Tüzér-tűz 32.rész (4.évad)

Együtt töltött négy esztendőnk során sok mindenen mentünk keresztül. A Srácok láttak, tapasztaltak cifra dolgokat. "Kétlaki" szerepvállalásom nem kevés toleranciát igényel részükről. Ünnepszámba mennek azon hetek, amikor a hét minden edzésén - elejétől végéig - velük tudok lenni. A mostani azonban túltett az összesen. Az Euroliga negyeddöntőinek lebonyolítása kedd-szerda és csütörtök-péntek ritmusban zajlik. Ennek értelmében hétfőn tudtunk edzeni egy normálisat, és szerdán a bemelegítés végéig tudtam velük maradni, mielőtt átkocogtam volna a DigiSport stúdióba. Közben letoltunk két embert próbáló NB2-es meccset (Göd és Közgáz = 2W), pénteken pedig egymást követte a Darussafaka - Real Madrid és az Efes - Olimpiakosz meccs.

Minden elismerésem a csapatomé. Külön köszönettel tartozom a csapatkapitányi triumvirátusomnak. A viber csoportüzenetben elküldött edzéstervet (egybehangzó szemtanúi vélemények szerint) maximális alapossággal végeztették és végezték el. Halálosan komolyan mondom, nem vagyok biztos benne, hogy a helyükben ekkora toleranciával lennék képes végignyomni egy olyan hetet, mint amilyen a mostani volt. Emelem kalapom előttük! Azt gondolom, ennél nyilvánvalóbb bizonyíték nem szükségeltetik csapatszeretetük, felelősségteljességük érzékeltetésére. Eljutottunk oda, amit nálam sokkal jelentősebb vezetők hangoztatnak, miszerint egy jó csapatnál az edző kéri számon játékosait, míg egy nagyszerű csapat esetében a játékosok kérik számon egymást.

Megmondom őszintén, nagy érdeklődéssel vártam a Bonyhád elleni párharcot. Több okból kifolyólag. Játékospályafutásom utolsó szezonjaiban fantasztikus hőfokú derbiket pengettünk a Jászberénnyel. Az első ízben kiírt Hepp Kupa döntőt, hazai pályán, éppen ellenük sikerült megnyernünk. Abban az évadban aztán méltóképpen vágtak vissza a Tolna megyeiek, mikor az utolsó fordulóban, jelentős hátrányból visszajőve énekelték ki a bajnoki ezüstérmet a zsebünkből. Karrierem utolsó kosárlabdázói bevetése is emlékezetesre sikerült. Már biztos NBI/B bajnokként utaztunk a Madách Imre utcai sportcsarnokba. Emlékszem, felfokozott hangulatban szálltam ki a kocsiból, akkor már eldöntöttem, az a szezon lesz az utolsó, így a meccs majd két évtizedes első osztályú kalandom záró darabja. Egyszer csak csörög a telefonom, akkori vezetőedzőm, Horváth Balázs hívott, hogy üzleti elfoglaltsága miatt nem tud jönni, de megkér, meccseljek már én, mert nyugodt szívvel bízza rám a csapatot. Edzőként. Farmer, bakancs visszahúz, mez összehajtogat. A "búcsúmeccs" ugrott, és ugyanazon napon a "sötét oldali" kaland elkezdődött...

Akkoriban fekete-sárga mezben bontogatta szárnyait Morgen Ferdinánd, a tragikusan korán a Mennyei Játszótérre szólított szupertehetség, akinek elvesztése azóta sem enyhülő szomorúsággal tölt el. Szóval, a Bonyhád nem csak egy, az átlagos B-csoportos ellenfelek közül. Idén nagyszerűen igazoltak az alapszakasz hajrájára, utolsó hét meccsükön nem találtak legyőzőre. Vezetőedzőjük az a Rutkai Péter, akivel a vonalak között számtalan alkalommal megküzdöttünk, ám edzőként most készültünk először farkasszemet nézni. Szervezett csapat, rutinos vezérrel, szerb légióssal és nagyszerű fiatalokkal a fedélzeten. Mi pedig egy és egyharmad közös edzéssel várjuk őket...

...az első negyedben kerestük a fogást rajtuk. Rengeteg ki nem kényszerített hibával könnyítettük a dolgukat, amit köszöntek szépen. Eladott labdák, nehézkes visszarendeződés, üres dobóhelyzetek. És a támadólepattanók. Tudtuk, beszéltük, kihangsúlyoztuk, Gulyás Milánék ördögként mennek minden lecsorgóért. Mégis el kellett teljen tíz perc és végig kellett csodálkoznunk hat(!!) második esélyt, hogy valóban odategyüket magunkat. A második negyedben gyökeres fordulat állt be a meccsen. A szezon legjobb mérkőzését játszó Kerpel - Fronius Gáspár (13/9 pont, 7 lepattanó, 3 gólpassz, blokk, 5/9 mezőnydobás, 22 VAL és +18), a sokadjára extra lendületet adó Szalay Ákos (12/3 pont, 5 kiharcolt fault, 4 gólpassz, blokk, 4/6 mezőnydobás, 19 VAL és +12) agilitására és a vendégeinket harcosságával alaposan meglepő Vincze Balázs (6 pont, 5 lepattanó, 2 szerzett labda, 11 VAL és +6) palánk alatti munkájára alapozva robogtunk egy 14-6-os félidő záró etapot.

Bármennyire is saját bőrünkön éreztük, a bonyhádiak nagyon nem akarnak Budapestre utazni még egyszer, képtelenek voltunk normális ritmusban elkezdeni a második húsz percet. Ismét hátrányba kerültünk, amit vérrel-verítékkel voltunk képesek eltűntetni a záró negyed előtt. Fej-fej mellett haladt a két csapat, amikor ránk egyáltalán nem jellemző módon gyilkos triplákkal roggyantottuk meg az ellent. Ezek között volt Stefán Dávid (14/3 pont, 5 lepattanó, 7/12 összes dobás, 17 VAL) karrierjének első hárompontosa és Máté Márk (12/9 pont, 4/7 mezőnydobás) dobhártyarepesztő üvöltéssel megünnepelt távolija. Az utolsó percben Kováts Robi (6 pont, 7 lepattanó, 3 gólpassz, 10 VAL és +12) sokadik okos védekezése és Tóth Bence (8 pont, 6 gólpassz, 5/10 összes dobás, 10 VAL) higgadt büntetőzése lezárta az izgalmakat.

Hektikus hetet zártunk le egy rettentően megszenvedett, ám annál értékesebb győzelemmel, amiért óriási dícséret illeti csapatomat. A visszavágó két hét múlva - teremfelújítás miatt - Pakson. Csütörtöktől U20-as csapatunkkal éremszerzési tervekkel szállunk ringbe az országos nyolcas döntőn. Zsoldos András vezette juniorjaink (akiknek ezúton is gratulálok!) drámai végjátékot követően, egyetlen labda híján maradtak le a fináléról. Most rajtunk a sor, hogy megmutassuk a Honvéd-virtust!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!