Tüzér-tűz 33.rész (2.évad)

DJ. Sinki romokban. A gyilkos élettan vizsgára magolás aranyáron mért idejéből lecsippentve mixelte össze a napi menűt. Hiába. A legutóbbi - békési - túrával ellentétben most a fapados kisbusz jutott, amiben az egyik extrahiány épp a magnó. Illetve készülék még akad, ám Dani és a később beszálló Gyuri minden igyekezete ellenére sem sikerül kompatibilissé tenni a rendszert. Gombnyomogatás, kábeldugogatás, telószinkronbahozás, voodoo ráolvasás. Nincs eredmény. Csend borul ránk. Semmi Ozzy-visítás, Frusciante-szóló esetleg Angus-riffek. Csak a csend. Hamvába holt próbálkozást teszünk a rádióadók világában, ám a második kommersz förtelem után kikapcsoljuk...

Muzsika helyett szívdobogást Mészáros "Lujó" István amatőr rally versenyzőnk manőverei okoznak. Nem egy alkalommal néztünk össze értetlen arccal munkanélküli levezlovasommal. Körforgalomból kijőve ideális ív elnézés okozta padka-drift, üveghangig huzatott sávmegszűnős emelkedő-tető ostrom a sufnituningolt 206-os ellen és a hátborzongatóan abszurd numero uno (amihez képest a zseniális Párbaj című film legizgalmasabb pillanatai elcsépelt klisék..): belátható útszakaszon kilóméternyi szándékos(?!) tötymörgés a kamion mögött, majd éles kivágásos előzés-visszarántás kombó másodpercekkel elkerülve a szemben villogó teherautó kengururácsát...

Hiába na, a 2014-2015-ös bajnoki kiírás utolsó mérkőzésének meg kell adni a módját! Rég nem látott siker kapujában állunk. Komoly a tét. A mágikus kilencedik hely. Az első azok között, akik nem az A-csoportért harcolnak. A Középház Bajnoka. Jól hangzik. Nekünk, piros-fehéreknek feltétlenül. Összeálltunk, zászlónkra tűztük és nekifeszültünk. Győztünk az Oroszlánok Poklában, elcsitítottuk a Békési B-közepet és most itt, a Vetési gimi tégla falai között akarjuk feltenni az i-re a pontot.

Otthon parádés második félidei védekezéssel megtámogatott szőnyegbombázást rendeztünk. Ínycsiklandó a tizenhárom trijecska közel ötven százalékkal, de a Karácsony ritkán érkezik két egymást követő héten. Fegyelmezett, végtelenül eltökélt és taktikus hátsó meló szükségeltetik negyven percen keresztül és akkor lehet esély. Két elit gárda, a Bonyhád és az MTK tudott csak nyerni ezen a parkettán. Hiszem, mi leszünk a harmadikak! Az öltözőben csupa mosolygós arc, a szemekben lelkesedés, a testbeszédünk több mint bíztató. Imádom hallatni a hangom és általában szépen felépített körmondatokra fűzöm fel az aktuális okosságaimat, most azonban száraz torokkal rögtönzök. Harcba indító ukáz ebben az idényben utoljára. Furcsa. Annyi edzés, gyötrődés, fényes győzelem, érthetetlen fiaskó, belviszály, húsbavágóan fájdalmas csalódás és a csodálatos CSAPATtá válásunk után nemsokára vége. Az Élet nevű társasjáték csupa kaland, kihívás és kiismerhetetlen csavarok halmaza.

Ülünk-e így tizenhárman valaha még együtt, egy közös célért, véd és dacszövetséget kötve...?

Olyan, kézzel megfoghatatlan, de érezhető erő veszi körül a Budapesti Honvéd felnőtt csapatát, amely szinte a legyőzhetetlenség tudatállapotába viszi a játékosokat. A rájátszás kezdete óta ebben létezünk, totálisan elbizonytalanítva aktuális ellenfelünket. Ma sincs ez másképpen. Hiába száll ringbe eltökélten a Veszprém, MI még lelkesebbek vagyunk. Hiába játszik ellenállhatatlanul Szabó Tibi, MI csapatként elosztjuk a terheket. Hiába lépnek el többször is számukra megnyugtatóan, MI soha nem adjuk fel.

Máté Márk tarthatatlan támadásban, Szollár Geri sebességére sincs kellő válaszuk. Mácsai Karesz, Kovács Doma és Taga Gyuri kilenc pontot engedélyezett az amúgy gólvágó Kámán-Fekete duónak. Stefán Dávid Dainzin Gyaco nyugalmával tűrte a sokszor K-1-es belépőket, Sinkovits Dani atomlábmunkázás mellett egy talpról indított, demoralizó triplát mártott a veszprémi szívekbe. Amit pedig az utóbbi hetekben totális metamorfózison áteső tékozló fiú, Szalay Ákos bemutatott elöl-hátul az több, mint férfi munka...

Szándékosan nem írtam a Srácok aktuális statisztikáját. Nem ez a lényeg, és ezt már ők is értik. Nyilvánvaló, egy játékos szereti, ha sokat játszhat és komoly számokat domborít. Ez így természetes. Azonban az igazi, profi és csapatorientált gondolkodással bíró kosárlabdázónak a győzelem a legfontosabb. Mert erről szól a sport. Nálunk elérkezett ez az idő. Mikor a fő prioritás a közösség sikere. És ebben rejlik a titok. Szó sincs itt mágiáról, megváltoztatott edzésmunkáról. Egyéni tükörbe és önmagunkba nézés után közösen elhatározott, elfogadott alapelvek szerinti alázatos, fegyelmezett, ám mégis kellően vagány és szabad játékot játszunk. Tizenketten. Egy célért.

Véget ért a 2014-15-ös szezon. Ötven százalékos mérleggel javítottunk hat helyezést. Vállalható adatok. Az igazán fontos azonban, hogy van csapatunk. Ahol mindenki tudja a helyét, elfogadja a rá kiosztott szerepet, érzi, hogy fontos a saját teljesítménye és őszintén tud örülni a másik és a "MI" sikerének. Ennél többet egy edző nem nagyon kívánhat...

Ákos, Geri, Dani, Gazsi, Gabesz, Krisz, Ricsi, Márkó, Rob, Doma, Gyuri, Robi, Ádi, Karesz, Zsombi, Stefi, Balázs, Tomi, Bence, Józsi, Ton és Szele.

Büszke vagyok rátok és arra, hogy idén is az edzőtök lehettem!

Köszönöm az egész éves munkátokat. Köszönöm, hogy segítettetek jobb edzővé, vezetővé és mindenek előtt emberré válnom. Köszönöm a hisztiket, a mosolyokat, a duzzogásokat. Köszönöm a felejthetetlen emlékeket. Köszönöm Mindannyiatoknak a jót, a rosszat, ám semmiképp sem lényegtelent, amely tapasztalatok segítenek, hogy miket tegyek és miket ne a későbbiekben. Köszönöm, hogy egy csapat voltunk...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!