Tüzér-tűz 4.rész (5.évad)

Benzingőzös csapatépítés felsőfokon...

Mielőtt belekezdenék honvédos mindennapjaink ecsetelésébe, két rendkívül fontos feladatomnak kell eleget tennem. Elsőképp az alig egy hete kettős lábszárcsont törést szenvedő egykori piros-fehér játékos, Weisz András állapotáról írnék. Andris többszöri műtéti kezelés után lábadozik. A hétvégén - reményeink szerint - elhagyhatja a kórházat. Hangulata, közérzete napról-napra javul, készen áll ifjú életútjának eddigi legkomolyabb erőpróbájára, a mind fizikálisan, mind mentálisan embert próbáló feladatnak ígérkező rehabilitációs kihívásra. Ezúton is kívánok neki a saját és a Honvéd-család nevében erőt és kitartást ehhez!

Másodsorban a blog hasábjain keresztül szeretnék tiszta szívvel gratulálni a magyar férfi kosárlabda válogatott Európa-bajnoki szerepléséhez. A majd félévszázada várt eredmények mellett hihetetlenül fontosnak tartom kiemelni a CSAPAT kohézióját, mentalitását, megalkuvást nem tűrő játékát és minden egyes játékos alázatát. Őket nézve még nagyobb büszkeséget jelentett magyar embernek és a kosárlabdában tevékenykedő szereplőnek lenni. Köszönöm nekik a felejthetetlen élményt!

Ami pedig minket illet. Sajnos, a végre-valahára kezdődő bajnokság nyitó fordulójában a terem problémákkal küzdő Veszprém kérésére elnapoltuk randevúnkat. Kihasználva az alkalmat, egészen más jellegű kihívásba vágtuk a fejszéinket. Adrenalin, tesztoszteron és izzadt szerelések helyett madárcsicsergés, relaxáció és az érzékek sokrétű kényeztetése volt a hétvégi program. Mészáros "Lujó" István bennfentes helyismeretére alapozva Zamárdi festőien nyugodt kisvárosába utaztunk csapatot ("még csapatabbá", ha van ennek a formának ilyen jellegű fokozása...) építeni. Mivel alapelv nálunk, hogy ami az öltözőben és Zamárdiban történt, az ott is marad, így szaftos részletekkel betyárbecsületileg sem szolgálhatok, ám annyit elárulhatok, Zacher Gábor unottan füstölgött volna a Srácok italfogyasztási kapacitása láttán. Nyilvános programjaink közül feltétlenül említést kell tennem azonban a fantasztikus hangulatú gokartozásról.

Nyolcperces menetek, bukósisak, statisztika a versenyzők teljesítményéről. Feltétlen bizonyságot nyert, a közúti jogosítvány, illetve rutin semmiféle előnyt nem jelent ezen a terepen. Pelyhedző állú ifjoncaink üveghangon csapatták aktuális meneteiket. Tichov Domi és Széphelyi Tomi ártatlan kiskutyaszemmel pislogva a plexi mögül füstöltette el a kaucsuk papucsokat egy-egy kigyorsításnál. A Bea testvérek, Gergő és Bence, túl a szinte vérre menően komolyan vett családi rivalizáláson, módszeresen autóztak olyan íveket, amik láttán Palik Laci extázisban vágta volna ki a magas-C-t. Az általam titkos esélyesnek gondolt kültelki bicskás, Hargitai Krisztián ellenben teljes mértékű rebellis-krúzingot vezényelt, ahol csak azért nem fordult szembe a forgalommal egy kézifékes driftet követően mert egyrészt ilyen kiegészítő nincs a gépeken, másrészt a marcona pályafelügyelők ugrásra készen figyelték a gépészkedését. A középkorú szekcióban szintén könnyedén felállíthattunk néhány elrettentő személyiség profilt. Ott voltak a kecskeméti betyárok, akik közül Pintér Dávid alá sokkal stílusosabb lett volna gokart helyett egy kengururáccsal felspécizett miniatűr dömper, Tóth Bence pedig folyamatosan a kék zászlók hiányát hozta fel alibiként a középmezőnyben való sétakocsikázásra. Rutinrókáink teljesítményén erősen érződött a "csak nyugodtan, holnap is van nap, hozzuk be egyben a vasat" mentalitás. Természetesen, mikor ezen meglátásommal hozakodtam elő a Drevenka Dávid - Máté Márk duónak, ők a számukra kiosztott verdára esetleg a zabolázhatatlan csikó honvédok ön és közveszélyes manővereire kenték a poroszkálás okát. Bezzeg Stefán Dávid! Rutinos, megfontolt, és őt is hazavárják a gyerekek és az asszony. Meglátszott ez a fajta óhatatlan óvatosság egri medvénk teljesítményén? Válasz helyett elég ha annyit írok, szerintem a 48 és feles cipők hengerfejesre taposták a harcedzett kisautót...

Két spílert hagytam a felsorolás végére. Ugyanis mehettek bármilyen vagányan a kölykök, igyekezhettek a rutinosabbak, és művészkedhettek az élemedett korúak, Zugló Zsiványai kenterbe vertek mindenkit. Szalay Ákos a kiegyensúlyozottság száguldó szobraként sorjázta a jobbnál jobb idő eredményeket, míg Pálházi Richárd - urbánus legendák szerint - egyetlen fékezés nélkül pirította a nap leggyorsabb körét.

Összességében elmondható, amúgy sem elhanyagolható kohézióval, hangulattal és összetartással rendelkező közösségünk még inkább eggyé kovácsolódott a templom és könyvtár látogatást ugyan éppen most nem, ám a kultúráltság határain még bőven belül maradó egyéb kiegészítő esti programokat derekasan felvonultató hosszú hétvége alkalmával.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!   

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus