb rendelésünket. Az előző blog-jelentkezésem végén kifejeztem óhajom annak kapcsán, hogy ne a mérkőzés utáni ízorgia legyen idei utolsó vidéki túránk fénypontja. Ezt kértem a fiúktól a melegítés előtt. A szezon ezen szakaszában motiválni szinte lehetetlen, ráadásul olyan összeállításban indultunk csatába, ami még a ritka csemegéket tartogató Honvédos specialitásainkhoz képest is minimum érdekes. Stefi versenytfutva az idővel próbálja érthető mondatokba fűzni szárnyaló biokémiai gondolatait, majd szakdolgozat formájában leadni azt. Sinki, fizikai megközelítésben legalább is, takaréklángon pislákoló vasi terminátorként igyekszik több ezer oldalnyi orvosi szaknyelvet bebiflázni a kitűnő SOTE bizonyítványért. Gazsi a B33-as magyar válogatott oszlopos tagjaként készül csomót kötni a világbajnokságon szembejövő ellenfelek bokáira. Zsombit előzetes bejelentkezés nélkül döntötte le lábáról az alattomosan támadó tavaszi rossznyavalya. Józsi a hét elején közölte velünk elhatározását, miszerint a Budafok csapatában nagyobb perspektívát lát, így elköszönt tőlünk. Márkó pedig még mindig arról mesél kipirult arccal, hogy eddigi civil élete során elhanyagolt bal kezével mennyivel nehezebb feladat a gombbegombolás-orrfújás-cipőfűzés háromtusa.

Szóval a szövetségi büntetést elkerültük. Tíz, érvényes liszensszel rendelkező Honvéd kosárlabdázót be tudtunk mutatni, igaz csapatkapitányunk mint mezbe öltözött, törött ujjú mentor foglalt helyett a padon. A Hosszú "Puska" István által gardírozott hazaiak a "dobjunk eggyel többet" szemléletmód elkötelezett hívei. Minden akciójuk alfája és omegája a magyar kosárlabdázás egyik fájón eltékozolt tehetsége, Mándity Máté. Kikapcsolni őt képességei, a sárga-kéket játékstílusa és a palánk környéki dominanciája miatt szinte lehetetlen, így kiemelt figyelmet szenteltünk szárnysegédjeinek. Sajnos, mint a rájátszás során minden esetben, lassan vettük fel a ritmust. A Baja különleges, a mai európai kosarastrendekre fittyethányó támadó és védőstratégiája ellen csak rövidebb periódusokra találtuk meg a megoldókulcsot. Azonban merőben ellentétes hozzáállást és akaratot mutattunk, mint Győrben és Hódmezővásárhelyen. A tripla-dupláról alig lemaradó Szalay Ákos (16 pont, 8-8-8 gólpassz, lepattanó és szerzett labda, 25 VAL) vezérletével folyamatosan ott loholtunk vendéglátóink nyomában. A fordulást követően elkapta a ritmust a Szollár Gergő - Sebők Bence - Kiss Ádám trió, 31 pontot, 17 lepattanót és 36 VAL-t lapátolva a közösbe. A meccs emberének azonban vitathatatlanul az újonc Pálházi Ricsi bizonyult. 23 perc alatt dobott 17/6 pontot (4/4 dupla, 2/4 tripla és 3/7 büntető formájában), lekapott 7 lepattanót, szerzett 4 labdát (miközben egyet sem adott el) és osztott 2 gólpassz. Ez - az érthetetlen büntetőzés ellenére - 29 VAL mutatót ért, ami a messze legjobb +/- értékkel (+8) összerakva 2015/2016-os szezonunk egyik legnagyszerűbb egyéni teljesítményét eredményezte! (Összehasonlításképpen: Hat esetben fordult velünk elő, Stefán Dávid 5-ször, míg Haris Robi egyszer ért el 29 vagy annál több VAL-t idén.)

Bizakodva várhatjuk a visszavágót. Tizenhárom pont nem kevés, de ilyen akatattal és szenvedéllyel mint Baján mutattuk, ledolgozható. Jobb büntetőzés (11/21, 52%), kevesebb második esélyből engedett (11 támadólepattanó és 15 pont) és figyelmetlenül elszórt labdából (17 eladott, ebből 8 pont azonnal) ezüst tálcán kínált teljesen üres ziccer kell és miénk lehet a slusszpoén és ezzel együtt a 15. helyezés.

Feltétlenül említést kell tennem sport és gasztrotúránk másnapján lejátszott NB2-es rangadónkról. A tizenegy meccses nyerőszériában lévő, 26-3-as mérlegével toronymagasan csoportelső Nagykőrőssel csaptunk össze. Természetesen nem vagyok annyira naív, hogy ne tudjam, biztos rájátszóként ők már az idén is kőkeménynek ígérkező playoffra fókuszálnak félszemmel, ám a negyedik negyedben bemutatott védekezésük a legékesebb bizonyítéka annak, hogy győzni jöttek a Dózsa György útra. Ráadásul a tavalyi szezonban piros-fehér sikerekért brusztoló Mácsai Karesz (az alley-oop húzás komoly volt...) személye külön pikantériát kölcsönzött a derbinek. Végig magabiztosan vezetve, az utolsó néhány perc nagykőrősi letámadása ellen bemutatott labdaeladó-verseny őrületén túljutva sikerült begyűjtenünk ezt a rendkívül értékes skalpot.

Kedden véget ér a szezon. Egy újabb, immár a harmadik. Pikk-pakk elmúlt, mint minden, ami jó az életben. Hiszen nem is olyan rég a rekortánon pörögtek a lábak, csurgott patakokban az izzadtság, dübörgött a nyári felkészülés. Tervekkel, álmokkal, célokkal. Most pedig mindjárt uborka szezon. Érdekes évad volt. Egy brazil szappanopera rendező nem tudna jobb forgatókönyvet összehozni (talán neki könnyebb lenne néhány csöcsös-faros, agyonsminkelt, tükörtojásszemű mimikakirálynővel megspékelve...), mint amit mi írtunk magunknak. Barátságok, ellentétek, összeveszések, kibékülések, diadalmenet, csúfos pofonok, testvéri szeretet, pitiáner hisztik, lassan gyógyuló sebek, mámoros pillanatok. Volt itt minden, mint a búcsúban! Hullámvasút, dodzsem, savanyú vattacukor. Valódi tragikomédia. Piros-fehér kivitelben. Nem lehet nem szeretni. Benne van az ÉLET...

Búcsúzni tudni kell és MI szépen akarunk! Joker és a többi Tiszteletreméltóan Őrült Honvéd fanatikus! TI, akik képesek vagytok miattunk kockáztatni a hangszálgyulladást és a korai megőszülést: még egyszer ebben az évadban, gyertek, zúgjon a Csak a Honvéd!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Foto - Gémesi Balázs

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus