Tüzér-tűz 6.rész (4.évad)

Úgy vágtam bele anno hat esztendeje a vezetőedzősködésbe, hogy ha mérkőzés közben egyszer is leülök, akkor másnap szögreakasztom a mágnestáblát. Ezt a fogadalmamat egészen az idénynyitó Salgótarján elleni derbi feldobásáig tudtam tartani.

" - Figyelj Artúr, szóval, van egy kis baj." - lépett oda hozzám szakosztályvezetőm, Mészáros "Lujó" István. "Nem érkezett meg az edzői kártyád a szövetségből - pedig három napja elutaltam a pénzt - ezért ma hivatalosan mint gyúró segítheted a fiúkat." A köpni-nyelni nem tudtam frázis közeli állapotba kerültem. Ezek szerint nem hogy nem róhatom a végtelen oda-visszákat a kispadunk előtt, még az időkéréseknél is ülve kell maradnom?!

(Alátámasztandó a helyzet abszurdítását, a feleségem, aki hosszas unszolásomra úgy döntött, csatlakozik Rádonyi Kristóf barátunkhoz, és a megújult csarnokunkban követi nyomon a meccset, többször is bekiabált az első félidőben, hogy ugyan már emeljem meg a lusta hátsófelemet, mert ki látott már olyat, hogy a lassan élemedett korba lépő Lujó bá ugrándozik az oldalvonal mellett?! Sőt! Még üzenetet is küldött a telefonomra, amiben "lusta vén nyuggerként" aposztrofált...) 

Miután Balogh László ellenőr megerősítette ezeket a rémálom-kliséket, helyet foglaltam a kínpad szélső székén, hogy pályát tévesztett masszőrként szurkoljam végig a lélektanilag legfontosabb összecsapást. Beigazolódott a tézis, egy csapat felkészítése a mindennapokban dől el. A Srácok magabiztosan játszva gyűrték le a minden dícséretet megérdemlő nógrádi piros-feketéket. Molnár "Kicsi" István munkája már most látszik. Egy totálisan kicserélődő játékosállományt gyúrt össze, amelyet a villámléptű amerikai hátvéd, Moore vezet. Egy félidőn keresztül kerestük rajtuk a fogást. Meglepő módon ezúttal nem tudtunk dominálni a lepattanózásban, így folyamatos felállt védelem elleni játékra kényszerültünk. Ekkor látszott igazán, mi nálunk is töménytelen munkaórára van szükség mire svájci óra pontosságú támadásokat vezetünk majd. Egyelőre többségben voltak az egyéni villanások.

Bentről Stefán Dávid (18 pont, 7 lepattanó, 24 IBM), a mezőnyből pedig Máté Márk (15/3), Tóth Bence (11/3 és +18) és Kerpel-Fronius Gáspár (10/6) termelte leginkább a pontokat. Egyikük sem teljesített kiemelkedően, viszont CSAPATként ezúttal is remekül dolgoztunk. A Kiss Ádám - Sebők Bence duó hozta a szükséges pluszenergiákat a padról beszállva, Kováts Robi (7 pont, +15) bástyaként irányította a védekezést, Fülöp Botond és Pintér Dávid speciális védőfeladatot láttak el nagyszerűen, míg Szalay Ákos (6 pont, 5 gólpassz és 13IBM) kiválóan szervezte a harmadik negyedbeli, meccseldöntő ritmusváltásunkat.

Zsákban az első, hétfőtől gőzerővel folytatjuk a munkát. Csiszolnunk kell a dolgainkat, mert a valaha volt legkiegyenlítettebb B-csoportos bajnoki kiírásában minden egyes védekezésnek, támadásnak kulcsszerepe lehet.

Én pedig hitvány fogadalom-megszegőként vagyok kénytelen folytatni az életemet...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!