Tüzér-tűz 35.rész (4.évad)

Komoly izgalmat jelentett házunk táján, vajon képesek leszünk-e kiállni a PVSK elleni utolsó helyosztó párharc összecsapásaira? A ránk amúgy is jellemző "tavaszi elfogyás" és az amatőr sport jelentette bájosan perverz kiszámíthatatlanság savanyú tejszínhabjára érkezett kukacos cseresznyeként az ipari méretű sérüléshullám. Már a Bonyháddal vívott előző körös megmérettetés alkalmával is David Copperfield-i trükkökre volt szükségünk a tisztességes helytálláshoz, ám az idén U20-as bajnoki címét megőrző Baranya megyeiek ellen valódi varázslatot igényelt a kötelezően előírt tíz kosárlabdázó összegereblyézése.

Ennek fényében, úgy gondolom, nem barokkos túlzás kijelentenem, tisztességesen véreztünk el a 2016/2017-es bajnokság utolsó csatamezején. Igaz Honvédekként nem adtuk könnyen skalpjaink, megdolgoztattuk a színtiszta utánpótlás kerettel fantasztikus alapszakaszt és U20-as bajnokságot futó, számtalan csiszolatlan gyémánttal felálló Pécset. Az első mérkőzésen két legrutinosabb játékosunk, Máté Márk és Kováts Robi (32 pont, 17 lepattanó, 8 kiharcolt fault, 7 gólpassz és 50 VAL) próbálta meg extra egyéni teljesítménnyel győzelemre vezetni csapatunkat, ám visszatérő problémánk, a büntetőzés (7/13) mennyisége és minősége ezt nem tette lehetővé.

A visszavágón ellenben három siheder mezőnyemberünkön múlt legkevésbé a vereség. Kerpel-Frónius Gáspár, Valerio Ramon és Weisz András 34 pontot, 11 lepattanót, 10 kiharcolt faultot, 6 gólpasszt és 44 VAL-t tett a piros-fehér közösbe, 19/31-es összes dobással. Utóbbi két fiatalemberünk karriercsúcsot ért el dobott pontban. Az első félidő taktikus, türelmes és okos védekezéssel lehozott csapatmunkája után atomjainkra estünk szét, 19 (!!!) eladott labdát vétve a nagyszünetet követően.

A bajnokságot 15 győzelemmel és 15 vereséggel zártuk, miközben teljesítettük első számú feladatunkat, a jövő évi "szuper B" tizennégy, indulásra jogosult csapata közé való bekerülést. Azt gondolom, büszkék lehetünk erre az évre. Én nagyon büszke vagyok a Srácokra. Ezúton is köszönöm nekik egész éves munkájukat, odaadásukat, erőfeszítésüket és azt, hogy igyekeztek képességeikhez mérten a lehető legtöbbet beletenni a CSAPAT összteljesítményébe. Nagyon színvonalas versenysorozat volt az idei, amelyet követően számos, az indulásnál nálunk többre taksált és jelentősen jobb kondíciók mellett dolgozó gárda adna meg bármit, hogy cserélhessen velünk...

Nyaralunk, feltöltődünk, takaréklángra tesszük az agyunkat, majd augusztusban újult erővel csapunk a lovak közé, hogy a magyar kosárlabdázás rekordbajnoka hírnevéhez méltón szerepelhessen a hihetetlenül izgalmasnak, kiegyensúlyozottnak és rettentően nehéznek ígérkező megreformált NB1/B 2017/2018-as szezonjában!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!